2015. június 18., csütörtök

Egy őszinte gyerekrajz

A mai nap egyik legrandomabb pillanata volt (még a cuki hablabirintus előtt*), amikor Maki hajthatatlanul le akart rajzolni. Először is fiú.... mióta szeretnek a fiúk raajzolni?? (múltkor kaptam tőle rajzot Christiano Ronaldoról és Neymarról)

Másodszor meg... engem??? (ja bocsánat... szó szerint az arcomat)

Hát jó. Mondtam neki, hogy muszáj elmennem átöltözni mert lekésem a buszt, de most jól nézzen meg, és addig is rajzolja le amire emlékszik. Tényleg kb 5 perc, átöltöztem, igazából addigra készen is volt a rajz (majdnem).
Szokásos kis emberfejrajz, nagy szempillákkal.... és rengeteg nagy pöttyel. Ezek még színezésre vártak, de egy perc múlva az összes piros volt...
Igen, valóban, a kis piros pöttyök azt a két-három pattanást hivatottak ábrázolni, ami volt az arcomon... na de ennyiiiii??? Éva néni meg is jegyezte mennyi kiütés... azért ez így nem fair. De, valahol igen. Azt egészen jól eltalálta, hogy a nyakamon is van.
Na mindegy. Kérdeztem, hogy hát és a hajam??? az nincs? De ott van.... jahh az a pár satírozás... na várj csak Maki kibontom, a copf miatt igazából semmi nem látszik. Először véletlenül, aztán direkt hagytam hogy az összes hajam eltakarja az arcom... poénkodtam, hogy na ezt rajzold le :D Éva néni beközölte, hogy jaaa hát ezt ő is le tudná (:

Úgyhogy elkészült a portré... 


Még nem döntöttem el, hogy megtartsam-e....

*<ami akkor keletkezik, amikor mozdulatlanul fekszünk a kádban, miközben a telefonnal egyensúlyozunk, hogy nehogy beleessen a vízbe chatbeszélgetés közben... na és akkor... de csak akkor, a hab belabirintusozódik körülöttünk>