Egészen véletlenül jutott ma eszembe... már nem is emlékszem pontosan mikor, de végül a gondolatból séta lett...
Eszembe jutott hogy menjek, hogy kicsit érezzem a nyugalmat, egy kicsit kiszakadjak a világból.
Így hát mikor az irodából kiléptem azzal a boldog tudattal hogy elintéződött amit szerettem volna, a lábam csak vitt... az Emlékösvények felé.
És újra elindultam az emlékösvények egyikén... meglátogattam a Sárkányfát (: elsétáltam _addig_ az utca sarokig, ahonnan az ösvény nem megy tovább, hanem visszafordul. Viszont most nem fordultam vissza... letértem az eredeti ösvényről csak követtem a megérzést, tovább. Felfedeztem egy újat...
Aztán mikor az visszavezetett újra rátértem egy másik emlékösvényre, és hagytam hogy megint vigyen a lábam... bár idefelé úgy gondoltam szedek gesztenyét, most egy pillanatra elgondolkodtatott, hogy nem azon az úton járok. Itt nincs "majd visszafelé szedek" gesztenye. De ha erre a sétára ez van megírva akkor nem szedek (: helyette madárfigyelésbe kezdtem, és ha vezetném a madárnaplóm, (ami még nincs is) akkor újabb megfigyeléseket jegyezhetnék fel, mert láttam szépségeket (: hát azért hozott erre a lábam...
Aztán persze sétáltam még... tovább. És a következő kanyar után:
"Na tessék, gesztenye".
Így szedtem párat és gyűjtöttem hozzá mást is.
Tulajdonképpen ez az emlékösvény már elvezetett az emlékek végéig. Visszatértem a Szivárványhídra, s a túloldalon már várt az Életem.
Hívtak, hogy munka (: lesz lesz. Aztán Rózsaszál... hát hazaértem.
A kincseimet pedig a megfelelő formába öntöttem (: Sophie megverne ha azt írnám C... így hát csak Makka (:
pssszt........ fel ne ébresszétek, ő még álmodik........ helyettem is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése