Látszik hogy régen jártam jég közelében. Igazából nem is emlékszem hogy volt-e valaha ónos eső az életemben, de ha nem hát most kipróbáltam milyen (: Csak ki kell lépni az ajtón és jégpálya az egész világ, jeeee (:
Challenge for everybody (:
Igazából, csak misére akartunk elmenni... de! Leginkább kaland és kihívás volt ez a valaha még 5 perces séta.
Challenge part One
Kiléptünk az ajtón. Bár én tegnap este 10 után már tapasztaltam az utcai helyzetet, az koránt sem volt olyan mint a mostani (: Mondhatnám hogy tyúklépésben (de azzal túlzok) haladtunk, mindenesetre fejjel mentünk a falnak az biztos. Két felnőtt között egy gyerek... ha valaki megcsúszik (és nem a gyerek) akkor esélyes hogy dől a dominó. Nem is tudom, hogy sikerült dominódöntés nélkül egyesével megcsúszogatni..... XD
Végülis én csak nevettem.. valahol annyira irreális és komikus volt a helyzet, hogy nem bírtam ki nevetés nélkül egy egy pillanatot, például, amikor a gyerek megcsúszik, és egyszerre két oldalról emeljük fel a magasba, hogy ne rántson magával... Végül körülbelül az út felénél az Ész győzedelmeskedett, sok sok sikítozás és "Ne húzz el" "Ne menj olyan gyorsan" "Jajj ne arra" "Ne csináld" kiáltozás után, áttértünk a "Csak az autóút kellős közepén" technikára. Ott ugyanis inkább latyak lett, mint jég (: Hurrá (: Persze ez sem volt teljesen veszélytelen, mert azért csak le kellett térni az "ösvényről" hogy lemásszunk a lépcsőn (erősen a korlátba kapaszkodva) és megkerüljük az egyik ajtót.... Végül szinte körül sem nézve a késés miatt, besurrantunk... Teljesen feleslegesen, hiszen mint kiderült nem voltak nagy tömegek a templom padjaiban... maximum talán 20 ember?
So... Challenge part One - - ACCEPTED
Challenge part Two
A hazafelé út....
Nyilván okosodva, és kihasználva a tapasztalatainkat már csak olyan helyen sétáltunk ahol ugyebár, nem kifejezetten jéggel volt borítva az út... És mostmár ki lehetett használni a szándékos csúszkálás lehetőségét is :D Továbbá lehetett jókat derülni a szerencsétlenkedő testvéreken, mikor egy-egy nem is igazán nagyon lejtő egyenesen, (csak ugyebár a jég kiemeli az út különlegességeit) kb 20 centis távolságon próbálnak eljutni a járda közepéig (: És az is egészen elsőosztályú látvány, amikor a legkisebb testvér a nagyobb kezét fogva megpróbál a járdaszélén járni (mint általában máskor is) és mondhatni, egy "maga alá csúszás" után sem tanulta meg, hogy nem érdemes kétszer ugyanarra a helyre lépni mert másodszorra is esés lesz belőle :D
De sikeresen hazajutottunk (: Szegény Miszlik kutya szokásához híven felugrott a kerítés mellé, persze azzal a lendülettel le is csúszott róla... azért kapott egy kis buksisimit a bátor próbálkozásért (:
Továbbá kialakult egy fűrészporos ösvény a sarki háztól (mama) a mi kapunkig ;) legalább azon a 20 méteren tudnak az emberek a járdán menni. XD
Challenge part Two - - ACCEPTED
Összefoglalva (: Kalandvágyók városi korcsolyázásra fel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése