És az eső elmossa.

Megint.

Valamikor régebben írtam már erről.. emlékeim szerint.

De most erről eszembe jutott valami. Mármint az esőről.

Hiszen az esetek nagy részében szeretem az esőt. Mint például ma. Van egy olyan hangulata, illata, ami miatt számomra nagyon is szerethető lesz, és igen, örömet okoz. Ha valami fáj, azért, ha nem fáj semmi, akkor pedig felemel.

Tehát.

Szeretem...

az esőt.

az évszakokat. Mindegyiket másért. És most nemrégen, valaki nagyon szépeket mondott nekem az őszről... arról ahogy a ködös nyálkás idő varázslatossá varázsolja a napunkat és ahogy a ködön átszűrődő napfény melege elönti a szívünket. Ansie, köszönöm, már tudom miért szeretem ezt az évszakot. Hogy miért szeretem mégis ha korábban sötétedik és később kel fel a nap.

Szeretem...

a barátaimat.

a velük együtt töltött időt, bármilyen rövid is.

a kávét.

amikor fel tudok kelni időben és a gondolataim elárasztanak. És nyugalommal indulok neki a napnak.

amikor a szobatársam... szerettem amikor a szobatársammal elhúztuk az időt semmiségekről és mégis az élet nagy dolgairól beszélgetve.

Szeretek...

filmet nézni.

amikor jókor, jó hangulatban állok fel egy-egy képsor után, pedig nem is volt kedvem azzal tölteni az időmet, de kellemesen csalódtam.

olvasni. Nyugodtan olvasni.

rajzolni. Elveszni a rajzolásban. 

festeni. Elveszni a színekben.

örültségnek tűnő dolgokat csinálni, holott valójában olyan lehetőségeket használok ki az életemben, aminek igenis van realitása. Mert ha meg tudtam csinálni, hogy lehetne lehetetlen?

vezetni. Gyorsan... néha. Meg úgy egyébként. Olyankor lazának érzem az életet, és elengedek. Mindent.

túrázni. Természetben lenni.

Szeretem...

figyelni a természetet, közelről. És közelebbről... még közelebbről, legközelebbről, legeslegközelenbbről, még legközelebbről.

a madarakat. A hangjukat.

a virágokat, az illatukat.

Budapestet. Igen szeretem azt a mások szerint büdös, koszos várost, mert igenis jó bejárni, megismerni, érezni a pezsgést a levegőben. Érezni, hogy igenis milyen jó dolog amikor az ember elutazik egyik helyről a másikra és wow tömegközlekedtem úgy, hogy tíz perccel korábban még azt sem tudtam merre induljak, melyik irányba. Szeretem ennek a közegnek a hangulatát, abszolut alkalmas vagyok a városban élésre, és alkalmas lennék faluban élésre is... Alapvetően a bárhol élésre.

a meséket.

a tanulást, amikor érdekel, és felpezsdít, hogy olyan információt tudok meg, amit nem mindennapinak tartok.

az angol nyelvet. Hogy mennyi mindent a hangulata miatt szeretek! Igen.. ahogy ez a nyelv uralkodik a gondolataimban.. azt is szeretem benne, ahogy egy-egy kifejezést már sokkal találóbbnak találok így, mint máshogy...

az illatokat, legyen az virág, vagy bármi más... ezt páran tanúsíthatják, hogy az illatok a gyengéim, mert ha van amit megszeretek, akkor azt akármikor megérzem jelenteni fog valamit. Még ha egyszerűen cigarettafüst is lenne... és megnyugtat.

Szeretek...

enni, ízeket érezni. és mostanában új ízeket kipróbálni. Szeretem anya főztjét. Szeretem amikor óvónéni új dolgokra tanít, új ízekkel, új érzéssel. Még sosem tapasztaltam hogy bármit elrontott volna, és a muffinokat sem felejtem... és a diós szülinapi süti, best of. *csendes mosoly*

Szeretem azokat a reggeli kávékat, amiket még sötétben ittunk, mielőtt kivágtattunk a buszmegállóban, hogy az óvódába időben érjünk... és bár azt hiszem ennek az egyedi érzésnek vége, de a téli reggelek egyik legjobbja. Egyik... dehogyis. _A_ legjobb. 

Szeretem a hangulatokat... nagyon. És az érzéseket, amiket visszaidézve keltenek bennem, legyen akár sírós, akár nevetős, akár együttlevős...

Szeretem...
a megérzéseimet, amikre hogyha jobban odafigyelnék, akkor sok mindent elkerülhetnék, vagy könnyebbé tehetnék. De még mindig nem tudom őket megkülönböztetni a hamisaktól.

a macskákat. Sütiiit, és Tigrist.. meg úgy általában minden macskát. 

hallgatni ahogy dorombolnak, ahogy az egész kis testük beleremeg aztán hirtelen felugranak és mint aki megbolondult kergetik az éppen aktuális zsákmányt, legyen az a kezem, a saját farkuk.. vagy a radírom, egy szösz a szekrény alatt. Megnyugtató a közelségük.

a túrórudit. Főleg... mert mostmár jelkép... vagy ilyesmi.

a zenét, a dalokat. Szeretek együtt énekelni, tudni a szöveget. Mert az a legrosszabb pillanatomban is elégedettséggel és boldogsággal tölt el.

Tulajdonképpen szeretek zongorázni, csak nincs elég türelmem gyakorolni, és ez valahol mégis nagyon szomorú, hiszen... lételemem a zene és munkaeszközöm lesz a zongora. De szeretem, és majd megpróbálok olyan közeli barátságba kerülni vele, amennyire számomra lehetséges.

Szeretek...

írni. Kézzel írni, tündebetűkkel. történeteket kitalálni. És persze álmodozni. 

kreatívkodni. ajándékot készíteni. Csak nagyon nehéz nekikezdeni.

sétálni... az utcán. Azt hiszem túlságosan is ismerem a citymet, hogy itthon lázba hozzon, mert semmi újat nem találok, meg nem tudok közben elvonulni a kis világomba, ha menekülnék... de szeretek sétálni.

felfedezni. Még ha ez tanösvénnyel vagy eltévedéssel is jár.

Mostanában szeretek hirtelen dönteni, mert valahogy ettől lesz annyira valóságos az ami pár pillanattal korábban még nem is létezett. Egy találkozás, egy ölelés, egy utazás. Egy őrültség (:

Szeretem azokat a pillanatokat, amik visszahozhatatlanok, és visszahozhatatlanul sok jelentéssel bírnak.

És igen, szeretem az öleléseket... hehe. Sophie ezt te tudod a legjobban. 

Szeretek aludni, és álmodni, még ha olyan szörnyűnek tűnik is az ami a fejemben zajlik.

És persze... szeretem a kis fantáziavilágom, amit mostmár naggyon kéne írni. És kibontani, mert soha nem készül el, ha csak jelenetek maradnak meg belőle. Ja és a sárkányok (: nyilván szeretem a sárkányokat.

Szeretem a bögréket (: hogy miért nem tudom. De egy részükhöz szeretem az emlékeket. és hát igen.

Szeretek emlékezni. Mert attól újra elmosolyodok, nevetek, vagy mélységesen szomorú leszek... de csak azért mert annyira boldog pillanat volt. És ha fájt. hát fájjon újra... szeretek sírni. A boldogtalan boldogságon. (: Igen igen.

Szeretek sírva örülni (: az azt jelenti, hogy valami nagyon jó történt velem most, vagy a közelmúltban...

Szeretek függőágyban aludni, olvasni... hú bármit. Szeretem a függőágyakat.

Szeretem az apró emléktárgyaimat (:

Sok mindent szeretek....

úú még a csokit (:

éés azt amikor chatelés közben olvasva a sorokat pontosan hallom hogy mondaná, vagy hogy nevetne az akivel beszélek. Vagy hogy... minden.

Szeretem a koponyás sálam... és persze. mert emlék. ez is.

Szeretem a könyvek illatát, az újat azért mert új, most vettem, a régit mert régi, és rejtélyes.

Oké, most már hosszú lett a "lista"...

És biztos ki is hagytam pár dolgot... de üsse kavics, majd még egyszer sor kerül kiegészítésre (:

ohh és... ezt most nem hagyhatom ki...

Szeretek szeretni. Még ha fáj is. Még ha nem kapom vissza, még ha csak adni tudom, akkor is. Szeretek szeretni.