2014. augusztus 25., hétfő

Pécs 2.0

Eddie második útja
*a nap második kv-ja* - bambuuuusz a növények pitbullja *.* - kis zöld cucc, mert Klári 

A tegnap poénjai: vemhes hattyú, Árkád és Pláza, capy, "De ki a halál az a Klári?" *copyright by Sziszi*

spárbarántás :D - elsővásárlós túrórudi evés - "Játék"bolt - szökőkút - alvás a fa alatt + bambuszmorze - kulcs - "Klaviatorikus Sellő, Skizováza, FaFá, Negyedik Rózsaszín Zsákos Csillámló  Zocicica" *copyright by Hanna Leltana* - Hanna macija - szia Sziszi, Sanyi Klári vagyok - Burger King 10% - *.* - közkrumpli - #kv-s fagyi meg a nutellás nélküli banán - hullámugrás - hinta - rózsaszín csat thank you, Zsombor - kusza kéz-láb party - Életem - kéelétételes csap - Árkádnövényösszeütközősszlalom - Zolika hintázik - *nagyölelés*

Zoli hipergyors busza ): - Köz-hely - ez egy Ló ez egy Lá... ez egy Lá-á-á-á-á.. - ordítós gyerek - padonülős lábkoccantás - Árkád éves átlag *copyright by Zsombor* - Alexandra - Egy Picuros Hanna ölelés :D - 16:20

és az egyensúly helyreállt...




p.s.

Talált tárgyak:

neem, követ nem hoztam el :)


2014. augusztus 14., csütörtök

Eddie

Bemutatom nektek egy kedves régi társamat:


Sokáig kísért mindenhova, és amint látszik nagyon megviselte a sok sok viszontagság.
Tavaly nyáron is mindenhova elkísért... idén, egy kis varrás segítségével folytattuk utunkat, velem volt Balogunyomban, trollkodott velem a mezőn ugyebár... velem volt a táborban is... mindenféle táborban.
Lovas.... Bones... és végül cserkésztáborban is. Tulajdonképpen ez volt az utolsó küldetése mielőtt búcsút kellett mondanunk egymásnak. Tegnapelőtt sajnálatos módon elhagyott, viszont biztosította az utánpótlását, cserébe elküldte nekem Eddie-t, brand new edition.


Szóval... a kaland folytatódik (:



2014. augusztus 5., kedd

Westroy City...

... és nem Westeros.

Tegnap elhagytam a tollat a hajamból. 
10 napig (+4) szerves részét képezte az életemnek azzal a poncsóval és indiánpólóval, koponyás-holdas, csontos, totemes és tollas nyakbavalóval együtt, amit közösen állítottunk össze, hogy erre a rövid időre indiánoknak álcázzuk magunkat.

Egy olyan életformával ismerkedhettem meg ez alatt az idő alatt, amit akár magaménak is mondhattam volna, ha úgy alakul az életem. Cserkészet.

Most egészen úgy érzem magam, hogy egy hét alatt több hasznos dolgot tanultam mint az elmúlt években összesen.
Tudok asztalt állítani, és padot kötözni, (csak spárga, semmi Sam-szög meg ilyen kis modernebb megoldás) méghozzá olyan tartósra hogy akár ketten-hárman ráállhatnak nem fog leszakadni.
Bebizonyítottuk többször is, hogy egy függőágyban ketten is elférünk, csak helyezkedés kérdése. És még kényelmes is... főleg bealudni... aaazt lehet benne.
Tudom a cserkészinduló első versszakát, hogy hogyan kell egy zászlót felhúzni (illetve leginkább le... és csak félig sikerült.. a kilépés már megvolt (: volt szerencsém a táborozás ideje alatt utoljára levonni azt a zászlót... szomi szomi...)
tudok jelenteni (azt hiszem szabályosan, még ha úgy löknek ki akkor is ;)), megtanultam hogyan kell igazán tüzet rakni, hogy tájékozódjak egy térképen ha túrázni megyek, és még a szerencse is mellém állt, sikerült megdobni a három hatost forgóban (:
A napi kv főzés mindig megvolt, a best of még mindig az a reggel, amikor négyen bűvöltük a kv főzőt a tábortűzbe ágyazva, hogy naaa lesz belőle kv?
Háát... lett (: (: De persze sötétben minden kávé fekete.


Sajnos a sajtpapír és a szárnyas kapu nem lett bevetve, de üsse kavics, cserébe esett az eső. Erre a táborra úgyis rá lett fogva hogy a legjobb programokat mossa el... 
Amikor éppen nem esett, akkor fát vágtunk... Hatékonyan ((: persze nem véletlenül érte harapás Kis Maszat karját sem ;)
Nem én voltam.. de tényleg... :D Viszont az már nagyon megy hogy hogyan rejtsünk el egy fát az erdőben.

A sok reggeli és vacsora elkészítése közben (mert ugye mint KV örs (GH) konyhaszolgálatot vállaltunk) maradt idő olyan apróságokra is, amiket nem valószínű hogy a közeljövőben csinálhatok, pl játékok, egy óra az erdőn (végülis csaknem jutottam fel ahhoz a fához, amit kiszemeltem magamnak, de majdnem), anyád, maffia (?), meg egy olyan játék amiben lehettem spenót Sam-élyesen...

Esténként a tábortűznél a mókák felejthetetlenek, persze a legjobban annak örültem, hogy végre fény derült arra, hogy mi is a békák szokása. Naná, hogy a többiek azon szórakoztak, hogy a reakcióimat figyeljék, dehát ismernek XD vagymi...
Természetesen az örsi indulónk még most is a fülemben cseng, meg a sok sok dal amit tanultam. (Túl a vízen egy kosár (köszönet Kis Maszatnak a tanításért), This is the story of my pony, Nyugati szél, A nap leszállott... és még sok más... (köszönet Áronnak a mókákért))
A titkos Portya azon dolgok közé sorolható, amiket szintén nem mindennap csinál az ember. És hát addigra elmentek a kcs-k (:
De van kaktuszom és Kávés kövem... csináltunk gyümölcstálat, a fiúk szív alakú tábortüzet (mert Mika arc). Aznap este még egy zacskót is találtunk az üzenettel (és benne qkoricával) "A cserkészeknek, szeretettel: erdő" Itthon egészen sajnálom, hogy nem tudom kék sóval megsózni... mert az tengeri.
A keretmese szereplőiből érdemes megemlíteni Sam-et, hiszen addig látunk, ameddig a Sam-ellát, na meg ha eltűnnek a fák, az csak Sam-fényvesztés, de hogy a cserkészinduló két sorát sosem felejtem az biztos:

"Égő Sam-ünk, s vidám dalunk"

10 napba sok minden fér. Belefér az is, hogy Sam-be nézzünk azokkal a tulajdonságokkal, amik miatt ellentétek alakulhatnak ki közöttünk, de minden megoldható. Mert ha valaki fontos, azért meg kell tanulnunk várni. Akármeddig. Hogy mire? Bármire.
Rá kellett jönnöm, hogy mi az, amit bennem nehéz elviselni, és ennyi időt egy sátorban igen is lehetséges eltölteni, anélkül, hogy igazán nagy legyen a szakadék. De persze eddig ez nem csak 10 nap kérdése volt... lassan 3 év és abban 10 közös nap.
10 közös nap összedolgozva, 10 közös nap egymást segítve, 10 közös nap tele meglepetésekkel, és felejthetetlen pillanatokkal.
10 közös nap... közösen... megosztva mindent, leginkább a kv-t de azt always.
Persze persze, azokat a pillanatokat, amikre a legjobban szerettem volna emlékezni, azokat felejtettem el leghamarabb. Hiszen volt-nincs, megtörtént. Vagy éppen lehetetlen? És tényleg? Igen voltam 10 napot cserkésztáborban... Hosszú volt és rövid... és talán pont elég.
Majdcsak megtalálom a kirakós darabkáit... de ha erősen gondolok rá, csak elfelejtem.
Néztünk csillagokat... meg hullócsillagokat... mindenféle csillagokat, mindenkivel másképp, máshol. Mármint... lassan azt nem tudom megmondani a táborhely melyik részén nem néztem fel az égre.
4. nap még azt gondoltam, "de jó, lassan telik az idő" aztán hopp már ott is voltam az utolsó esténél. Mécsessel a kezembe (nem a gyertyával). 
A poncsó, ami minden nap használatban volt, az utolsó pillanatban döntött úgy, hogy szeretne egy kis emléket erről a 10 napról. Segítségül hívta hát a mécsesem, és szerzett magának egy gyertyafoltot... egy Kis Maszatot...

Hát így került rá minden... Hajnali Dal, ez a Kis Maszat és a Kék Hold.



A legnagyobb köszönettel Hajnali Dalnak tartozom, indián testvéremnek, azért, mert hívott, hogy vegyek részt a táborban, és segített hogy ez meg is valósuljon. További köszönet minden táborlakónak azért hogy befogadtak és hogy olyan lelkesen visszavárnak. Majd majd... még meglátjuk.