Claire_T's Dragons

2013. december 3., kedd

Forró csoki 150

Hihetetlen, hogy az emberrel mennyi minden tud történni egy nap alatt. És mennyi minden fontos belőle....

Déja Vú

Csak mindent a másik oldalról éltem meg (:
Két évnek kellett eltelnie, hogy újra egy koncerten találjam magam. Most szinte az egész világot beutaztam.... 48 óra alatt.... 10 óra utazással.... Valaki azt kérdezte tőlem, hogy "És te csak ezért jöttél?" Igen.
"És megérte?"  IGEN.

Ez most így tiszta zavaros tudom... mert annyi mindent ér számomra ez a fél, vagy egy kicsivel több mint fél nap.
Felidéztem az első koncertemet.... amikor megismertem azt a két embert, aki mindig szívesen fogad, ha jövök, aki mindig képes nekem örülni, és néha lelkiismeretfurdalásom van, mert úgy érzem nem hálálom meg eléggé. De azért csak jelent valamit, ha néha azt látom, hogy nekik jelent valamit, nem?

Furcsa volt, és mégis jó érzés, sőt nagyon jó érzés, hogy most a szokásoshoz képest, nem egyikőjükkel, hanem másikójukkal utaztam. (huh ez most furán jött ki mert nyilván mindegy kivel utazok, ugyanannyira szeretek velük lenni) Ismét volt belegondolni valóm : Eddig 0-24-ben foglaltam le egyikőjüket... ha arra jártam. És akivel csak találkozni szoktunk, nem igazán voltunk együtt két-három óránál többet. Szóval egész új helyzettel találtam magam szemben, de ugyanakkor teljesen természetes volt, hogy ismét "Prágában" találom magam egy forró csokit melengetve a kezem között (:
Merthogy természetesen a forró csokit csak ott lehet kapni (na jó nem csak, de nekünk igen XD).
Aztán persze semmi sem történik zökkenő mentesen, mert miért is történne ha együtt vagyunk??? <-----természetesen....

De aztán eljött a pillanat, amikor apró mosollyal a szám sarkában nézhettem a koncertet. És nem csak azért voltam ott, mert viszonozni kell, hogy eljöttek... ááá... ez eszembe sem jutott.... Hanem mert értékes ember az aki a színpadon áll... és mert szeretem őket (: érdemes bármit tennem értük, mert kevés ember van, aki úgy néz rám, ahogy ők. Nagyon nehéz ilyen jó embereket találni. Boldog lehetek, hogy találtam rögtön kettőt.
Aztán persze, jött a fogadkozás, hogy ezt meg ezt rontottuk el... dehát ez nem is számít... és nem erre figyel oda az ember (: az élmény a lényeg (:
Valamiért mindenki meglepődik, amikor nem változtatom meg a véleményem egy-egy ilyen dologról (pozitív vélemény) és végre rájönnek, hogy komolyan gondolom. Naná.. én nem mondok olyat amit nem úgy gondolok... ha valami eszembe jut, azt majd úgyis kritizálom, de amit nem kritizálva hallgat (vagy néz) az ember, arról nem is születik kritika.

Szóval nagyon jó volt (: Köszönöm lányok, hogy ismét ott lehettem veletek... ahol zajlik az élet (: