Claire_T's Dragons

2012. március 21., szerda

Egy nap az életemből....

A hétköznapok fárasztóak. De nem azért mert annyi mindent csinálok, hanem mert tudom, hogy mennyi mindent kéne MÉG csinálnom azon kívül, amit már megcsináltam... és egyre kétségbeejtőbb az egész körforgás, ami csak egyre szélesedik gondok százaival----
El lehet ezt csak egy pillanatra is felejteni???? Nem... hacsak ki nem lépek az életemből egy napra... Egy teljes napra...
Egy mosolyért is képes vagyok ezt tenni de amiért most tettem, azt hiszem sokkal több volt ennél...
És hogy megrte-e? Szerintetek?
Megéri, azért kilépni az életedből egy napra, hogy ebből a napból 8 és fél órát utazz valami bizonytalan és mégis biztos cél felé? Hogy aztán ebből a 24 órából 6-ot alvással tölts? És újabb 4-et egyéb dolgokkal, pl ami egy nap zárásához, és kezdéséhez tartozik, vagy éppen egyik céltól a másikig való sétálással telik?
És most joggal kérdezheted...na és mi van a maradék 6 órával....
na jó.. egy fél órát elcsaltam, de akkor is marad 5 és fél óra....
Vajon ezért az 5 és fél óráért érte meg kilépni az életemből? Mert azt hiszem a többit már egyértelműen elvetettétek....
Na jól van. Hát akkor most azt kérdezem... Megéri kilépni az életedből egy mosolyért? Egy mindent elsöprő ölelésért? És még egyért, és még egyért? Na és egy csillogó szempárért? Egy szempárért, amiben az öröm és talán elfojtott könnycseppek csillognak? Hát ezért megérné?....
Ha valaki azt mondaná ma nekem, hogy mindez meg sem történt..... hát el kéne hinnem...., mert egy nap,... egy nap nagyon kevés idő az életemből ... ha elvesztem azt a napot.. de nem. Nem akarom elveszteni. Nem akarom elveszteni azt az 5 és fél órát... nem akarom elveszteni azt a pár pillanatot....


Mert megérte.. nagyon is....


Ez a pár sor most egy nagyon kedves barátnőm miatt született. És Neki most csak annyit üzenek, hogy
*Szívesen. <3 és szívesen! Imádlak! <<<<<3*



2012. március 2., péntek

A bögrék

Elmosogattam tegnap este, nyolcra.

Rakosgattam a bögréket fel a polcra.
Köztük van kettő fületlen, de előlről szépek.
Előlről olyanok, mint a többi: épek.
Csak a hibás részt hátra kell tenni,
NEM kell azt a hibát úgy szemügyre venni.


Eszembe jutnak most felebarátok,
Kiket képletesen fületlennek látok.
Úgy teszem fel Őket életem polcára,
Hogy ne lássak mindig arra a hibára.
Hanem csak a szépre, hanem csak a jóra,
Mert ha egyszer én térek nyugovóra,
Úgy tesz el engem az igazságos Isten,
Ahogy a bögréket rakosgattam itt lenn.
A mennyei polcra, nagykegyelmű szemmel,
Hátrafelé az én letörött fülemmel.