Claire_T's Dragons

2014. április 9., szerda

Káosz

Ülök a konyhában. körülöttem mindenhol káosz, vagy kupi, nevezzük úgy ahogy. Hajnali fél 2. Természetesen szakdolgozatot írok, mert mi mást csinálhat ilyenkor az ember. Na de kezdjük azért az elején. 
Délután mindenki aludt. Még én is eldőltem egy órára. Persze most senki nem tud aludni. Míg én lázasan dolgoztam este ők még aludtak.... egészen addig a pillanatig amíg ki nem aludták magukat. Fanni hazaesett, hogy ő tanul. 
10 óra. csak jelzem... beszélgetünk. A szobában zörgés... mint egy álomkóros jelenik meg Lili. Majd ezzel a lendülettel le is megy cigizni. Nem bír aludni. Átaludta a délutánt hát tessék. Cinti forgolódik. Kitartóan forgolódik. 

11 óra. Fannival már majdnem bealszunk, de nem lehet aludni. Holnap zh... sorsdöntő zh, nekem szakdoga. Lili megjelenik. Előveszi a kis túrógombócokat a hűtőből, hátha az evés újra elnyomja és tud aludni, ki tudja egyébként mit csinál a szobában, valószínűleg sorozatot néz. 

Cinti forgolódik. Kitart, amellett hogy nem kel fel. 

12 óra. éjfél. Fanni nem bírja tovább elmegy aludni, muszáj aludni is, a zh-ra reggel még tanulni kell... 
Egyedül maradok. Kicsit szenvedek már én is, de lassan túlesek a holtponton. 

1 óra.Lili bőgve jön ki a konyhába. végignézte a betevő kis sorozatát katasztrófális végkifejlettel. Persze csak onnan tudom, hogy éppen elmesélte frissiben. Közben valaki ismét kiront a szobából ki egészen a lakáson kívülre. Nem Lili... még nem... ő csak 5 perc múlva megy le cigizni, hogy utána még megpróbálhasson aludni.

1:30 valaki bejön.. azt hittem Lili, de neeeeem <---nagyonröhög. Legnagyobb meglepetésemre Fanni... merthogy... húú én már röhögök nem bírom----
Gemi természetesen a szokásos módszerével dobálta az ablakot... ó igen... full részeg... és miért dobálta az ablakot... hogy Fanni felkeljen és lemenjen adni neki egy puszit... de Gemi... "aludnom kell" ..kéne legalábbis.... mindeközben Cinti persze még kitartóbban forgolódik... amúgy sem egy jó alvó...
Ma mindenki meg van bolondulva?
Nagyonröhögve Claire el------> hátha történik még valami míg megírom ezt a fél oldalt.....

2014. április 5., szombat

Egy csokorral...

Dedicated to o.n.
....just because...

Reggel extra gyorsasággal keltem fel, ami azért nem ritka mostanában, de eredetileg nem ezt terveztem szombatra. Így alakult... és hogy mostanában hogy tud minden úgy alakulni, ahogy a legjobb...?
Rohantam hogy időben leérjek az állomásra, hiszen 7:07-kor beér Rózsaszál vonata. Totális fáradt fejjel léptem ki az ajtón, fülemben már szólt a Never let me go, ez persze hangolta a hangulatomat.
Naná, hogy első körben sikerült a lábaimnak arra menni, amerre nem akartam... dehát már nem fordultam vissza, hiszen a főutcán keresztül is odavezet az út. És milyen furcsa játékot űz velem a sors. Mert... ezzel kezdődött..
Ahogy befordultam a főutcára kisebb tulipán áradat terült el előttem.. ez nem lehet véletlen. Megjegyzem olyan érzéke volt valakinek a színek elrendezésében... csak tátottam a számat ahogy elmentem az ágyások mellett, mindegyik tele és tele tulipánnal. Annyira itta a szeme a szépet, hogy eszembe sem jutott fényképezni... akkor. 
Persze, ha úgy vesszük elfelejtettem őket, de volt aki elterelje a figyelmem ugyebár... sebaj. Jött a következő emlékeztető.
Megjelent a spar legújabb matricás albuma (: Újra kezdődik a gyűjtés és én már arra értem haza tegnap, hogy egy hatalmas halom csomag és persze az album várja, hogy elkezdődjön a játék. Úgyhogy reggeli után nekifutottunk a hugommal... Erről ismét megszólalt bennem az ébresztő, hogy az előző albumba hogyan is kezdődött a gyűjtés... talán egy két matricára még mindig emlékeznék az elsők közül...azt nem én ragasztottam... az az igazság...
Egy kis közjátékkal eljutottunk a délutánig és Rózsaszál elhívott sétálni. Hogy is mondhattam volna nemet? Kinek van kedve ilyenkor szakdolgozatot írni, dacára a leadási határidőnek?
Úgyhogy nyakunkba vettük a várost a tulipántengeren keresztül... egy "bárcsak láthatná" gondolat után visszafordultam... kezdjük előlről a sort. És ekkor készültek el a képek. Sok kép... természetesen muszály (*j) lesz kiválogatnom párat, de szívem szerint most elküldeném virtuálisan az összeset. Bármikor elérhető nálam (: csak kérni kell :) 
De ha a tulipánok nem lettek volna elegek, hát kaptam még sok sok virágot emlékezetbe a természettől... csak most kezdem észrevenni, hogy itt a tavasz... és persze a tó partján is... egy régi pad, amin egyszer régen beszélgettünk... azóta sem tudtam megmutatni a tavat újra. Pedig az egy jó hely... majd ha kevésbé leszünk fáradtak talán.. egyszer igazán megnézzük, és újra beszélgetünk. 
Na igen... és a kávé... azért az nem maradhatott ki a napból... és ez hányadik emlékeztető is? a 4.? Nem inkább 5. A tulipánok kétszer számítanak ;) Oké... vettem :) 
És mi történt még? Ja hogy még történt valami... Hát ... eső.. az esett... míg kávéztunk. Nem volt hirtelen és nem volt nagy zuhé, de esett... csakhogy még egyszer üzenjen nekem a nap...

Egy csokorral Tapol-cityből... 















...minden közös emlékért :)