Claire_T's Dragons

2015. szeptember 13., vasárnap

Negyedik

Ma volt az évfordulónk. Rózsaszállal. A Negyedik.

Pont 4 éve vagyunk együtt (nem, nem járunk, hanem együtt vagyunk) és kezdjük igazán ismerni egymást, jóban is és rosszban is.

De működik ((:

Ezért is ünnepeltük meg a mai napot a magunk módján, ahogy lehetőségünk volt rá.

Rózsaszál meghívott kávézni, és aztán betoppant három szál rózsával.... *.*

Én pedig egy apróságot készítettem neki, ami remélem hasznos lesz majd ;)

Egy ajándék füzetet, amiben vannak alkalmak, kívánságok és lehetőségek kupon formájában. A lényeg, hogy bármikor felhasználhatja, amikor pl szeretne egy filmet megnézni, vagy éppen amikor... úgy gondolja hogy kíváncsi mi is a meglepetés...






Csak pár lehetőség mutatóba (:

Igyekeztem személyre szabni a kuponokat, mert az ötlet sajnos nem az enyém volt, a megvalósításhoz is soksok internetes segítséget kaptam, de hogy mit tudok én adni Rózsaszálnak, azt csak én tudtam kitalálni ;) És végül a füzet kinézete sem sablon szerint alakult, büszke is vagyok rá... tetszik még nekem is (:

És meghozta a várva várt eredményt... a meghatódottságból látja az ember mennyire örül az akinek ajándékot ad...






2015. szeptember 10., csütörtök

Egyszer.... egy hét


Nem írtam eddig, mert valahogy úgy éreztem nem tudok. A nyár utolsó heteiben nem voltam elég szorgalmas, hogy mindent felírjak ami történt, és így nagyon nehéz hetekkel később összeszedni a kis darabkákat, sorba rakni az emlékeket, főleg ha úgy érzem mintha valaki egy radírral kiradírozta volna a napokat.... Megvannak, de nagyon halványak. És nem azért mert nem lényeges, ami akkor történt. Hanem pont azért, mert annyira szeretnék emlékezni minden részletre, és annyi minden történt. 
Két hét hosszú idő. Hogy minden nap minden percére emlékezzek, pedig nagyon jó lenne... és napról napra felejt az ember... közben pedig napról napra idéződnek fel olyan pillanatok amiről már azt hittem végleg elveszett.


De aztán lassan a helyére került minden (vagy legalábbis sokminden), már tudom hogy az egyik emlék hova kerülhet a sorba, beugranak különleges pillanatok, és akkor már tudom, hogy hogy is volt, hiszen ez még az előtt volt, hogy... vagy az után. És aztán kapok egy képet, amin még a legszürkébb részek is egészen színesek lettek.

Hogy is kezdődött?

Talán azzal, hogy megérkeztem. Azzal hogy valaki várt rám az állomáson és a padhoz támasztott gitár mellől felugorva ölelt meg... Hogy együtt vágjunk neki a hétnek. 
Annyi mindenre elég egy hét... és annyi mindenhez kevés...

Abban a pillanatban amikor felszálltunk a buszra, aztán át a villamosra, olyan soknak tűnt, és nagyon lelkesek voltunk. Mert végre... elkezdődött. Bár egyikőnk se tudta mi is kezdődik igazán. Tele voltunk tervekkel. Emlékekkel amiket szerettünk volna megosztani, és talán sikerült is. De közben megéltük az új pillanatokat. 

És volt egy macskánk (: Süteményre vigyáztam, vigyáztunk és minden napunk sok sok percét töltötte ki, hogy aggódtunk, törődtünk és simogattuk a leginkább plüssmacskára hasonlító kedvencet. Olyan nyugis volt.... csak néha akarta kienni a szánkból a falatot, vagy néha nehezítette meg azt, hogy éppen ajándékot faragjak vagy vacsorát süssek.


Bársonyos vadállat ^^

Az első pillanatokban tulajdonost cserélt pár apróság (az üveggolyó pl...), amit én szántam Sophienak és a gitár is azért jött hogy játszunk rajta (:
Találtunk becsempészett élelmiszereket (örültünk is, kajaaaa), és megnéztük azt is, hogy mi az, ami a miénk (mármint a hűtőben.... valahogy semmi sem stimmelt, se a csoki nem volt kék, se a fagyi csokis..) Meghát,  volt egy kötelességem is, hogy tájékoztassak. A cicus rendben van, él és kapott enni. Telefonhívás csekk ;) 
És hogy mit is csináltunk ezután? hmm... egy hiányzó darab...még keresem. De biztosan beszélgettünk sokat. Befoglaltuk az asztalt, _látszik_ hogy megérkeztünk, máris tele van... úgy mindennel. Igyekeztünk kipakolni a fontosabb dolgokat.
És meglett hogy miért piros a csoki, és miért kávés a fagyi... bár az valahogy duplázódott....
Este aztán filmeztünk. Into The Woods. Mese, mesével (: Pont ahogy szoktuk. 

Rögtön másnap alig akartunk elindulni, aludtunk sokat, ettünk mézeskalácskrémes sajtospogácsát, ittunk kv-t, Sophie festett nekem körmöt, beszélgettünk sokat és csak úgy elment az idő... ahogy szokott. Egyikőnk sem bánta. Jó volt, azt hiszem. Legalábbis én így érzem. 
Végül ebédelni is csak későn (4órakor? XD) ebédeltünk, McDonaldsot szemeltünk ki. Aztán láttam az Apokalipszis boltot, találtunk sajtos tésztát, hallottam történeteket, üldögéltünk a Margit szigeten, fújtunk buborékot, (ittunk ice-teás whiskyt), jól éreztük magunkat (ugye?) és kikötöttünk a Blahán...
Lehet hogy meglepő, de arról az estéről mindenre emlékszek... De arra a legjobban, hogy milyen az ha valaki mellettem áll... Éshát ez az este is eltelt. Valahol örülök neki, hogy pont azzal, akivel. Sophieval.

Végül valahogy hazasétáltunk. 
Süti persze már várt (: És el sem mozdult mellőlem. Mint a többi éjszakán se nagyon. 

Aznap éjjel emlékszem hogy o.n. is bejelentkezett. És mint ezután mindig... mindegy volt mennyire halkan pittyen a telefon, vagy hogy milyen messze van, felébredtem. Azóta sem tudom ezt megmagyarázni, mert sosem ébredek fel. Most sem szoktam. Süti pedig ült és nézte a telefont. Talán érezte hogy az igazi gazdival beszélek (:

A csütörtökünket a legnehezebb összeszednem. Nem is tudom miért. Tudom, mi előtt volt, meg hogy mi után... (szerda után és péntek előtt XD)
Végül lovagolni nem mentünk, de aznap volt sajtos tésztánk, megszületett a színező, faragtam egy kicsit.
Hallgattunk rengeteg zenét... sokminden emlék szóba került, és Bonesról is beszéltünk, Bones listát hallgattunk... Meg csak úgy bármit... ami eszünkbe jutott. És erre emlékszek leginkább, a sok-sok zenére amit együtt hallgattunk. Még előttem vannak a pillanatok, a földön hűsölés... 
Hangoltam gitárt, és elkezdtük nézegetni hogy kell Hey Ho-t játszani. Ebből megvolt egy akkord. Meg aztán a ritmus. Ez már két dolog. XD 
Kaptunk felszerelés listát... jé tényleg... és akkor még nem volt fürdőruhám... De estére lett, meg újabb adag sok kaja.... rántotthusi vacsira nyami ^^
És néztünk Castle-t és néztünk Big Fisht ((: teccet nagyon (:
És ekkor készült el Sütiről a legleg fotó... Nem is tudtam kiverni a fejemből, túlröhögés-----

Egy napra pedig itt voltak a szüleim, és a hugom. Anna találkozhatott Sütivel (: Kisvonatoztunk a Margit szigeten, fényképezkedtünk szökőkúttal, utaztunk egy megállót kombinoval, és végül eljutottunk a halak és trópusi állatok világába, mindenáron! (: Hát Anna is elért odáig, hogy simogathasson ráját...





majomcsók XD



megjegyzem ez lett a legjobb kép a bohóchalakról ;)


Aztán ezután én mentem haza. Nahát ez is egy szép történet....
3/4 óráig tartott bejutni a lakásba. Nem tudom... egyszerűen nem engedett a kulcs. Volt pár pillanat amikor nagyon kétségbeestem. Annak ellenére, hogy tudtam nemsokára a másik kulcs is megérkezik, és majd enged az ajtó... valahogy olyan... nem tudok hazajutni.. nem tudok bejutni a kényelmes lakásba, amit otthonomnak éreztem két hétig. o.n. is írta hogy érezzem otthon magam, de nem gondoltam, hogy ennyire kötődni fogok a lakáshoz, hogy már a sírás határán vagyok ha nem láthatom az ajtó túloldalán lévő bútorokat, csakmert a kulcs nem enged...
De végül megnyugodtam, és próbálkoztam. Próbálkoztam. És meglett a megoldás. Engedett a zár. Azóta tudom hogy kell azzal az a kulccsal kinyitni az ajtót ((: Jippí

Hát én akkor nagyon megölelgettem Sütit... 

Hogy mit csináltunk este? Lazaság volt ((: 
Sütöttünk sült-sajtos tésztát ((: Beszélgettünk, láttam milyen lesz a gólyatánc és láttam pár mozdulatot milyen volt... egyik gólya szemszögből, másik animátoriból. És valahogy nem fogytunk ki a mesélnivalóból. És közben a tészta is megsült... és aztán mindenki kinevetett volna ha látja hogy a földön ülve eszünk, de annyira természetes volt, csak lerogyni a konyhaszekrény elé... és enni. A kicsit világoskék tésztát... hupsz.... belekerült a szószba némi kék ételfesték...

Pedig az ételfesték csak másnapra kellett... kék és piros. Meg egy fogkefe. És tádááá... lila lett a hajam vége... sok küzdelem árán azért valljuk be, és akkor még nem is látszott milyen jó lila. Szeretem *.*

Aztán mire este lett már éreztük hogy csak egy nap van vissza... mindjárt itthon és mindjárt kezdődik valami más. Estére egyedül maradtam. Én és a gitár ;) Kicsit gitározgattam... inkább dallamot. Valahogy ahhoz volt kedvem, és valahogy az úgy jó volt, sikerélmény volt, és Süti el is aludt...
Aztán aludtunk együtt... a pittyenésig.

Reptér. Nemsokára indul a gép, o.n. gépe hazafelé. És mire felébredek már vasárnap lesz.

Reggel Sütivel vártuk Sophiet vissza ((: Persze addig sem unatkoztunk, én faragtam, a cicus aludt... néha az ölemben néha a faragnivaló fákon. Meg színeztem is... de csak pár virágot. Meg olvastam is, de csak pár oldalt. És délután lett.

Annyimindent hallottam Franciaországról *.* és láttam képeket...
És sütöttünk spenótos lasagnát, és jól belemozaikoztuk a tésztát, és kaptam még egy újabb körömmintát... És... és... és...

Nehéz itt befejezni... pedig aztán annyi minden történt....

Hiszen valahol itt kezdődött a második hét...