Hát az ember soha nem tudhatja, mi az amitől a napja egyszerűen csak jóvá válik... Persze nyilván egy hatalmas jóleső meglepetés azzá teheti, de semmit nem tudhatunk mi fog a következő pillanatban történni velünk.
Ma abszolút így jártam...
Igazából csak egyes papírokat akartam leadni az egyetemen... ennek ellenére 100x ennyi sokkal izgalmasabb dolog történt velem (:
Az indulás egy életérzés volt.. de tényleg ... mellettem gyalogolt egy hirtelen vagánnyá vált lány (: Nevezzük... Fanninak. Aki egyébként csak a totál részeg barátjáért indult... akit mondjuk nevezzünk.. Geminek. Namost ez a bizonyos Gemi a világ egyik legoptimistább, leglazább embere... részegen meg... hümm. Csak nevetni lehet mellette.
Képzelhetitek a képet amikor megjelenik előttünk mezítláb, összevissza pulóverrel, kicsit kócosan... leginkább csövesnek kinézve. Na ebben a pillanatban kezdődött az ami bebizonyította, hogy egy mezei hétköznap is lehet vidám az ember. Az hogy észrevettünk sok éves kaktuszokat és hogy megnézze szúrnak-e az arcával nézte meg... heh... meg sem lepődök. De lépjünk tovább. Nem messze.. csak éppen az egyetem elé... ahol.. van egy Nagy Alma. Viccesen megjegyeztem, hogy "Tudtátok hogy meglehet forgatni?" a válasz: "Nem de én már ültem rajta... meg ittam is rajta..." <---nem vizet az biztos... XD
De jó menjünk nézzük meg... megforgattuk (: és persze fel is másztunk rá... ---->még mindig szeretem ha az emberek hülyének néznek. Ki az az őrült, akinek eszébe jut felmászni rá? Naná hogy nekünk... persze ez leginkább Gemire értendő, de én meg vagyok olyan hülye hogy meg is csináljam ;)
Aztán... sétáljunk tovább...
Fanni.. megemlíti hogy van két mogyorófa a sétány végén.. jaa tényleg. Szedjünk mogyorót!
Simán... nem gond ha megbámulnak miközben fel-fel ugrálok hogy elérjem, vagy éppen leverjem a kis "kócos gombócokat" amik tele vannak mogyoróval. Vagy hogy éppen kővel dobáljuk az ágakat... áá kit érdekel.. mi most rendíthetetlenül gyűjtjük a finomabbnál finomabb értékes mogyorót (: És persze a kreativitás sem maradhat ki a dologból. Találtunk egy olyan kis bozontosat, amiben összesen 3 azaz 3 volt, de mindegyiken apró lyuk ékeskedett... és hát egyenesen egy Mogyorószörnnyel találtuk szembe magunkat... grrrr.
Íme a szerzemény...:
A Mogyorószörny:
Megjegyzem, hogy Mogyorószörnyünk egyik szemében egy pók élt szóval... ki kellett lakoltatni...
Persze azt gondolná az ember hogy itt vége az őrültségeknek, a nap megy tovább... pl még el kell menni bevásárolni...
És ki az aki észrevesz az utcán még valamit? Na ki? Hát én....
Az iskola kerítésén belül, a rács mögött két azonosítatlan barna objektum.... kiwiiiii!!!! ^.^
Persze.. nyilván begyűjtjük és még én is azt mondom rá, hogy semmi gond nincs vele... tényleg mintha valaki csak bedobta volna a frissen vásárolt gyümölcsöt... de sebaj.. begyűjtésre fel! Még jó hogy megtaláltuk az árva kiwiket (: Nyami :)
Na és igazából itt a vége fuss el véle (:
p.s.: Fanni még tegnap csinált egy kis "sziklakertet" :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése