tag:blogger.com,1999:blog-64058500267345498752024-03-12T18:42:01.543-07:00Gondolatok az életemből...Clairehttp://www.blogger.com/profile/16794909380999665038noreply@blogger.comBlogger112125tag:blogger.com,1999:blog-6405850026734549875.post-37306248802026879752017-10-12T15:31:00.001-07:002017-10-12T15:31:43.865-07:00Pillanat<div style="text-align: justify;">
"A színpad lépcsőjén ülve összekuporodok. A fejemet a térdemre hajtom és beburkolózok a kezeimmel. Körülöttem beszélgetés zaja hallatszik, pár méterre tőlem szól a zongora. Egy perce még képes voltam odafigyelni a közvetlenül mellettem zajló párbeszédre. Vártam, hogy vége legyen. És még mindig csak vártam. Arra, hogy észrevegyenek. Percek választanak el attól az eseménytől, ami csak nekem olyan fontos most. Nem vagyok rá készen. Összekuszálódott a fejemben minden és szükségem lenne erre a pár percre, hogy beszélhessek <i>vele</i>. Magamban szenvedek és egyre jobban elhatalmasodik rajtam az érzés, hogy nem fog sikerülni. Elrabolták tőlem a figyelmét és én megint csak várok. <i>Rá</i>. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Egész életemben csak vártam azokra, akik a varázslatukkal megajándékoztak. Most is ugyanezt teszem. Az igazán fontos pillanatokból csak ez marad meg nekem, hogy várok. <i>Valakire</i>... valamire. Mégsem tudok mást tenni. Nem vagyok elég erőszakos ahhoz, hogy kivívjam magamnak a figyelmet. Bár megvagyok róla győződve, hogy nem is a figyelem az, amire szükségem van. Csak abból a varázslatból hiányzik még egy kicsi... Amint megérzem valakiben, nem tudom elereszteni. Olyan ritkán van ilyen. Olyan ritkán találkozok ilyen emberekkel. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A zongora most valahogy befurakszik az elmémbe, egy dallammal, ami kinyitja a lelkem egy kis ajtaját. Felnézek. A párbeszéd már rég elúszott, a pillanat már rég elment. Én ott maradtam egyedül a lépcsőn várva, hogy egy töredéke megmaradjon a varázslatnak. Olyan abszurd az egész. Lelkileg egy pillanatra összetörtem, megadtam magam és elfogadtam, hogy ezt a pillanatot sem tarthatom meg. Mégis, most rámeredek a zongora billentyűire és nem akarom, hogy a <i>dallamnak</i> vége legyen. Elmosódik körülöttem minden, ami eddig történt. Már nem rá várok, hanem a <i>dallamra</i>, egy olyan varázslatra, amit soha ember ki nem tud zárni az életéből. Megbabonázva bámulom a lány ujjait, ahogy siklanak hangról hangra. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Olyan hirtelen... az ujjak ott hagyják a billentyűket és lecsukják a hangszert. Már ott sincs. Mintha ott sem lett volna soha. Mi űzte el? Miért? Miért kellett félbeszakítani....?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi a baj manócska?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Dermedten ülök, még mindig a csukott zongorát bámulva. Épp csak félig nézek fel, alig találva meg a szempárt, ami kérdőleg néz rám. Az egyik alak eltűnt, és én észre sem vettem. Torkomon akad a válasz. Itt lehetne egy pillanat, amikor őszintén válaszolnom kéne... de nem megy. Az agyam kérdés nélkül is tudja, hogy az a pillanat már elment. </div>
<div style="text-align: justify;">
Tétován mutatok rá a zongorára, és próbálnék egy értelmes mondatot kipréselni.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Csak ez... - elbűvölt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Halk kuncogást hallok, tudja mire gondolok, nem kell kimondanom és úgy tűnik hogy megelégedik a válasszal is. Vajon feltűnt neki... hogy <i>vártam</i>? </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Azért felteszem a kérdésem. Gyorsan hadarja a választ, minden szavával segíteni akar. Fel szeretném fogni, de bizonytalan vagyok és.... a pillanat elment, nem fogom tudni feldolgozni a választ, hogy kijavítsam a hibáimat. Ez már így marad.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A szorongató érzés, hogy megint vártam. A körülöttem elmosódó világ. És a zongora elvarázsoló dallama...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ellépünk egymástól, én magabiztosabban a csillogó szemek elé, ő hátrasétál, hogy egy legyen ezek között a szempárok között.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
És újabb <i>pillanatok</i> sora kezdődik. Talán lesz benne varázslat..."</div>
Clairehttp://www.blogger.com/profile/16794909380999665038noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6405850026734549875.post-20545680193958639762017-09-30T06:00:00.000-07:002017-10-08T01:57:52.129-07:00Kulcsok<div style="text-align: justify;">
"Mindened megvan ahhoz, hogy jó tanár legyél"</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az embernek sok mindenhez van kulcsa. Első körben persze arra gondolunk, hogy a lakáshoz, a postaládához, az irodához, egy lakathoz.</div>
<div style="text-align: justify;">
Valahova ahová csak én tehetem be a lábam.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Abba eddig még én sem gondoltam bele, hogy mennyi minden máshoz is van kulcsom, amihez senki nem férhet hozzá, <i>rajtam kívül</i>. Emberekre gondolok. Mindenkire, akivel bármilyen kapcsolatban is állok, van egy kulcsom egy ajtóhoz. Persze ezek az ajtók mindenkinek máshogy is nyílnak. Ugyan ahhoz az emberhez más ajtón lépek be én, és más ajtón más. Még saját magamhoz is minden embert más ajtón engedek be. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Elsőre nehéz ezt így elképzelni, tudom. De ha szélesebb körben gondolkodok, akkor észreveszem, hogy még a tanáraimhoz is máshogy viszonyulok, és lehet hogy én találtam egy ajtót, amin beléphetek és tudok vele kommunikálni, tudok vele értelmesen beszélgetni. Mások meg küzdenek azért, hogy valahogy túléljék az órát....</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Na de mi van akkor, ha én kerülök a másik oldalra? Mi lesz amikor tényleg én leszek a tanár? Milyen ajtókat kell majd kinyitnom? Mi kell ahhoz, hogy tanár legyen valaki? Ne csak valamilyen, hanem olyan ember, akire figyelnek, akivel a diákok megtalálják a hangot, együtt működnek és nem a kiskapukat keresik. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Hogy tulajdonképpen miért akarok tanár lenni, azt nem tudom megmondani. Valójában miért küzdök már itt évek óta? Miért akarom ezt csinálni?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Sokáig úgy küzdöttem, hogy még azt sem tudtam miért teszem. Volt egy olyan pont az életemben, amikor megkérdőjeleztem magamban, hogy egyáltalán van-e értelme <i>ezt</i> folytatni. És most konkrétan a tanulmányaimra gondolok. Mit akarok egyáltalán csinálni?</div>
<div style="text-align: justify;">
Biztos hogy ezt? Tanítani? Ráadásul éneket? </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Tulajdonképpen nem tudom, <i>akkor</i> mi lökött tovább. De csinálom. Végre gyereket is láttam a nyáron, és végre iskolában is vagyok az egyetem mellett és tanórákon ülök, és minden egyes alkalommal amikor belépek az iskolába elfog egy rendkívül érdekes érzés. Nem fogom tudni megmagyarázni, ez egyszerűen csak jó. Nem tudom ésszel felérni, hogy mi olyan varázslatos az iskolában, hogy mi az amit érzek odabent. Erre lehet, hogy soha nem találok választ és még az is lehet hogy majd elmúlik ez az érzés. De most még megvan, és a héten szembesültem vele, hogy ezért érdemes napról-napra küzdeni a dolgaimmal, hogy<i> ezt</i> érezhessem. </div>
<div style="text-align: justify;">
A hétfőm kegyetlen volt. Egy semmi értelme sincs óra, egy elszalasztott lehetőség hogy az iskolában legyek, egy elszalasztott lehetőség hogy találkozzak azzal az emberrel, aki szárnyai alá vett minket ebben a félévben. Helyette csak a küzdés maradt egy házi feladattal, aminek semmi értelme nem lett, mert a következő órán senkit nem érdekelt az a feladat, helyette egy másik, amire persze már nem maradt időm délelőtt... és még rá is jöhettem hogy kizáródtam abból hogy választhassak bizonyos dolgokban. Ehhez az ajtóhoz nem volt kulcsom, és lehet már sosem lesz. De hogy vajon emiatt-e vagy más miatt, rájöhettem, hogy nekem hova van, és milyen ajtón mehetek be...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Szerdán elmentem énekkarra. A hét elejének a csalódásai, a nehézségei, egy pillanat alatt feloldódtak, egy érintéstől, egy pillantástól. Elkezdődött valami, ami még nem tudom hova vezet, de ezt a hetet mássá tette. Teljesen egyedül voltam a tanárommal, nem kellett a figyelmén másokkal osztozni, nem kellett olyan álarcokat viselni, amiket nem szeretek.<br />
Fogalmam sincs hogyan hozta ki belőlem azt, akinek érzem magam igazából, de sikerült neki és ezért hálás vagyok. Gondolkodás nélkül mondtam igent arra, hogy megtartsak egy énekkart. Megint. Ehhez másnak nem volt és nem is lesz kulcsa. A tanárommal kapcsolatban akkor még nem tudtam, hogy mennyit jelent nekem a személyesebb közeg. Szeretem benne ezt a közvetlenséget, amivel engem is magához vonzott, amivel kényelmesebbé teszi az egyetemen való küzdésemet a tanítással. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Másnap reggel megtartottam egy órát. És amilyen érzések ezzel jöttek, arra nem számítottam. Meg kell hogy mondjam, volt egy olyan pont, amikor elvesztem egy pillanatra, de azt nem tehetem meg sosem, hogy egy óra alatt elvesszek. Életem leglassabb 10 perce volt az utolsó. Nem így terveztem. De hogy meglegyen az első érzés, hogy mégis miért kell ezer meg ezer oldalról átgondolni azt a 45 percet, ameddig össze vagyok zárva egy rakás gyerekkel, ez is megtörténhetett. Ne értsétek félre, nem harapnak. Nem esznek meg. Mégis van az emberben egy megfelelés kényszer, hogy előttük tökéletesnek tűnjön minden. Ami nem volt az. Sok mindent elrontottam, és nézve a zavart arcokat, rosszul éreztem magam, hogy képtelen vagyok jól csinálni.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Olyan ajtókkal találtam magam szemben, amihez nincs, és lehet hogy nem is lesz kulcsom, de ezt most mégis így kell végigcsinálni. Amit abból a napból tanultam.... hogy kell egy kulcs az osztályhoz, a tanítás nem csak arról szól, hogy bemegy az ember, elmondja amit akar, vagy megjegyzik, vagy nem. Hanem arról, hogy úgy mondjam el, hogy azt értsék, élvezzék. Ne én érezzem jól magam, hanem ők. Az a kulcs nincs nálam, amit akkor kap az ember a kezébe, amikor megismeri őket. És nem a nevüket. Nem azt, hogy hol lakik, hányas matekból. Hanem azt hogy hogyan fog reagálni és ahhoz hozzá tudom-e tenni magam. Nekem is és nekik is jobb lenne. Nem egy darab papír alapján tartani az órát. Az hogy mit szeretnék átadni, az a fejemben kell, hogy legyen és rugalmasan a gyerekekkel együtt megélni. Nem lehet őket idomítani arra, hogyan viselkedjenek. Ismeret nélkül, viszont reagálni nehéz rájuk. Tapasztalat... majd ha már egy éve tanítok és megvan ez a kulcsom. De az első órák ezzel fognak eltelni. Tapogatózással. Úgy érzem, hogy ez nekem nagyon fontos lesz, hogy ismerjem őket. Csak így tudom majd elengedni magam és elengedni őket. </div>
<div style="text-align: justify;">
Az órám csendes volt és nyugodt. Azt mondta nekem a tanárom, hogy persze, ez az osztály ilyen, és én még erre rátettem a nyugalmammal. Még lejjebb nyomtam őket, kicsit elvéve az életet az egészből. Volt benne élet, de így minden túl szabályos lett. Ezért maradhatott meg az utolsó 10 percem.... Arra, hogy azt érezzem, kevés vagyok arra, hogy rögtönözzek, Mit csináljak még 10 percig, amikor már mindent végigcsináltam, amit terveztem? Sőt, már közben is rögtönöztem egyszer, és egyel több videó került bele az órába. A zene hallgatás 2-3 percéből viszont az lett, hogy az egészet végignéztük velük, én meg álltam és reménykedtem, hogy elég sokáig tartanak a videók ahhoz, hogy vége legyen az órának. Túl sok időm maradt, amivel nem tudtam mit kezdeni. Azt hiszem kétségbe nem estem, de kizökkentem. Itt ismét köszönet a tanárnőnek, aki már az előtt tudta, érezte, hogy ez lesz, mielőtt én észre vettem volna. Egy mondattal tovább lökött. Rendben. Tapsoltunk, doboltunk a ritmusgyakorlatra és még mindig maradt 1 perc. Egyetlen szerencsétlen perc. Feladtam? Lehet. Azt az egy percet a gyerekeknek adtam. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az órának vége volt. Tulajdonképpen már percekkel előbb. Büszkének kéne lennem arra, hogy még olyan sokáig kihúztam. Mégsem vagyok az, mert ott van az az utolsó 1 perc. Azt már nem tudtam uralni. Miután kimentek a gyerekek, ott találtam magam, egy pillanatra boldogan, hogy végig csináltam, aztán felfogtam a súlyát az óra végének. És ez nem stimmelt. Nem voltam szabad, nem voltam rugalmas. Ennél sokkal jobb akarok lenni.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ezekhez az érzésekhez kevert hozzá valamit a tanárnő, amivel elsőre nem tudtam mit kezdeni. Az egész jó volt, persze voltak benne hibák, nagy részéről tudtam is, hiszen én tartottam az órát, vagy mi... Ezért csak egy pillanatra ütött szíven, aztán már bőven voltak más érzések, amikkel foglalkoznom kellett. Valami egészen más. Az hogy a tanárnő olvasott bennem, nem tudatosan, de azt tette. Kinyitott egy ajtót, amit eddig nem éreztem, hogy nyitva van. Pillanatnyilag nyitva volt és mégsem léphettem be, mert megkötöttek a körülmények, az hogy nem voltunk egyedül. Éreztem, hogy mekkora jelentősége van annak, hogy ott vannak a szaktársaim, mert az ölelés ajtaján nem léphetek be. Ezt régen, még valaki mástól megtanultam, kimondatlanul, hogy diákok előtt nem tehetem meg, kollégák előtt nem tehetem meg. Hiába esett volna jól. A kezembe adta a kulcsot hozzá, de én nem adhattam a kezébe az enyémet. </div>
<div style="text-align: justify;">
Sosem felejtem el azt a pillanatot, amikor rájöttem, hogy a kezemben van a kulcs. Pontosan tudta min megyek keresztül és lehet hogy nem tudatosan, de sokat segített. Ahogy belenéztem a szemébe éreztem, ahogy mélyre nézek, és ő is mélyre bennem, mégsem tudhatta, hogy hogyan fordul meg velem a világ. Csak néztünk és néztünk egymás szemébe míg végül ki nem mondta, hogy "annyira szeretnék beléd látni, hogy mit gondolsz". Az óráról már semmit, vagy legalábbis nem ülepedett le bennem eléggé ahhoz hogy gondoljak bármit is. Csak... megölelhetlek? De ezt a kérdést nem tehettem fel. Még két tanórát kellett várnom ahhoz, hogy mindenki eltűnjön és a bátorságomat is összeszedjem egy ilyen kérdéshez. Elvégre nem túl gyakran történik meg velem, hogy két hét után kvázi idegennek kinyissam ezt az ajtót. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Kaptam ölelést és odafigyelést. Mindent, amit az egyetemen eddig soha. Talán most volt itt az ideje, talán most lesz a legnehezebb, vagy a legfontosabb, hogy ne adjam fel. Kapnom kellett egy utolsó lökést, hogy megérthessem miért tartok arrafelé, amerre elindultam, és biztos lehessek benne, hogy ennél jobb helyen nem is lehetnék. Tudom majd jól csinálni, és ezt nem az egóm mondja, hanem egy külső szemlélő, aki még ért is hozzá. Az eszemmel eddig is tudtam, hogy <i>tanítani</i> úgy nem érdemes, ha nem csinálom jól. Az egyetemen bonyolult fogalom magyarázat van arra, hogy mit jelent tanítani, de valójában senki nem érti meg, mindenki elfelejti akkor is, ha egyszer megtanulta. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nagyon örülök, hogy olyan emberrel kerültem össze, aki tudja, ez mit jelent. Kicsit talán olyan szeretnék lenni mint ő, de valójában ez lehetetlen. Amit lehet, azt viszont megpróbálom megtanulni tőle. Nem az ölelés miatt. Az csak a ráadás volt. Nem minden napra szól. Nyomot azt hagyott és gondolkodni valót maga után. De ami fontosabb, hogy eddig sosem ismertem fel, hogy mennyire hiányzott egy emberi kapcsolat az egyetemből.... Mindenhol máshol van valaki, aki felé nem kell álarcot viselni, de az egyetem... Hivatalos kapcsolatok tömkelege, ahol csak magamra számíthatok. Első alkalommal a tanórán is ez volt. Én álltam kint, nekem kellett megküzdeni a rutintalansággal és még a gyerekek sem tudtak segíteni. Alig várom, hogy ez már ne így legyen...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Visszatérve a kulcsokra, most már tudom, vagy legalább sejtem, hogy milyen ajtókon szeretnék bemenni. A gyerekekhez. Őrzöm most azokat a kulcsokat, amiket kaptam és nem tévesztem szem elől azokat, amiket nem kaptam meg. Minden zárt ajtó vezet valahova, és lehet hogy csak tovább kell mennem a folyosó végéig egy olyanhoz amelyik nyitva van. Vagy majd megszerzem a kulcsokat. Kezdetnek megfelel az, hogy megismerjem az osztályt....</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://i.pinimg.com/736x/fe/ee/64/feee64bb04379d290997c67f63a32116--key-key-key-lock.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="640" data-original-width="640" height="320" src="https://i.pinimg.com/736x/fe/ee/64/feee64bb04379d290997c67f63a32116--key-key-key-lock.jpg" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Clairehttp://www.blogger.com/profile/16794909380999665038noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6405850026734549875.post-18960719433111060542016-10-03T11:01:00.000-07:002016-10-03T11:01:23.716-07:00Út a Meseerdőbe<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<b><i><span style="font-size: 10.0pt; line-height: 107%;">Sok szeretettel ajánlom Tündinek és Gergőnek, akik
végigkísértek a „Közép-Dunántúli Piros” túra ezen útvonalán. A mese, amihez
annyit ötleteltünk (:<o:p></o:p></span></i></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><i>Egyszer volt hol nem volt, volt
egyszer három tünde. Békésen éltek a falujukban, időnként járták a környéket és
megfigyelték a természetet, vigyáztak a fákra, virágokra, állatokra. Tundie,
Gery és Claire nagyon jóban voltak egymással, gyakran tervezték együtt a
napjukat, hogy meglátogassák a különleges barlangot a hegy belsejében és együtt
csodálják a fénylő vizet. <o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><i><br /></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><i>Egy nap Tundie titokzatos jelet
talált belevésve egy fába nem is olyan messze a falutól. Szólt is a többieknek
és együtt vizsgálgatták. Gery volt az, aki meglátott még egy hasonló jelet egy
másik fán is. Majd még egyet és még egyet. Arra jutottak, hogy valaki okkal
hagyta ezeket a véséseket. Kíváncsiságuk addig terjedt, hogy másnap reggel
bepakolták a zsákjukba a napi élelmet és vizet, majd elindultak felderíteni
meddig vezetnek a jelzések. Átsétáltak a kis falun, el a fémesen csillogó
sárkányos szobor mellett, mígnem elérték a legutolsó rezidenciát.<o:p></o:p></i></span><br />
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><i><a href="http://4.bp.blogspot.com/-FYSFoIVvGzE/V_KYh9qMYFI/AAAAAAAAFMI/4IJ0nKkc9gk-wpkKMhdUvPu82EgCJ6q_wCK4B/s1600/14469224_1216210745096090_1441962461_n.jpg" imageanchor="1"><img border="0" height="320" src="https://4.bp.blogspot.com/-FYSFoIVvGzE/V_KYh9qMYFI/AAAAAAAAFMI/4IJ0nKkc9gk-wpkKMhdUvPu82EgCJ6q_wCK4B/s320/14469224_1216210745096090_1441962461_n.jpg" width="180" /></a></i></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><i>A falu szélén álló kastély
kertjéből indultak. Biztos léptekkel haladtak az ösvényeken… egészen addig,
amíg újra az első jelzésnél ki nem kötöttek. Teljesen biztosak voltak benne,
hogy az ösvénylabirintuson kívül is vezetnek tovább a jelzések, így hát
megálltak egy pillanatra és végiggondolták, hogy hol fordultak a rossz irányba.
Újra elindultak az ösvényen, pontosan követve jelzést jelzés után. Az egyik
kanyarnál észrevettek egy vékonyka kis fát, amelyik már ki is nőtte a
belevésett jelet. Nem csoda, hiszen ez egy olyan kis fácska volt, ami egy nap
alatt akár métereket képes nyúlni. Ha pár nappal később indultak volna el a
jeleket követve, akkor most azt hihették volna, hogy ennyi volt az összes jel
és nem veszik észre ezt az egyet, ami
tovább vezeti őket. De így viszont elindulhattak felfedezni a falun túli
erdőséget. Már az első emelkedőnél újabb és újabb ismeretlen fákat
pillanthattak meg, errefelé még sosem jártak. </i></span><br />
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><i><a href="http://4.bp.blogspot.com/-lP8DPx7UYFo/V_KYzW32IRI/AAAAAAAAFMQ/7LPQJl_MeW43fEkb5wj7qZEI9ytCoUg1wCK4B/s1600/DSCN2043.JPG" imageanchor="1"><img border="0" height="240" src="https://4.bp.blogspot.com/-lP8DPx7UYFo/V_KYzW32IRI/AAAAAAAAFMQ/7LPQJl_MeW43fEkb5wj7qZEI9ytCoUg1wCK4B/s320/DSCN2043.JPG" width="320" /></a></i></span></div>
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><i>Aztán pár lépés múlva torkukon
akadt a szó. Egy kis dombos tisztásra értek ki. Finom barnuló füvek lengedeztek
rajta, és ahogy sétáltak lefelé a domboldalon egy magas kő asztalt pillantottak
meg. Mintha csak Narniába csöppentek volna. Itt a kőasztal mellett tartották
első pihenőjüket, holott még alig indultak el a hosszú úton. Megették reggelijüket
és beszélgettek. A biztonság kedvéért hozták magukkal a kis térképüket, hogy
bejelölhessék merrefelé is járnak éppen. Ott üldögélve már látták is a
következő kis jelet, így nem volt nehéz újra elindulniuk. Persze ekkor még nem
is sejtették, hogy mennyi varázslatos dolog vár még rájuk. Bár a kis térkép nem
jelezte, hamarosan egy magányos toronyhoz érkeztek. Felnézve rá, el sem tudták
képzelni, hogy hol van a teteje, hogy milyen magasságig ér fel az égbe. Apró
ablakocskák nyíltak minden oldalról és barátságosan hívogatták őket. Biztosak
voltak benne hogy nem tudnak felérni a leges legtetejébe, de kíváncsiak voltak,
hogy milyen odafentről látni a világot, gondolták pár emeletet felsétálnak a
lépcsőkön és majd onnan szemlélik a tájat. </i></span><br />
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><i><a href="http://3.bp.blogspot.com/-2eSgJFXtVYU/V_KZENuGNoI/AAAAAAAAFMY/YFAoElS2QFcuGtKr2EMYvoH_9ETVRMHRwCK4B/s1600/DSCN2068.JPG" imageanchor="1"><img border="0" height="320" src="https://3.bp.blogspot.com/-2eSgJFXtVYU/V_KZENuGNoI/AAAAAAAAFMY/YFAoElS2QFcuGtKr2EMYvoH_9ETVRMHRwCK4B/s320/DSCN2068.JPG" width="240" /></a></i></span></div>
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><i>El is indultak felfelé, azonban két
lépcsősor után véget ért az útjuk. Meglepődve vették észre, hogy felértek a
torony tetejére. Mégis hogy lehet ez? Csak nem egy elvarázsolt toronnyal van
dolguk? Az első ámulat után kitekintettek a torony falán túlra. Innen fentről
szépen látszott, hogy minden irányból a toronyhoz vezet az út. El sem lehetne
téveszteni. </i></span><br />
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><i><a href="http://3.bp.blogspot.com/-HSPzAcdhPGY/V_KZQhFwQAI/AAAAAAAAFMg/vh79VHNjRj4kr4ZKLMXiS7pZtt-c3SVPQCK4B/s1600/DSCN2066.JPG" imageanchor="1"><img border="0" height="240" src="https://3.bp.blogspot.com/-HSPzAcdhPGY/V_KZQhFwQAI/AAAAAAAAFMg/vh79VHNjRj4kr4ZKLMXiS7pZtt-c3SVPQCK4B/s320/DSCN2066.JPG" width="320" /></a></i></span></div>
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><i>A fák mögött egy aprócska bánya látszott, és törpök tologatták a
talicskákat a sok-sok kibányászott drágakővel. Álltak pár pillanatig a
toronyban, amíg a szemük meg nem jegyezte a látványt, aztán csináltak pár
varázsképet magukról, hogy megmutathassák majd az otthoniaknak is, hogy fent
jártak a toronyban. <o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><i>Persze aztán el kellett újra
indulniuk és az útjuk közvetlen a bánya mellett vezetett. Láthatták a törpöket
közelről is, de séta közben a másik oldalukon meg gyönyörű erdő húzódott. A
jeleket követve, egy kis pocsolyató szélén egyensúlyozva besétáltak ebbe az
erdőbe. Időnként egy-egy madár suhant el a fejük fölött, és hallottak
titokzatos hangokat is az ég felől.</i></span><br />
<div style="text-indent: 0px;">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><i><i style="text-indent: -18pt;"><span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;">- </span>Elég nagy a légi forgalom errefelé... – jegyezte
meg Gery.</i><i>A többiek elnevették magukat és
elkezdtek találgatni, hogy vajon mi is az, ami ilyen fura hangokat adhat ki. És
bármennyire is hasonlított, bizonygatták, hogy sárkányok már nem léteznek….</i></i></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><i><br /></i></span>
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><i>Meglepődve tapasztalták, hogy egy
kerítéssor mellett haladnak. Házat, kastélyt nem láttak sehol mégis a kerítés
ott volt. Emellett elhaladva értek ki ismét egy hatalmas mezőre. Elnevezték a
Végtelen Füvek Tengerének. </i></span><br />
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><i><a href="http://2.bp.blogspot.com/-avtscbgTn5M/V_KaC6P2WgI/AAAAAAAAFMs/GAmqyQQuTcEYQExJirie0UAjurTGDwmhACK4B/s1600/14502020_1216210091762822_1154870805_n.jpg" imageanchor="1"><img border="0" height="320" src="https://2.bp.blogspot.com/-avtscbgTn5M/V_KaC6P2WgI/AAAAAAAAFMs/GAmqyQQuTcEYQExJirie0UAjurTGDwmhACK4B/s320/14502020_1216210091762822_1154870805_n.jpg" width="180" /></a></i></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><br /></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-FY61Icf8ano/V_KaYaXsONI/AAAAAAAAFM0/Yi_W9bfBX3E94KKh6fnb7Pqxl9WnJPGIwCK4B/s1600/DSCN2078.JPG" imageanchor="1"><img border="0" height="240" src="https://2.bp.blogspot.com/-FY61Icf8ano/V_KaYaXsONI/AAAAAAAAFM0/Yi_W9bfBX3E94KKh6fnb7Pqxl9WnJPGIwCK4B/s320/DSCN2078.JPG" width="320" /></a></span></div>
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><i>A Fűtengerben magasodtak azok a fehér sziklák is,
amiket a törpök az erdő túloldalán fejtegettek. A saját szemükkel is láthatták
most már a kikandikáló kristályokat a fehér tömbökből. Gery és Claire kerestek
egyet-egyet maguknak, hogy elvigyék emlékbe. Ahogy felemelték a kis darab
köveket azok kicsúsztak a kezükből és valami varázslat hatására a levegőben
összetalálkoztak. Pontosan illettek egymáshoz. A két fiatal tünde egy
pillanatig még ámulva csodálták a varázslatot aztán, ahogy látták, hogy múlóban
van, a kövekért nyúltak. Mindketten eltették az egyik felét a köveknek. Tundie
is keresett magának egyet emlékbe, aztán haladtak tovább, át a Végtelen
Füveken. Errefelé nehéz volt a jeleket követni, mert nem volt túl sok fa, amibe
bele tudták volna vésni őket… De végül mindig megtalálták a helyes irányt.
Valahol közel a domb aljához Gery hátrafordult, hogy visszatekintsen az útra
ahonnan jöttek. Tényleg úgy hullámzottak a füvek mintha csak valami tenger
lenne.</i></span><br />
<i style="font-family: "courier new", courier, monospace; text-indent: -18pt;"><span style="font-size: xx-small;"> - </span>Nézzétek! – kiáltott fel – Látjátok, ahogy itt
hullámzik a Tétisz tenger? – kérdezte csillogó szemmel.</i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><i>A társai pedig csak bólogattak és
ámulva nézték a füvek csodáját.<o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><i><br /></i></span>
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><i>Csendben sétáltak utána tovább. Kicsit
meglepődve haladtak el egy-egy magányos házacska mellett, de végül is az útjuk nem
vitt be semmilyen faluba. Ehelyett egy meredek domboldal tetején találták
magukat. Az első nagyobb próbatétel. Látszott a kis ösvény, amin haladniuk
kellett, hát nekivágtak. Itt volt az ideje, hogy szépen lassan, egymást segítve
haladjanak. Gery időnként a meglepetés erejével rugdosott le a domboldalon egy-egy
követ.</i></span><br />
<i style="font-family: "courier new", courier, monospace; text-indent: -18pt;"><span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;">- </span>Miért csinálod? – kérdezte Claire</i><br />
<i style="font-family: "courier new", courier, monospace; text-indent: -18pt;"><span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;">- </span>Mert szeretem hallgatni, ahogy legurul.</i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><i>Legközelebb már Claire is megállt
egy pillanatra, hogy hallgassa a pattogó kis kövecskék ritmusát. Aztán
mindannyian leértek a völgybe, de nem volt idejük megpihenni, az ösvény máris
vezetett felfelé, kanyargósan az erdőbe. Ezen felfelé menet Claire és Gery
kicsit lemaradtak, de végül utolérték Tundie-t, aki csak akkor fordult meg,
amikor ők kiértek a fák közül. Tátva maradt szájjal állt előttük és ők is csak akkor értették meg, hogy miért állt
meg, amikor megfordultak…. Gyönyörű
sziklafal emelkedett a fák mögött. Valahol ennek az oldalában ereszkedtek le az
imént…. Percekig csodálták a látványt… <o:p></o:p></i></span><br />
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><i><a href="http://4.bp.blogspot.com/-LnQxMKlP6WQ/V_Ka0G3HPeI/AAAAAAAAFNA/lgRIievANVsHpF1N8Nu4mldi5QjrlIdzACK4B/s1600/20160925_123515.jpg" imageanchor="1"><img border="0" height="180" src="https://4.bp.blogspot.com/-LnQxMKlP6WQ/V_Ka0G3HPeI/AAAAAAAAFNA/lgRIievANVsHpF1N8Nu4mldi5QjrlIdzACK4B/s320/20160925_123515.jpg" width="320" /></a></i></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><i>Újabb Varázsképeket készítettek
róla, majd úgy indultak tovább, hogy megbeszélték, nemsokára pihenőt és ebédet
tartanak. Viszont azt nem sejthették, hogy ez az ebéd el fog tolódni egy
kicsit. Kicsit sokat. Ugyanis az egyik kanyar után elvesztették a jelzést.
Találomra indultak el, bár Tundienek volt egy megérzése az útiránnyal
kapcsolatban, aztán végül a bal felől lévő út mellett döntöttek. Sétáltak egy
ideig, de vésés sehol. Volt útközben egy bokorcsoport, azt meg két oldalról
kerülték, csak az újdonság kedvéért, majd úgy tűnt lassan zsákutcába érnek.
Körbe mindenhol bokrok és fák, de elkezdett eltűnni az út. Most mi legyen?
Ekkor zörrent meg mellettük a bokor és hallották, ahogy valami elcsörtet.
Biztos egy őz volt…. mi más lehetne? Ez eldöntötte a kérdést, miszerint
menjenek vissza vagy megpróbáljanak átvágni a bokrok között. Visszafelé
biztonságosabbnak tűnt.<o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><i>Nem is kellett olyan sokat
menniük, amikor is volt egy elágazás. Úgy tűnt, hogy ez arra az útra vezethet
rá, amiről letértek. Próba cseresznye, hát elindulnak rajta, hátha találnak egy
jelet. <o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><i>És ott volt. Egy kanyargós füves
utacska, sorban a jelzésekkel. Így hát mikor felértek a következő domb
tetejére, elérkezettnek látták az időt egy kiadós ebédre. Leterítették a
köpenyeiket és nekikezdtek a falatozásnak. És a tanakodásnak, hogy meddig is
fognak elmenni. Claire szépen felrajzolta a térképükre, hogy merrefelé is
haladtak eddig. Tundie úgy tippelte, hogy ha még kétszer ennyit sétálnak és
megtartják az irányt, akkor estére egy másik tündetelepülésre fognak érni.
Castlecastle-be. Legrosszabb esetben is ott még találnak helyet, ahol
megszállhatnak egy éjszakára.<o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><i><br /></i></span>
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><i>Úgyhogy ezzel a biztonságos
gondolattal indultak tovább a jelzés mentén. Kezdték ugyan azt érezni, hogy
fáradnak, de hajtotta őket a kalandvágy és a kíváncsiság. Persze újabb különös
útviszonyok nehezítették a haladást, de ez sem törte le a lelkesedésüket,
hiszen gyönyörű volt az erdő. Megint csak egy lejtős útszakaszon haladtak,
fákba gyökerekbe kapaszkodva tudtak csak előrébb jutni. </i></span><br />
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><i><a href="http://3.bp.blogspot.com/-5R3ksbPK5a8/V_KbGvvsnzI/AAAAAAAAFNI/0bpHEfwjjTYwwmTm8JlhWNMBuUga0R4sQCK4B/s1600/DSCN2098.JPG" imageanchor="1"><img border="0" height="320" src="https://3.bp.blogspot.com/-5R3ksbPK5a8/V_KbGvvsnzI/AAAAAAAAFNI/0bpHEfwjjTYwwmTm8JlhWNMBuUga0R4sQCK4B/s320/DSCN2098.JPG" width="240" /></a></i></span></div>
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><i>Az őszi levelek jócskán
borították a földet, kicsit csúsztak is, úgy hogy vigyázni kellett. Mikor végül
leértek a völgybe, akkor a kiszáradt meder mellett vezetett az útjuk. Kicsit
feljebb ugyan, hogy ez adhasson lehetőséget Gerynek újabb kis kövek
legurigatásához. Ilyenkor egy pillanatra csend lett körülöttük és csak a kis
kövecske pattogását lehetett hallani. Utána meg ágak recsegését, amikor
bolondosan az elszáradt faágakat ragadta meg és tördelte. Így haladták át ezen
az erdős részen. Mondanom sem kell, hogy jó hangulatban telt a sétájuk. Persze
ha már egyszer lejtő volt, akkor emelkedőnek is kell lennie. Majd újabb füves
tisztásnak, újabb lejtőnek és újabb emelkedőnek.<o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><i>De a változatos útviszonyok
közben is jutott idő arra, hogy megfigyeljenek egy-egy gombát, virágot,
hallgassák a madarakat és csodálják az erdőt. </i></span><br />
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><i><a href="http://3.bp.blogspot.com/-KSdMbB1HwXU/V_KbRAcCA9I/AAAAAAAAFNQ/U2zMa6JpiVkxjpaM-j_zNVjQk6LsOkoqwCK4B/s1600/DSCN2102.JPG" imageanchor="1"></a><a href="http://1.bp.blogspot.com/--LVAwEfejB8/V_KbVqLOOaI/AAAAAAAAFNY/22uKqsY9gkY83UH0MI1nXtBhxQ2IYKTpACK4B/s1600/DSCN2059.JPG" imageanchor="1"><img border="0" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/--LVAwEfejB8/V_KbVqLOOaI/AAAAAAAAFNY/22uKqsY9gkY83UH0MI1nXtBhxQ2IYKTpACK4B/s320/DSCN2059.JPG" width="240" /></a> <img border="0" height="320" src="https://3.bp.blogspot.com/-KSdMbB1HwXU/V_KbRAcCA9I/AAAAAAAAFNQ/U2zMa6JpiVkxjpaM-j_zNVjQk6LsOkoqwCK4B/s320/DSCN2102.JPG" width="240" /></i></span></div>
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><i>Miután kiértek a fák közül már
csak a végtelen füvet láthatták úgyis. A
dombok egyetlen ponthoz vezettek a legmagasabb domb tetején. Először nem voltak
benne biztosak hogy arrafelé kell menni, de az az egy-egy fa, ami a fűtenger
közepében állt véséssel volt felruházva. Megint. Claire meg is jegyezte, hogy
biztos azért vezet errefelé az út, az ösvény, mert csak itt voltak fák, amikbe lehetett
jelet vésni. Claire logika. És még az idő is kedvezett nekik. Ez így volt
kitalálva, hogy a felhő pont addig takarja el a napot, ameddig ilyen nagyon
nyílt terepen haladnak. <o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><i>Egyenesen nekivágtak a
Fűóceánnak, egyenesen fel a legmagasabb domb legtetejére. Ekkor látták meg,
hogy egy lovas közeledik feléjük. Barna herceg barna lovon. Udvariasan
köszöntek, és mint ahogy az az utazókkal elő szokott fordulni, kicsi volt a
világ. Ő is Iszkáról lovagolt el idáig. Persze egészen más irányból, de hát
lóval nem lenne egyszerű tanösvényeken közlekedni. <o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><i>Már éppen csak elköszöntek,
amikor Claire még egy utolsó kérdéssel fordult a lovashoz.<o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><i>-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;">
</span><!--[endif]-->Hogy hívják a lovad? <o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><i>-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;">
</span><!--[endif]-->Herceg. – válaszolta a herceg. <o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><i>-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;">
</span><!--[endif]-->Hát persze. (:<o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><i>Nevetve mentek tovább. Tundie
pedig megjegyezte „Figyelj, nem is a lovas nevére volt kíváncsi”. Hát persze
hogy nem. Herceget bárhol találhat az ember… Herceg nevű lovat? Nem sokat.<o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><i>Vidám hangulatban értek fel a
domb tetejére. Tundie a sikertől fellelkesülve felállt a domb legmagasabb
pontján lévő sziklára és kezeit a magasba tartva ujjongott az örömtől. <o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><i>Lélegzetelállítóan szép volt a
környék. Belátták a környező összes tündefalvat és települést. Látták Iszkát és
Castlecastle-t is, már nem olyan messze. Csak álltak és gyönyörködtek a
látványban. Aztán meglepődve vettek fel a földről egy kis tárgyat, amit
sétálgatás közben találtak a fű között. Talán a herceg hagyta el a pecsétjét.
De tetszett nekik a szép faragású, hibátlan tárgyacska így hát magukkal vitték
a pecsétet.<o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><i>Mikor ismét útra keltek,
eldöntötték, hogy leereszkednek teljesen a völgybe. Úgy tűnt, hogy így meg
tudják kerülni az előttük magasodó dombot és nem kell újra emelkedőn fáradniuk.
Persze megint csak utólag derült ki hogy jól döntöttek. Egyrészt mert gyönyörű
kis ösvényen haladtak, egészséges zöld füvek vették őket körül, </i></span><br />
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><i><a href="http://2.bp.blogspot.com/--IFTHas__fw/V_KbsVzog7I/AAAAAAAAFNg/hBPZTq2W8W8Kt-R7VSlg7AP27Vsd6i7XQCK4B/s1600/DSCN2115.JPG" imageanchor="1"><img border="0" height="240" src="https://2.bp.blogspot.com/--IFTHas__fw/V_KbsVzog7I/AAAAAAAAFNg/hBPZTq2W8W8Kt-R7VSlg7AP27Vsd6i7XQCK4B/s320/DSCN2115.JPG" width="320" /></a></i></span></div>
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><i>harmadrészt
pedig, amikor egy nem várt emelkedő tetejére értek, kiderült, hogy a domb
másikoldala egy meredek sziklafal. Azon pedig nem tudtak volna egykönnyen
lemászni. Nem tudom szavakkal körbe írni, hogy mennyire szép volt a környék
amerre felé haladtak. Mind az erdőben, mint a domb tetején. Már ment lefelé a
nap, de alig láttak belőle valamit, hiszen a jótékony felhő még mindig takarta.
Most is tudta a természet, hogy mikor kell felfedni a napsugarakat. Amikor az
Aranyló Füvek tengerén haladtak át. Abban a pillanatban látták az összes
aranyat szétterülni a környéken. </i></span><br />
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><i><a href="http://4.bp.blogspot.com/-C2N1-P6M9s0/V_Kb3wAUqNI/AAAAAAAAFNo/wvZsFseCPxQcBqcw9XBG_Q1-_-cv0JwigCK4B/s1600/14518653_1216207471763084_605345839_n.jpg" imageanchor="1"><img border="0" height="180" src="https://4.bp.blogspot.com/-C2N1-P6M9s0/V_Kb3wAUqNI/AAAAAAAAFNo/wvZsFseCPxQcBqcw9XBG_Q1-_-cv0JwigCK4B/s320/14518653_1216207471763084_605345839_n.jpg" width="320" /></a></i></span></div>
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><i>Könnyed szellő mozgatta a végtelen rétet és
szinte cirógatott a meleg, barnás színével. És újabb szerencse is köszöntött
rájuk, láthattak őzeket, csendben megálltak egy emelkedőn és figyelték őket
ameddig el nem futottak. <o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><i>Tehát a nap már lemenőben volt, a
település pedig egyre közelebb. De elérkeztek a nap egyik nehéz pontjához is.
Megint csak meg kellett, hogy álljanak, és eldönteni, merre tovább. Át egy
újabb dombon, vagy elsétálva mellette fog folytatódnia jel?<o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><i>Ezúttal viszont kettéváltak
útjaik. Abban biztosak voltak, hogy akármerre mennek találkozni fognak a
túloldalon valahol. Claire és Gery a „dombon át”-ot választotta, Tundie pedig
elsétált a domb aljában. Később persze ez volt az a döntés amire Claire nem
volt büszke. Hallgatnia kellett volna az idősebb Tündére, de ha másért nem,
akkor összetartásból nem szabadott volna szétválniuk. A dombnak ugyanis ismét
egy meredek szilafal volt a túloldalán, apró köves kis ösvénnyel az oldalában.
Ketten lassan megküzdöttek vele, de már a sziklafal felénél láthatták, hogy
Tundie ott várja őket a sziklafal aljában. Ő választotta a könnyebb és
nyugodtabb utat. Amikor végre leértek, Tundie aggódóan állt előttük, és
megígértette velük hogy soha, de soha többet nem csinálnak ilyet. Soha többet
nem csinálnak ilyet. Mindig együtt maradnak legközelebb. Nem hagyják el
egymást. Ezt ott a sziklafal tövében megfogadták, teljes szívükből.<o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><i>Ez volt a napjuk utolsó kihívása.
Fáradtak voltak ugyan, de a lemenő napot követve lassan, de biztosan beérkeztek
Castlecastle városába. Csendesen sétáltak be a szürkületben és keresték meg a
fogadó épületét. Mindannyiuknak jól esett leülni, és finom gyümölcslevet
kortyolgatni egy jó beszélgetés mellett. Itt volt az ideje eldönteni, hogy elég
volt-e a kalandból mára. Vajon vezetnek még tovább is a vésett jelek? Ha igen,
akkor az egy másik történet lesz…<o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<div style="text-align: center;">
<b><i><span style="font-size: 14.0pt; line-height: 107%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><br /></span></span></i></b></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b><i><span style="font-size: 14.0pt; line-height: 107%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">The End<o:p></o:p></span></span></i></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-rvWoewH3gks/V_KcG4K1BzI/AAAAAAAAFN0/lfj5OJGj29oOpc3vKhtWwnQVVi8-ufw4wCK4B/s1600/20160925_170018.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="180" src="https://1.bp.blogspot.com/-rvWoewH3gks/V_KcG4K1BzI/AAAAAAAAFN0/lfj5OJGj29oOpc3vKhtWwnQVVi8-ufw4wCK4B/s320/20160925_170018.jpg" width="320" /></a></div>
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><i><br /></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><i>És ami még kimaradt….:<o:p></o:p></i></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><i>Bogarak (mert Tundie nem szereti
őket), néhány sáska, a kastély idegen vendégei, két másik pecsét, Hófehérke
almája (pedig csak úgy lett volna teljes a mese… Törpék, Barna herceg és az
alma), néhány őzike, bordós levelű szép növények, még néhány kőgörgetés, tanösvények
és az ülőgarnitúráik, egy zöld jelzés, egy lőtér és a robbantás veszély tábla, egy
focipálya és esti alvó lepke, meg talán néhány domb és lejtő és meredek és
emelkedő….</i></span><o:p></o:p><br />
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><i><a href="http://3.bp.blogspot.com/-q4WrwLkFyio/V_KcNerB84I/AAAAAAAAFN8/WsZ__uPQDCIxNIUZ6-z0D7n9VBOdIZJUwCK4B/s1600/20160925_171915.jpg" imageanchor="1"><img border="0" height="180" src="https://3.bp.blogspot.com/-q4WrwLkFyio/V_KcNerB84I/AAAAAAAAFN8/WsZ__uPQDCIxNIUZ6-z0D7n9VBOdIZJUwCK4B/s320/20160925_171915.jpg" width="320" /></a></i></span></div>
</div>
Clairehttp://www.blogger.com/profile/16794909380999665038noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6405850026734549875.post-65604689892275890822015-11-13T08:21:00.002-08:002015-11-18T12:43:26.406-08:00Még egy hét a nyár<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Pont azelőtt hagytam abba az írást, hogy o.n. gépe megérkezett.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Egészen pontosan ott hogy már kint voltunk a repülőtéren. Pedig aztán volt egy második hét.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Izgalmasan kezdődött, mert</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"> - megismertük Magdit</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"> - próbáltunk jegyet venni Bécsbe *Linzbe</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace; text-align: right;"> - ettünk otthon összemozaikozott spenótos lasagnát </span></div>
<div style="text-align: right;">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">*gondoskodás 1.0*</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"> - vártunk a sorszámra késő este *éjszaka</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"> - hallgattunk rengeteg Japánból hozott emléket</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"> - mentünk haza viharban, zuhogó esőben</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"> - aludtunk ébren és álmatlanul és "együtt"</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"> - ébredtünk fel, és rohantunk mert "végre elaludtunk"</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"> - kerestük a nem létező vonatot (vagy vágányt? ;) )</span></div>
<div style="text-align: right;">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"> - kerestünk kv-t, kakaós csigát, vizet és mindezt 3ból 3 helyen</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"> - aludtunk végre rendesen és sokáig</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"> - csináltam ágyba kávét *gondoskodás 2.0*</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"> - lett hirtelen tele a lakás Japánnal...</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"> </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">És miután kaptam lilarózsaszín egyszarvús párnát, és mostunk és néztünk képeket és hajtogattam meg életem első sárga daruját....</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"> ..... néztünk Téli mesét is.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Aztán volt még egy nyugis napunk. Élveztük a nyugalom ágyban kv-zását, hallgattunk Miracle-t és beszélgettünk és... levél olvasás után még a lila hajamat is volt idő megmosni. Pánikoltam is, hogy elvesztem a lilaságát egyből. De volt aki megjegyezze, hogy "de jó lila a hajad!"</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Aztán összeszedtük magunkat és vártunk az esőben Keresztanyukámra. Beszélgettünk a Mammutban utaztunk a same villamossal, mint amivel Annával is (: (2033)</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">... és aludtunk el amilyen gyorsan csak lehet.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Ami ezután következett az leírhatatlanul Bones Tábor....</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Olyan sokáig voltunk a kastélyban és olyan sok minden történt közben, hogy nem is értettem miért kell eljönni.</span></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Nagyon sok idő telt el azóta, hogy ott voltunk azon a pár napon, szóval az emlékek már meg is koptak kicsit, de talán annyi még megvan, hogy mennyit nevettünk az állomástól, míg viasz vezetett, hogy milyen volt belépni az oroszlánok közé... és Sophie hogy kötött ki a billiárd asztal alatt... hogy milyen jó viasz szobája és milyen finom volt az ebéd, meg a kv, amit a zongorára kaptam miközben játszottam egy kicsit (telefonos kottáról), hogy már az első ebéd alatt hihetetlen mennyiségű beszólás keletkezett és nem bírtuk abba hagyni a nevetést. Hogy sok japán apróságot kaptunk, és ettünk háromszög rizst közösen, dzsengáztunk és már első este sem bírtunk időben aludni. Hogy milyen kényelmes volt Viasz ágya és mennyire menő hogy ott aludhattam (aludhattunk). (Köszönöööm ^^)</span></div>
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"></span><br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Hogy mennyire sajnáltam amikor Sophie-nak haza kellett mennie, és mennyire szerettem volna megosztani vele az összes többi emléket amit szereztünk, hogy milyen jó volt megint dixit-ezni, hogy milyen volt segíteni Viasznak és mennyiszer fordult hozzám segítségért, vagy dönteni valamiben, hogy milyen volt úgy elmenni várost nézni (ezt is én döntöttem el vele hogy mi legyen a jó idővonal (ego)) hogy egy mesét olvastunk közben a spagettiszörnyről... és még a kastélyban is Bones rész jutott eszünkbe a kápolnáról (Nagyon beteg asszociációink vannak egy templomra... Enci: "Most mondanám hogy beteg vagyok, de igazából nem csak én hanem ti is!"). Meghogy aztán milyen jó volt a kastélykertben pihenni, és utána a sziklás emlékműnél buborékokat fújni... És hogy merre van Viasz (volt) gimije, meg hogy a Világfánál hogy lehet rohangászni, és milyen egy augusztus 20.-ai tűzi játék, ha az ember lefekszik és szinte a feje fölött esnek a színek. De persze terveztünk aznap este Bones Autót is, mert csak azzal lehet eljutni majd a nyaralóba... és hogy kiderült hogy a problémamegoldó képességnek van új szintje, a Level Oxford. </span></div>
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">
</span>
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace; text-align: justify;">És még arra is emlékszek milyen ping-pongozni, bal kézzel meg kétbalkezeseknek hivatalos jobb kézzel, meg keresztbe egyszerre négyen... hogy képesek vagyunk röpizni, csak kell az a plusz ember a hátunk mögé... hogy is hívták? nemTom... ja... meg Tim... </span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"></span><br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Meg jó volt még fürdeni is a medencében (addig kell kipróbálni míg ott vagyunk) és egészen vicces is. De felejthetetlen ahogy Fecni énekelt nekünk, ahogy anyádozáskor elnyertem a lapjait és már majdnem a földön fetrengtünk a nevetéstől, meg az is ahogy még utoljára felmentünk biliárdozni és ... és emlékszek a végtelen ölelésre Viasszal. Az összes ölelésre, mindenkivel. Valahogy ez a tábor emiatt is más volt, olyan közelebb. </span></div>
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">
</span>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">De egyszer ennek is vége kellett hogy legyen, és az utolsó napra maradt még egy halom Japán kép, amit megnéztünk, egy csomó beszélgetés... és Fecninek is sikerült eldöntenie hova megy haza... és az sem volt baj hogy lekéstünk pár vonatot, mert azt a kastélyt nehéz volt elhagyni... nagyon.</span></div>
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">
</span>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Biztos sok minden van ami ebből a felsorolásból kimaradt és még majd véletlenszerűen eszembe jut.... de olyankor mindig felírok egy egy pillanatot és megmarad ;)</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Egyébként azzal hogy hazamentünk még nem volt vége a hétnek. Volt még egy napunk o.n.-al és egy reggelünk. Mondanám hogy átaludtuk... de csak majdnem, egyszerűen csak lustultunk és olyan jó volt nem csinálni semmit... vagy hogy mondjam... mert persze rengeteget beszélgettünk is közben még hamár nem is emlékszek akkor éppen miről... aztán hétfő reggel várt Anna a kórházban és a napomat már a családdal töltöttem. Hazaugrottam elpakolni, de nagyon, nagyon nehéz volt két hét után otthagyni a már nagyon ismerős lakást. Nehéz...</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Akkor azt hittem itt a vége a nyárnak és fel kell ébredni. Egészen az utolsó pillanatig még én sem tudtam hogy majd felutazok még egy kakaózós születésnapra ami csak félig lett meglepetés. De az a fele teljesen meglepetés volt. És születésnap...<br />Lett sárkányos tetkónk, meg ettünk pizzát, és másnap reggel együtt villamosoztunk. És itt derült ki, hogy az 1-es villamosról látszik a Deák Téri óriáskerék... </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Azóta eltelt két hónap... van még lemaradásom bőven... lassan pótolom ;) </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">De mára ennyi (: Itt a vége fuss el véle... köss csomót a végére.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white; margin: 7.5pt 0cm 0.0001pt;">
<span style="color: #141823; font-family: "helvetica" , sans-serif; font-size: 10.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"><o:p></o:p></span></div>
Clairehttp://www.blogger.com/profile/16794909380999665038noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6405850026734549875.post-55142114464687202812015-09-13T14:17:00.000-07:002015-09-13T14:17:11.096-07:00Negyedik<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Ma volt az évfordulónk. Rózsaszállal. A Negyedik.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Pont 4 éve vagyunk együtt (nem, nem járunk, hanem együtt vagyunk) és kezdjük igazán ismerni egymást, jóban is és rosszban is.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">De működik ((:</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Ezért is ünnepeltük meg a mai napot a magunk módján, ahogy lehetőségünk volt rá.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Rózsaszál meghívott kávézni, és aztán betoppant három szál rózsával.... *.*</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Én pedig egy apróságot készítettem neki, ami remélem hasznos lesz majd ;)</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Egy ajándék füzetet, amiben vannak alkalmak, kívánságok és lehetőségek kupon formájában. A lényeg, hogy bármikor felhasználhatja, amikor pl szeretne egy filmet megnézni, vagy éppen amikor... úgy gondolja hogy kíváncsi mi is a meglepetés...</span></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-C2DiYyvpul0/VfXl5KHFoeI/AAAAAAAAEwU/jwFYmbIs8uM/s1600/12023138_971377219579445_1336227247_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://1.bp.blogspot.com/-C2DiYyvpul0/VfXl5KHFoeI/AAAAAAAAEwU/jwFYmbIs8uM/s320/12023138_971377219579445_1336227247_n.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-y2ALAvfwZTY/VfXl5pBXwcI/AAAAAAAAEwg/6XfNuqgDiuc/s1600/12026408_971377392912761_1472544157_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://3.bp.blogspot.com/-y2ALAvfwZTY/VfXl5pBXwcI/AAAAAAAAEwg/6XfNuqgDiuc/s320/12026408_971377392912761_1472544157_n.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-vMx5QWLQ_TU/VfXl5M3KQlI/AAAAAAAAEwk/-Zi1pJXdnxc/s1600/12023032_971377322912768_2127259404_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://1.bp.blogspot.com/-vMx5QWLQ_TU/VfXl5M3KQlI/AAAAAAAAEwk/-Zi1pJXdnxc/s320/12023032_971377322912768_2127259404_n.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-soj1Jjg8E1E/VfXl5N_0ljI/AAAAAAAAEwo/ObAaxOYEizk/s1600/11998460_971377469579420_508462654_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://3.bp.blogspot.com/-soj1Jjg8E1E/VfXl5N_0ljI/AAAAAAAAEwo/ObAaxOYEizk/s320/11998460_971377469579420_508462654_n.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Csak pár lehetőség mutatóba (:</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Igyekeztem személyre szabni a kuponokat, mert az ötlet sajnos nem az enyém volt, a megvalósításhoz is soksok internetes segítséget kaptam, de hogy mit tudok én adni Rózsaszálnak, azt csak én tudtam kitalálni ;) És végül a füzet kinézete sem sablon szerint alakult, büszke is vagyok rá... tetszik még nekem is (:</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">És meghozta a várva várt eredményt... a meghatódottságból látja az ember mennyire örül az akinek ajándékot ad...</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<br />Clairehttp://www.blogger.com/profile/16794909380999665038noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6405850026734549875.post-51983328208376288562015-09-10T10:31:00.000-07:002015-09-10T10:31:08.207-07:00Egyszer.... egy hét<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Nem írtam eddig, mert valahogy úgy éreztem nem tudok. A nyár utolsó heteiben nem voltam elég szorgalmas, hogy mindent felírjak ami történt, és így nagyon nehéz hetekkel később összeszedni a kis darabkákat, sorba rakni az emlékeket, főleg ha úgy érzem mintha valaki egy radírral kiradírozta volna a napokat.... Megvannak, de nagyon halványak. És nem azért mert nem lényeges, ami akkor történt. Hanem pont azért, mert annyira szeretnék emlékezni minden részletre, és annyi minden történt. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Két hét hosszú idő. Hogy minden nap minden percére emlékezzek, pedig nagyon jó lenne... és napról napra felejt az ember... közben pedig napról napra idéződnek fel olyan pillanatok amiről már azt hittem végleg elveszett.</span></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">De aztán lassan a helyére került minden (vagy legalábbis sokminden), már tudom hogy az egyik emlék hova kerülhet a sorba, beugranak különleges pillanatok, és akkor már tudom, hogy hogy is volt, hiszen ez még az előtt volt, hogy... vagy az után. És aztán kapok egy képet, amin még a legszürkébb részek is egészen színesek lettek.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Hogy is kezdődött?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Talán azzal, hogy megérkeztem. Azzal hogy valaki várt rám az állomáson és a padhoz támasztott gitár mellől felugorva ölelt meg... Hogy együtt vágjunk neki a hétnek. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Annyi mindenre elég egy hét... és annyi mindenhez kevés...</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Abban a pillanatban amikor felszálltunk a buszra, aztán át a villamosra, olyan soknak tűnt, és nagyon lelkesek voltunk. Mert végre... elkezdődött. Bár egyikőnk se tudta mi is kezdődik igazán. Tele voltunk tervekkel. Emlékekkel amiket szerettünk volna megosztani, és talán sikerült is. De közben megéltük az új pillanatokat. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">És volt egy macskánk (: Süteményre vigyáztam, vigyáztunk és minden napunk sok sok percét töltötte ki, hogy aggódtunk, törődtünk és simogattuk a leginkább plüssmacskára hasonlító kedvencet. Olyan nyugis volt.... csak néha akarta kienni a szánkból a falatot, vagy néha nehezítette meg azt, hogy éppen ajándékot faragjak vagy vacsorát süssek.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-zpInFOcwnQM/VfG9QFkDy8I/AAAAAAAAEv4/OclG4X1k6Js/s1600/11855427_956155634434937_1453400823_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="http://4.bp.blogspot.com/-zpInFOcwnQM/VfG9QFkDy8I/AAAAAAAAEv4/OclG4X1k6Js/s320/11855427_956155634434937_1453400823_n.jpg" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><br /></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: 'Courier New', Courier, monospace;">Bársonyos vadállat ^^</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Az első pillanatokban tulajdonost cserélt pár apróság (az üveggolyó pl...), amit én szántam Sophienak és a gitár is azért jött hogy játszunk rajta (:</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Találtunk becsempészett élelmiszereket (örültünk is, kajaaaa), és megnéztük azt is, hogy mi az, ami a miénk (mármint a hűtőben.... valahogy semmi sem stimmelt, se a csoki nem volt kék, se a fagyi csokis..) Meghát, volt egy kötelességem is, hogy tájékoztassak. A cicus rendben van, él és kapott enni. Telefonhívás csekk ;) </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">És hogy mit is csináltunk ezután? hmm... egy hiányzó darab...még keresem. De biztosan beszélgettünk sokat. Befoglaltuk az asztalt, _látszik_ hogy megérkeztünk, máris tele van... úgy mindennel. Igyekeztünk kipakolni a fontosabb dolgokat.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">És meglett hogy miért piros a csoki, és miért kávés a fagyi... bár az valahogy duplázódott....</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Este aztán filmeztünk. Into The Woods. Mese, mesével (: Pont ahogy szoktuk. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Rögtön másnap alig akartunk elindulni, aludtunk sokat, ettünk mézeskalácskrémes sajtospogácsát, ittunk kv-t, Sophie festett nekem körmöt, beszélgettünk sokat és csak úgy elment az idő... ahogy szokott. Egyikőnk sem bánta. Jó volt, azt hiszem. Legalábbis én így érzem. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Végül ebédelni is csak későn (4órakor? XD) ebédeltünk, McDonaldsot szemeltünk ki. Aztán láttam az Apokalipszis boltot, találtunk sajtos tésztát, hallottam történeteket, üldögéltünk a Margit szigeten, fújtunk buborékot, (ittunk ice-teás whiskyt), jól éreztük magunkat (ugye?) és kikötöttünk a Blahán...</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Lehet hogy meglepő, de arról az estéről mindenre emlékszek... De arra a legjobban, hogy milyen az ha valaki mellettem áll... Éshát ez az este is eltelt. Valahol örülök neki, hogy pont azzal, akivel. Sophieval.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Végül valahogy hazasétáltunk. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Süti persze már várt (: És el sem mozdult mellőlem. Mint a többi éjszakán se nagyon. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Aznap éjjel emlékszem hogy o.n. is bejelentkezett. És mint ezután mindig... mindegy volt mennyire halkan pittyen a telefon, vagy hogy milyen messze van, felébredtem. Azóta sem tudom ezt megmagyarázni, mert sosem ébredek fel. Most sem szoktam. Süti pedig ült és nézte a telefont. Talán érezte hogy az igazi gazdival beszélek (:</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">A csütörtökünket a legnehezebb összeszednem. Nem is tudom miért. Tudom, mi előtt volt, meg hogy mi után... (szerda után és péntek előtt XD)</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Végül lovagolni nem mentünk, de aznap volt sajtos tésztánk, megszületett a színező, faragtam egy kicsit.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Hallgattunk rengeteg zenét... sokminden emlék szóba került, és Bonesról is beszéltünk, Bones listát hallgattunk... Meg csak úgy bármit... ami eszünkbe jutott. És erre emlékszek leginkább, a sok-sok zenére amit együtt hallgattunk. Még előttem vannak a pillanatok, a földön hűsölés... </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Hangoltam gitárt, és elkezdtük nézegetni hogy kell Hey Ho-t játszani. Ebből megvolt egy akkord. Meg aztán a ritmus. Ez már két dolog. XD </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Kaptunk felszerelés listát... jé tényleg... és akkor még nem volt fürdőruhám... De estére lett, meg újabb adag sok kaja.... rántotthusi vacsira nyami ^^</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">És néztünk Castle-t és néztünk Big Fisht ((: teccet nagyon (:</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">És ekkor készült el Sütiről a legleg fotó... Nem is tudtam kiverni a fejemből, túlröhögés-----</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Egy napra pedig itt voltak a szüleim, és a hugom. Anna találkozhatott Sütivel (: Kisvonatoztunk a Margit szigeten, fényképezkedtünk szökőkúttal, utaztunk egy megállót kombinoval, és végül eljutottunk a halak és trópusi állatok világába, mindenáron! (: Hát Anna is elért odáig, hogy simogathasson ráját...</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-zdxB8thXjpI/VfGa7gkkw_I/AAAAAAAAEuo/y29CKZ1o9xk/s1600/DSCN1865.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://2.bp.blogspot.com/-zdxB8thXjpI/VfGa7gkkw_I/AAAAAAAAEuo/y29CKZ1o9xk/s320/DSCN1865.JPG" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-JcueXgeMStg/VfGa7I2DX9I/AAAAAAAAEuc/sDaVReWrLBI/s1600/DSCN1883.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://1.bp.blogspot.com/-JcueXgeMStg/VfGa7I2DX9I/AAAAAAAAEuc/sDaVReWrLBI/s320/DSCN1883.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-G5uw3jhXrpI/VfGbHd20KnI/AAAAAAAAEuw/G0BOfy_UFBA/s1600/DSCN1887.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://1.bp.blogspot.com/-G5uw3jhXrpI/VfGbHd20KnI/AAAAAAAAEuw/G0BOfy_UFBA/s320/DSCN1887.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-HgxKjX7Ki64/VfGeWjeVTCI/AAAAAAAAEvU/dICLCwey_Rw/s1600/DSCN1873.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://3.bp.blogspot.com/-HgxKjX7Ki64/VfGeWjeVTCI/AAAAAAAAEvU/dICLCwey_Rw/s320/DSCN1873.JPG" width="240" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">majomcsók XD</span></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-cWpYN6xtqEk/VfGeWZldiZI/AAAAAAAAEvQ/FrQRbpGRWZ0/s1600/DSCN1892.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://1.bp.blogspot.com/-cWpYN6xtqEk/VfGeWZldiZI/AAAAAAAAEvQ/FrQRbpGRWZ0/s320/DSCN1892.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-z29tajnhRFg/VfGeWjp31cI/AAAAAAAAEvc/qualV5UUDJI/s1600/DSCN1916.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://3.bp.blogspot.com/-z29tajnhRFg/VfGeWjp31cI/AAAAAAAAEvc/qualV5UUDJI/s320/DSCN1916.JPG" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">megjegyzem ez lett a legjobb kép a bohóchalakról ;)</span></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-A9n3e4iy0Sw/VfGecBOzgZI/AAAAAAAAEvo/HZ-TRfFmLdI/s1600/DSCN1927.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://1.bp.blogspot.com/-A9n3e4iy0Sw/VfGecBOzgZI/AAAAAAAAEvo/HZ-TRfFmLdI/s320/DSCN1927.JPG" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Aztán ezután én mentem haza. Nahát ez is egy szép történet....</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">3/4 óráig tartott bejutni a lakásba. Nem tudom... egyszerűen nem engedett a kulcs. Volt pár pillanat amikor nagyon kétségbeestem. Annak ellenére, hogy tudtam nemsokára a másik kulcs is megérkezik, és majd enged az ajtó... valahogy olyan... nem tudok hazajutni.. nem tudok bejutni a kényelmes lakásba, amit otthonomnak éreztem két hétig. o.n. is írta hogy érezzem otthon magam, de nem gondoltam, hogy ennyire kötődni fogok a lakáshoz, hogy már a sírás határán vagyok ha nem láthatom az ajtó túloldalán lévő bútorokat, csakmert a kulcs nem enged...</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">De végül megnyugodtam, és próbálkoztam. Próbálkoztam. És meglett a megoldás. Engedett a zár. Azóta tudom hogy kell azzal az a kulccsal kinyitni az ajtót ((: Jippí</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Hát én akkor nagyon megölelgettem Sütit... </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Hogy mit csináltunk este? Lazaság volt ((: </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Sütöttünk sült-sajtos tésztát ((: Beszélgettünk, láttam milyen lesz a gólyatánc és láttam pár mozdulatot milyen volt... egyik gólya szemszögből, másik animátoriból. És valahogy nem fogytunk ki a mesélnivalóból. És közben a tészta is megsült... és aztán mindenki kinevetett volna ha látja hogy a földön ülve eszünk, de annyira természetes volt, csak lerogyni a konyhaszekrény elé... és enni. A kicsit világoskék tésztát... hupsz.... belekerült a szószba némi kék ételfesték...</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Pedig az ételfesték csak másnapra kellett... kék és piros. Meg egy fogkefe. És tádááá... lila lett a hajam vége... sok küzdelem árán azért valljuk be, és akkor még nem is látszott milyen jó lila. Szeretem *.*</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Aztán mire este lett már éreztük hogy csak egy nap van vissza... mindjárt itthon és mindjárt kezdődik valami más. Estére egyedül maradtam. Én és a gitár ;) Kicsit gitározgattam... inkább dallamot. Valahogy ahhoz volt kedvem, és valahogy az úgy jó volt, sikerélmény volt, és Süti el is aludt...</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Aztán aludtunk együtt... a pittyenésig.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Reptér. Nemsokára indul a gép, o.n. gépe hazafelé. És mire felébredek már vasárnap lesz.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Reggel Sütivel vártuk Sophiet vissza ((: Persze addig sem unatkoztunk, én faragtam, a cicus aludt... néha az ölemben néha a faragnivaló fákon. Meg színeztem is... de csak pár virágot. Meg olvastam is, de csak pár oldalt. És délután lett.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Annyimindent hallottam Franciaországról *.* és láttam képeket...</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">És sütöttünk spenótos lasagnát, és jól belemozaikoztuk a tésztát, és kaptam még egy újabb körömmintát... És... és... és...</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Nehéz itt befejezni... pedig aztán annyi minden történt....</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Hiszen valahol itt kezdődött a második hét...</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><br /></span></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><br /></span></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<br />
<br />
<br />
<br />Clairehttp://www.blogger.com/profile/16794909380999665038noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-6405850026734549875.post-15028921020024194832015-08-29T09:23:00.002-07:002015-08-29T09:23:22.664-07:00Híd<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Emlékeztek még?... Az Üvegfalra?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Messziről kezdem tudom. De majd mindjárt megértitek.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Mert nem törtem át az Üvegfalat. Csak közben történt valami. Valami, ami miatt (talán mindannyian) rájöttünk, hogy Üvegfal ide vagy oda... számíthatunk egymásra. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">És megtanultam úgy üzenni, hogy megértsük egymást... az Üvegfalon keresztül is. Még ha nem is halljuk egymást a fal miatt. És ez egyre jobban ment. Annyira jól, hogy rájöttem, hogy ha írni tudok Nektek a falra, akkor rajzolni is bármit... És .... rajzoltam ajtót. Elvégre áttörni nem lehet a falat.....</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Ti pedig kinyitottátok. Együtt megtaláltuk a lehetőséget...</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Aztán egyre jobban, és könnyebben öleltük meg egymást.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">De valahogy mindig is megmaradt, hogy hárman vagyunk.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">És nem együtt alakult a hármas, mert kettesével is alakulunk mindig. Ami természetes is. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Estünk már kétségbe, vesztünk már össze, kellett már távolság... máskor is.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">És akarva akaratlanul az Üvegfalon túl mindenkinek két ösvényen kellett elindulni. Egyszerre. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Pedig látszólag csak egyetlen egy ösvény van, amin kézenfogva járunk. Egyenesen előre tartva, akármi is történik.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">És néha megszorítjuk egymás kezét. Aztán körbe állunk és mindenki a maga módján fogja az egyik, vagy a másik kezet. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Én is két kezet fogok egyszerre. Az egyik oldalamon most szorosan összekulcsolódnak az ujjaink. Olyan szorosan mint még soha. És ha véletlenül kicsúszna a kezünk is egymáséból... akkor is éreznénk egymás kezét és egy pillanatra sem szakadna meg a bizalom. A _<i>Bizalom</i>_. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Hát erre épül minden. Na meg persze a <i>szeretet</i>re. Mert legalább két dolog tartja a hidat, ami egymáshoz vezet.. Ha a bizalom megtörne... elsodorná a szeretetet is. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">ÉS hogyan tartjuk meg a bizalmat? Mégis azt hogy lehet? Hiszen tudjuk, hogy ezen múlik minden. Így már elhiszünk mindent, hogy létezik. Így már nem aggódunk azon, hogy vajon megbántjuk-e a másikat. Helyette kimondunk mindent. _Mindent_. Ha fáj, akkoris.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Hmm.. ezen most gondolkodnom kell... egy kicsit. Hogy hogyan tudom érthetően összefoglalni, amit érzek... Mert fontos. És pontosan érzem miről van szó. Megfogalmazni már sokkal nehezebb. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Fontos, mert a másik oldalamon kicsúszott a kezemből a kéz. És szükségünk van kapaszkodóra, hogy újra meg tudjuk fogni egymást.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Szóval. Veszekedés. (Azért a veszekedést írom, mert ez fejezi ki a legjobban amikor két ember között valami nincs rendben, holott veszekedés nélkül is előfordulhatnak olyan pillanatok, amik instabilak.) Hgyan kerüljük el a szorosabbik oldalon mindig? Úgy, hogy bármit.. de tényleg... _bármit_, a legkényesebb témától elkezdve, a legnehezebb érzéseken keresztül a legjobb dolgokig.... megbeszélünk. Megbeszélünk? Mondhatnám, hogy megkeressük a módját hogy pontosan <i>értsük</i>. Az alapvető gyenge pont a félreértés... ez befolyásolhatna, de elkerüljük (:</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Aztán ott vannak az elvárások. Amit senki nem szeret. Keresgélni egy kaput hogy elérjük egymást, és senki ne bántódjon meg.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">És hogy ez hogy állhat szilárd talajon? Úgy hogy ne érezzünk sem korlátokat, de közben mégis tudjuk a határokat, sem bizonytalanságot, és ne aggódjunk folyamatosan (igazából felesleges dolgokon)...</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Felejtsük el, hogy valamit nem mondunk ki. Most azt mondanád hogy "de akkor megbántom, ha azt elmondom hogy...." Annyira fontos hogy ne bántsuk meg egymást... tudom. De ha nem vagyunk őszinték? <i>Őszinteség. </i>Nem rajtam múlik ha a másik embernek rosszul esik valami. De bízhatok benne, hogy képes lesz megérteni, hogy elmondom. Ezért kaptam én például levelet is nemde? Fájt? Fájt. De csak először, aztán csak kicsit, és most gondolkodok, hogy fájt-e egyáltalán valaha. Megbántottál? Egyáltalán nem. Megsértődtem? Nem. Megharagudtam? Oh God. Dehogyis. Eszembe sem jutott. Mert? <i>Megértettem</i>. Átláttam. Éreztem. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Szóval nehéz elhinni, hogy a másik ember nem fog hátat fordítani. De bízzunk meg egymásban és ez nem fog megtörténni.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">És erőlködünk is néha, és megpróbáljuk kitalálni mi a másiknak a jó. Mert ha csak magunkra gondolunk az önzőség.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Így van. Ezt a hibát én is elkövettem. Dehát visszakérdezünk, hogy jól csináltunk-e valamit. Nincs sértődés.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Inkább pont hogy az erőlködés nehezíti meg azt hogy megtaláljuk mi a jó a másiknak. De sok esetben az a legjobb, ha csak megtesszük ami helyes. És nem agyalunk... mert az túl...átgondolt. És minél jobban átgondolunk, annál inkább látjuk azt, hogy mi miért nem jó. Pedig valójában bármi jó. Mindenben megvan a jó. Több vagy kevesebb. Na és? </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Ha választ várunk arra hogy kinek mi a legjobb, hát arra azt mondom, hogy pont az, ami történik. Nekem az a legjobb ha nektek jó. Ti meg azon gondolkodtok hogy nekem mi a jó, hátratolva hogy nektek mi... és fúha... ez mennyire bonyolult... átláthatatlan. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Van rá megoldás hogy tiszta legyen?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Csak annyi hogy nem aggódunk a következményeken, bármit is csinálunk. Mert a következményeket meg megoldjuk. Ha... _ha_ vannak egyáltalán. Nem aggódunk, nem kalkulálunk logikusan, nem keresünk olyan egyensúlyt, ami valójában mindig elhúz az egyik irányba...</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Túl sokat foglalkozunk dolgokkal... lazítani kéne... elengedni. Mert mindenki attól fél hogy elront valamit. De valójában, ha mostantól hagynánk, akkor nem rontanánk el semmit. Az, hogy keressük az utat... vagy hogy új ösvényeket próbálgatunk, nem jelenti azt hogy elrontottuk. Sőt! Rontsuk el. Akkor legalább tudjuk, hogy mit kell kijavítani.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Úgyhogy így állok most a másik oldallal. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">A saját kis szakadékunk két oldalán. És nincs híd...</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Ez legalább olyan félelmetes, mint az Üvegfal. Félünk... mert ugrani nem lehet. A távolság meg egyre nő... vajon mikor áll meg? </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Most. Pont most. Meghallottam a hangot és én is próbálok válaszolni. Félünk. Itt a szakadék. Sírunk a két oldalon, tehetetlenül, elveszítve a biztonságot és nem mehetünk át olyan hídon, ami nem létezik. Az egyik irányba van híd. Hogy hogyan lett híd azt nem tudom, de ugye az csak egy irányba működik. Mi meg hárman vagyunk. Ami egyikőnkhöz vezet, azon a másikhoz nem juthatunk át.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">De hiszen.... bízol bennem? Én bízok benned. Akkor... hogy is jutottunk át az Üvegfalon? Rajzoltam ajtót... ti pedig kinyitottátok.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Akkor építsünk hidat... kőről kőre... Bizalom. Őszinteség. Megértés. Szeretet.... és ki tudja még mi minden, de meglesz a helye. Még akkor is ha sokáig fog tartani. De építünk. Együtt.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<br />Clairehttp://www.blogger.com/profile/16794909380999665038noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6405850026734549875.post-30937772121501376122015-08-07T13:55:00.002-07:002019-08-27T08:16:38.713-07:00Aylorie"Érezted?<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Vettem egy nagy levegőt. Nem tudtam eldönteni, hogy mit is mondjak. Csak azt tudtam, hogy hálás vagyok neki. Hálás, amiért egy újabb darabot visszakaptam az életemből. Egyre nagyobb bizalommal voltam iránta és már könnyebb is volt tényleg szeretet éreznem. Azt hiszem, hogy ezúttal óvatosabb volt az emlékkel, amit átadott. Egyrészt nem volt olyan intenzív, mint az első.... Másrészt meg... nyilván azért is, mert most szándékosan mutatott emléket. Tudatos volt és nem véletlen. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen. - Válaszoltam végül a töprengés után, mert arra jutottam, hogy felesleges rejtegetnem, bármit is érzek. Hiszen ezelőtt sokkal többet osztottam meg vele, ezt az első emlék bizonyította, akár tetszik akár nem.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ay elmosolyodott.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Örülök.... Szeretném veled újra megosztani az érzéseket.</div>
<div style="text-align: justify;">
Igen, ebben biztos voltam.. hogy vissza akar kapni. Mint mindenki.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mélyen a szemembe nézett. Megborzongtam egy pillanatra a kék szemek csillogásától, de ezúttal nem csinált semmit. Egy röpke pillanatra azt éreztem, hogy jó lenne megfogni a kezét, de valójában ez nem lett volna jó ötlet. nem voltam még kész rá. Kicsit sajnáltam, hogy neki (és mindenki másnak) határt kell szabnia az érzéseinek, de én nem tudtam gyorsabban emlékezni.<br />
- Szeretnél beszélni róla? - kérdezte.<br />
- Beszélni róla? - kicsit értetlenül néztem rá, csak aztán jöttem rá, hogy komolyan beszélnem kéne róla. Ezt várná...<br />
- Tudom, hogy most minden zavaros - folytatta - de ha kimondanál mindent... tudnék segíteni.<br />
Lehetetlennek éreztem, hogy bármit is mondjak. Ezt nem lehet elmondani. Kifejezni szavakkal... vagy nem tudom. Hogy fogalmazhatnám meg, mikor még azt sem tudom mit érzek?<br />
- Nem tudom, mit mondjak... - szólaltam meg.<br />
Ay tejes nyugalommal nézett rám.<br />
- Akármit. - felelte nyeglén. - Ami először eszedbe jut.<br />
Aztán itt egy pillanatra megakadt és elbizonytalanodott abban, mit hozzon példának. Próbáltam a szemébe nézni, de inkább csak meredt valahova. Viszont így meg tudtam figyelni és most vettem csak észre, hogy nem teljesen kék a szeme. Középen mintha zöld árnyalatú lett volna.<br />
Amikor végre felnézett, meglepetésemre teljesen kéknek láttam.<br />
Gondolkodott még egy pillanatig, mielőtt megszólalt volna, és láttam hogy elszánja magát, ám ekkor kopogás szakította meg a beszélgetésünket.<br />
Elhúztam a számat, amiért megzavart minket valaki, de végül szóltam neki, hogy jöjjön be.<br />
Meglepetésemre Sophie nyitott be. Most nem örültem neki annyira, de igyekeztem nem mutatni. Ay jelentőségteljes pillantást vetett rám, látszott hogy még kevésbé örül a látogatónak, de ez felbátorított hogy megtudjam miért is jött.<br />
- Szia - köszöntem és láttam hogy erre Sophie megkönnyebbült egy kicsit.<br />
- Szia, jó hogy itt vagy. - mondta és ez nagyon őszintének hangzott. Aztán bizonytalan pillantást vetett Ay felé, nem tudtam nem észrevenni, hogy hasonlóképpen nem örül, de ő ezt máshogy kezelte. Csak tudomásul vette hogy társaságom van, aztán nem törődött vele többet. Azt hittem azért mert tudja hogy mennyire jóban voltam vele. Meg fontosabb volt amit mondani akart.<br />
- Claire... - kezdett bele, de azért elgondolkodott mit is mondjon. - Szeretném, ha velem jönnél.<br />
- Menjek veled? - Kérdeztem vissza. Azért vártam volna némi magyarázatot. De Ay erőszakosabban közbe szólt.<br />
- Hova akarod vinni? - egyértelműen nem kíváncsiság érződött a hangján és ekkor már kezdtek érezhetőek lenni az érzések is a "levegőben".<br />
Megdöbbenve álltam közöttük, mert csak azt éreztem hogy nem tudom ezt a rengeteg mindent hova tenni. És nem akarok egyikőjük tulajdona sem lenni, hogy eldöntsék kivel legyek. Most éppen leginkább Ayé nem. Olyan ellenséges volt Sophieval, ami nem tetszett. Még akkor sem, hogyha most úgy érzem semmi közöm hozzájuk.<br />
Ay szemében újra megláttam a zöld csillanást.<br />
És megéreztem Sophie bizonytalanságát. Nem volt ellenséges egyáltalán, csak félt egy kicsit és aggódott. Aztán döntött...<br />
Már nem hozzám beszélt, hanem Ayhoz fordult.<br />
- Ethnek szüksége van Clairre. Nem azért kérem hogy jöjjön, mert el akarom venni tőled. - hallani lehetett a hangján a remegést. És egyből látszott hogy átlátta a helyzetet... talán már régebb óta mint én.<br />
- Ethnek? - Ay hangja egyből megváltozott és csak egy pillanatra érezhettem az elbizonytalanodását, idegességét és félelmét, mert közben azt hiszem rájött hogy figyelek.<br />
Mert mostmár figyeltem. Valami nem stimmel de azt hiszem erre nem most fogok rájönni.<br />
- Igen Ethnek.<br />
- Miért ő él?? - Sophie erre meglepődött... nem csak érezni, látni is lehetett.<br />
- Igen... él. - válaszolta, de hangja egyenes volt. - Miért nem gondoltad hogy meggyógyul?<br />
- De... persze. - Ay visszavett a harsány hangneméből. Szinte majdnem suttogott, de csak azért válaszolt hogy mondjon valamit.<br />
A kettejük között kialakult beszélgetés kis szünetében megpróbáltam Sophiera figyelni. Érdekesen alakultak a dolgok és ő még nem zárta el előlem az érzéseket. Hátha valamiből megtudhatom miről van szó. Egyáltalán.<br />
Próbáltam elgondolkodni Ay indokain, de arra jutottam hogy ő most nem akar több érzéssel terhelni, mint amit így is kaphatok. Sophie pedig... hát mondjuk nem mintha az ő érzéseivel többet tudnék kezdeni. Talán majd egyszer... de addigra Ay érzéseit is megismerem, meg mindenkiét. Nagyon remélem.<br />
Sophie éppen tétovázott mondjon-e még valamit erre a gondolatsorra, vagy hogy hogyan folytassa amibe belekezdett. mondjuk engem már nagyon érdekelt mire megy ki a játék.<br />
- Teljesen felépült. Csak Clairre vár.<br />
Hangja határozott volt. Egyértelmű volt mit jelentenek a szavai, mégis az érzései szerint valami nem stimmelt. Nem hazudott, vagy ilyesmi... csak nem stimmelt.<br />
- Sophie, megyek veled. - szólaltam meg. Úgy tűnt ez a leggyorsabb módja annak, ha meg akarom tudni mi történik körülöttem. Még akkor is ha nem ismerem az ő szándékait. Ay elég konkrétan megmondta mit vár tőlem.<br />
- Szerintem ez még korai... nem lenne jó... ötlet. - szólalt meg Ay, de most nyugodt volt a hangja.<br />
- Claire, kérlek gyere velem. - nézett rám Sophie, ő is nyugodt volt, de éreztem hogy gyengébb lenne Ay akaratánál. Aggodalom fogta vissza az érzéseit. Azt hiszem talán emiatt maradtam a döntésem mellett. És ezt valószínűleg ő is tudta.<br />
- Megyek.<br />
- Claire.. - próbált még Ay megállítani, de már egy ideje elvesztettem a szeretetet amit éreztem iránta, tudtam függetlenül dönteni.<br />
- Ay, megyek. - jelentettem ki. Azzal elfordultam tőle és követtem Sophiet.<br />
<br />
- Ez mi volt? - szedtem össze a bátorságom, hogy megkérdezzem Sophiet, miközben már a lépcsőn mentünk lefelé.<br />
Sietett nagyon, de tudtam lépést tartani vele. Mögötte haladva a szőke lófarkat láttam csak, egy ideje az arcát már nem.<br />
Most megállt a lépcső alján és rám nézett.<br />
- Nem tudom. - mondta nagyon komolyan. - Én sem tudom. De azt hiszem jobban szeretném tudni, mint te.<br />
- Ez nagyon idegesítő - fintorodtam el.<br />
- Mármint?<br />
- Az hogy körülöttem mindenki tud nagyjából mindent. Rólam, egymásról, <i>erről</i>... - mutattam körbe a kastélyon. - én meg senkinek nem tudom a szándékait, és nem akarom ott találni magam, hogy valaki éppen azt használja ki, hogy nem emlékszek.<br />
- Hát én nem fogom. - vágta rá kicsit idegesen - és ha tudni szeretnéd, az én célom az hogy emlékezz. de ha nem tudsz, akkor is legfőképpen az, hogy találd meg újra a helyed <i>itt</i>. Az számít majd a legkevesebbet, hogy addigra én hol leszek az életedben.<br />
- Hm. - Meglepődtem. Nagyon.<br />
- Mi hm? - kérdezett vissza, nem igazán hagyva hogy átgondoljam mit akarok gondolni. Vagy hogy mit gondoljak a válaszáról. Valamiért abban viszont biztos voltam hogy nagyobb biztonságban éreztem magam most mellette, mint egyáltalán bármikor, mióta felébredtem.<br />
- Csak köszönöm, hogy őszinte voltál.... Valahogy Ay... kicsit másképp kezeli ezt a helyzetet.<br />
- Máshogy. - állapította meg ő is.<br />
Bár nem akartam kihasználni az őszinteségét, de most fontos volt, hogy átlássam a helyzetet.<br />
- Mit gondolsz Aylorieról? - szegeztem neki a kérdést.<br />
Gondolkodott kicsit, de aztán még nem válaszolt.<br />
- Gyere, ezt később lesz időnk megbeszélni, miután már átértünk.<br />
- Át? Hova? - lepődtem meg megint.<br />
- Calsiába. - Azzal elindult át a csarnokon a kapu felé. Egy pillanatra még sokkolódva álltam aztán utánafutottam. Maga a válasz nem lepett meg... csak.. Ay eddig ígérgette, most meg jön Sophie és csak úgy átvisz.<br />
<br />
Ahogy kiléptünk a kapun, nagyon határozottan indult el az erdő felé.<br />
- Voltál már át azóta...? - félt kimondani.<br />
- Nem, még nem voltam. - mondtam a legnagyobb természetességgel.<br />
Egy kis meglepetést láttam az arcán, de nem kérdezett mást.<br />
Hamarosan beléptünk az erdőbe. Ezt a kis ösvényt már ismertem, ezen indultam el múltkor is. Pár kanyar után meg is pillantottam a csavart törzsű fát, ami múltkor annyira tetszett.<br />
- Azt hiszem egyszerűbb akkor ha az Első Átjárót használjuk és nem függetlenül megyünk.<br />
- Tessék???<br />
- Basszus ezt nem hiszem el... - lett hirtelen dühös - Ay hihetetlenül elhanyagolta hogy mit kéne megtanulnod a világról... miért is nem én kezdtem bele...<br />
Aztán egy pillanat alatt megnyugodott, és éreztem hogy amúgy sem rám volt dühös. Velem végig türelmes volt míg magyarázott.<br />
- Az Első Átjáró az Alv-vlorin fa. Aki még sosem járt Calsiában, annak a fa segítségével kell átlépnie. Az első átlépéskor megkapja tőle a képességet, hogy bármikor és bárhonnan újra Calsiában lehessen. Tulajdonképpen neked ez a képességed már meg van, de egyrészt nem szeretném ha elsőre elvesznél amiatt hogy kísérletezünk, erre időnk sincs igazán.... másrészt meg....újra érezned kell, és így a legkönnyebb neked is. És legalább biztosan egy helyre kerülünk, ha együtt érintjük meg a fát.<br />
- Hát... oké. Ez jó bonyolult.<br />
- Egyáltalán nem az ha megérzed. Gyere.<br />
Odasétáltunk a fához.<br />
Még mindig annyira gyönyörű volt. Ámulva hajtottam hátra a fejem és néztem bele a fa koronájába. Aztán egy csavarodást követve lassan visszavezette a szemem a törzsére. Így először nem is figyeltem Sophiera. Csak a barázdákat csodáltam.<br />
Ő türelmesen várt, hogy mikor engedi el a figyelmemet a fa.<br />
Mikor végre ránéztem szeretetet láttam a szemében.<br />
- Ilyenkor annyira aranyos vagy. - jegyezte meg csendben, és úgy éreztem magam mint egy kisgyerek aki minden újdonságot megcsodál, megfigyel.<br />
De ő kedves mosollyal nyugtázta ezt a cselekedetemet és türelmesen várt. Kicsit talán nem is bánta. És megint éreztem a biztonságot... a megértést.<br />
Kicsit még álltunk egymással szemben, aztán láttam hogy nemsokára megtöri a kis nyugalmat köztünk.<br />
- Tedd a fa törzsére a kezed. - mondta csendesen, még mindig mosolyogva. Szemével követte ahogy a kezemet a fa törzsére helyezem. Kicsit féltem hozzáérni... De aztán kicsivel a zöld barázdák felett a kék törzsre raktam a kezem. Fura borzongás futott végig a kezemen, de nem mondanám hogy kellemetlen lett volna.<br />
Sophie nyugodtan várta hogy mi történik aztán mikor rá néztem láttam a szemében, hogy félnem nem kell semmitől. Csak...<br />
Lassan megmozdult ő is. Közelebb lépett hozzám és felemelte a kezét, hogy ő is a törzsre tegye. Pár pillanat múlva megértettem, hogy ez nem egészen pontos így.<br />
Tétovázva nyúlt a kezem felé és még egy pillanatra elbizonytalanodott hogy rátegye-e az övét. Aztán finoman megérintett és ráfektette a tenyerét teljesen. Az ujjaink felváltva értek a törzshöz. Bármennyire is félt hozzám érni, most olyan nyugodt volt ez is. Éreztem rajta is.<br />
Csak egy pillanatig tartott mindezen gondolkodni, mert aztán éreztem hogy történik valami. A fa törzse mintha mélyül volna a kezeink alatt, mintha elfolyósodott volna, úgy kezdte körbevenni az ujjainkat, aztán az egész kezünket. Mikor a csuklómig ért a kék fatörzs már csak éreztem hogy körbeveszi... de látni egy pillanatig nem láttam semmit. Aztán hirtelen azt éreztem, hogy olyan energia száguld át rajtam ami egyszerre folyik az ereimben és egyszerre hálózza be az agyamat. Újra láttam magam előtt a kezemet a fán, de nem Sophie keze volt a másik ami összekulcsolódott vele, hanem Italié... aztán villanás, hatalmas fehérség... éreztem ahogy utazunk... külön éreztem a lelkeket együtt... felváltva Sophie és Itali...<br />
Végre talaj volt a lábam alatt, de homályosan láttam csak... Itali kérdezgette jól vagyok-e, hányingerem van? Feküdjek csak le, akkor kicsit jobb lesz...<br />
Lassan elfeküdtem, és odatérdelt mellém. Megfogta a kezem. Sokszor elmondta hogy nyugodjak meg már itt vagyunk.<br />
Lassan... nagyon lassan tisztult a kép, és akkor láttam csak, hogy nem Itali, hanem Sophie ül mellettem és szorítja a kezemet aggódva. Körülöttünk a fák, és nyugalom. "<br />
<br />
<br />
<br /></div>
Clairehttp://www.blogger.com/profile/16794909380999665038noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6405850026734549875.post-7254812463674260772015-08-05T10:16:00.001-07:002015-08-05T10:16:06.355-07:00Lovasrólkicsit utólag.<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Jó pár nap eltelt már azóta mióta hazajöttem, de még mindig nem felejtettem el az érzést -ahogy- eljöttem. Az a tipikus elmúlt valami... érzés. Tavalyról már ismerős, most mégis egészen más. </div>
<div style="text-align: justify;">
Ez a nyár amúgy is arról szól, hogy mindig megyek... de most valahogy nem is bírnám ki egy helyen. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Kis kitekintés, de most is elvágyok. Ezt nehezen értik meg a szüleim. Jó itthon... nem is azt mondom... csak vannak, amik fontosak nekem vagy akik fontosak és ha más nem.. azt hiszem nyáron olyan jó hogy ráérek... hogy rájuk érek. Év közben meg majd újra a mókuskerék, vagy most rosszabb, majd lesz valami. Most ők hiányoznak, most sok minden más hiányzik, mint aminek reálisan kéne, és ezt akkor sem tudom letagadni, ha akarnám. És ez most így jó nekem. Sajnos a családomnak nem biztos.... de rájöttem hogy ezt már elmagyarázni úgysem tudom. És felesleges is. Azt is, hogy az ismerőseim, barátaim igenis hozzám tartoznak és ezt el kell hogy fogadják. </div>
<div style="text-align: justify;">
De mások vagyunk. Néha annyira úgy érzem, hogy nekik soha nem volt hasonló érzésük és soha nem élték át azt, hogy valaki hiányzik, valaki fontos... a családon kívül. Lehet hogy megértenék ésszel, de nem értenék meg szívvel, újra és újra furán néznék, hogy miken gondolkodok. Illetve... ehhez szokjak hozzá, mert így lesz ezután is. Csak lehet hogy már egyre kevésbé veszem majd a szívemre. És hagyom magam lelkesedni azért amiért én szeretném. Nem nekik kell... végülis... élni az én életem... (ha olvasnák ez visszacsap... akkor miért nem nézem már mi lesz velem a következő évben? Újabb nehéz téma, majd máskor máshogy.)</div>
<div style="text-align: justify;">
Úgyhogy lelkesedek például a lovakért. És ahogy eddig, úgy most is a távozásban benne van a búcsúzás. Innen is úgy jöttem el, hogy elköszöntem a lovaktól... ki tudja mikor megyek vissza egyáltalán. Következő lovastábor? </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Másoktól nem is tudtam elköszönni így, mint a lovaktól, lehet ez azt jelenti, hogy nem lesz az egy év? De ki tudja... Most nem látok előrébb.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nehéz volt összeszednem hogy írjak róla, mert.... nehéz volt. Bár elsírtam magam, amikor elköszöntem a két pónitól, akikkel év közben dolgoztam, utána mégis hamar elfelejtettem, hogy mennyire fájt. Pedig csak lovak.Vagy mégsem... külön kis személyiségek úgy gondolom.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mint tavaly, idén is tele volt a tábor kézműveskedéssel, a résztvevőknek lovaglással, nyugalommal és segítséggel. De valahogy az egész _egész_ volt. És mintha mégsem kellett volna csinálni semmit. </div>
<div style="text-align: justify;">
A legnagyobb természetességgel állt fel az ember az asztal mellől, mert _csinálni_ kell valamit. Hogy éppen mosogatni (idén ugyan nem sokat, mert volt más aki helyettem megcsinálta) vagy elpakolni, vagy utolsó napokban kint a lovak körül segíteni (trágyázni, söpörni, talicskázni, útmutatást adni az új gyerekeknek) az szinte mindegy volt. Felálltam, csináltam. Soha nem azzal az érzéssel, hogy "nemár nem hagynak leülni." </div>
<div style="text-align: justify;">
Bárcsak mindig ennyire könnyű lenne segíteni itthon is, de nem tudom megmagyarázni ez miért más.</div>
<div style="text-align: justify;">
Vagy hogy az egész hangulat miért más. És nyugodt... és természetes.</div>
<div style="text-align: justify;">
És néha csak körbejárni... megsimogatni a lovakat... bújni hozzájuk. (Persze csak, aki engedi.)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Tavaly is és idén is voltak újak. Lovak.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Tavaly csak nevelni kellett, idén már bármelyik táborozó felülhetett a szürkére.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Idén ketten is voltak. Egyikőjük nyugodt, picit nevelni kell, leginkább az ott végzendő munkára. Még el lehet kényeztetni, de nem kéne... a kis Pufi (: nemám...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Másikójuk 3 éves csikó... Persze hogy ő volt, aki felkeltette a figyelmemet és miatta kicsit beleláthattam az igazi szellemi munkába is. Alapokról kell kezdeni a tanítását... _tényleg_. </div>
<div style="text-align: justify;">
Csak 3 napot láttam a kezdetekből, ezalatt rengeteget tanult. Okos és nyugodt, ahhoz képest hogy mén és hogy fiatal. Keveset hisztizett az biztos, nagyon hamar "kezes" lett. Egyáltalán nem volt se makacs, se ideges, se veszélyes, se dühöngő... akármilyenek is lehetnének a fiatalok. És szívbajos se. Úgy tűnik legalább sose bántották. Nem volt annyira rossz helyen, csak tanítani kell.</div>
<div style="text-align: justify;">
Sok mindent tapasztaltam meg így, ami hasznos nekem és tanultam megint új dolgokat. Bár azt nem mondanám, hogy bármit is meg tudnék belőle ismételni, de most nem is az a fontos.</div>
<div style="text-align: justify;">
Hanem hogy beleláthattam a munkába. </div>
<div style="text-align: justify;">
Személyes sikerélményem, ami szintén emiatt a munka miatt volt, hogy át tudtam adni egy simit a feketének. Ez elsőre könnyen hangzik, mert hát azt írtam hogy nem ideges ló, hozzá lehet nyúlni. Persze, lehetett... de elhúzta a fejét, így már nem is igazi egy simogatás, ha nincs hatása. Aztán pár nap után már az emberi érintés sem volt neki idegen, hagyta... simogattam egy két percig. Na ez volt az igazi. </div>
<div style="text-align: justify;">
És az sem volt idegen, hogy vezetik. Az sem, hogy rácsatolnak mindenféle szerszámot, az sem hogy azt kérik, hogy ügessen, hogy lépjen, vagy hogy megálljon. És az sem, hogy ne akarjon a kör helyett egyenesen menni. De mindezt szép lassan. Meg azt is, hogy meg lehessen pucolni. És okos, és megtanulta. Megtanulja.</div>
<div style="text-align: justify;">
Tőle úgy köszöntem el, hogy legkésőbb egy év múlva... meglátom mennyit tanult. Sokat fog.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Hát valahogy így volt. Jó volt. Nyugalom volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
És aztán utaztam... </div>
<div style="text-align: justify;">
Ami fura, hogy még az utazás is izgalommal tölt el a nyáron, az, hogy megyek valahova. </div>
<div style="text-align: justify;">
Lovas után éppen haza. És most éppen itthon... aztán nem sokára újra máshol.</div>
Clairehttp://www.blogger.com/profile/16794909380999665038noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6405850026734549875.post-60266447643908966932015-08-04T14:20:00.001-07:002015-08-04T14:20:40.255-07:00Erdőség<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-Vf-z8KOg2yA/VcEjM6mv_tI/AAAAAAAAEa8/Pr6CXQUpXlc/s1600/DSC_9091.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://3.bp.blogspot.com/-Vf-z8KOg2yA/VcEjM6mv_tI/AAAAAAAAEa8/Pr6CXQUpXlc/s320/DSC_9091.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
Kirándulás 2.0. Vagy mondhatnám úgyis, hogy egy újabb nap amikor felfedezünk. Új úton indultunk erdőbe, egy céllal: megmászni a kilátóhoz a hegyet (:<br />
<br />
Útközben ettünk szedret (: jóól megkarcolgatta a lábam, hát ezt nem lehet elkerülni ha valaki szeretne hozzájutni a csemegéhez (:<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-nJPst3YB2ks/VcEjNOQI2qI/AAAAAAAAEa4/0zSkoeWeTD0/s1600/DSC_9093.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://3.bp.blogspot.com/-nJPst3YB2ks/VcEjNOQI2qI/AAAAAAAAEa4/0zSkoeWeTD0/s320/DSC_9093.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Útközben megcsodáltam megint az erdő apró szépségeit. A pici napfényfoltokat a fák között (: </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Voltak vicces benyomások is, mint például az a 16 állomásos tornapálya, aminek az első három állomását volt szerencsénk érinteni. Első állomás pulzusmérés.... séta a második állomásig XD hát jó..</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Második állomás: jó itt már történik is valami, pici rugózásos gyakorlat, majd óriáslépésekben séta a harmadik állomásig. Hmm.... </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Harmadik állomás: törpejárás. Majd lassú futás-gyaloglás felváltva a következőig.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Na itt azért kezdtem megérteni, hogy milyen fokozatosan van felépítve ez a kör... bár elsőre nevettünk rajta sokat.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Aztán láttam őzet is (: egyet, elsuhanni.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-a1fRX97KYk4/VcEjNZkhzwI/AAAAAAAAEbI/LCg44P0fQ7U/s1600/DSC_9096.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://3.bp.blogspot.com/-a1fRX97KYk4/VcEjNZkhzwI/AAAAAAAAEbI/LCg44P0fQ7U/s320/DSC_9096.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
A kép megtévesztő.. valójában csak 1,4 km. de van fölötte Kék Hold (:</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Vannak pöttyös fák (:</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-FuGuSWUbfYQ/VcEjOswpxgI/AAAAAAAAEbQ/DB3ECaSyfOQ/s1600/DSC_9098.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://1.bp.blogspot.com/-FuGuSWUbfYQ/VcEjOswpxgI/AAAAAAAAEbQ/DB3ECaSyfOQ/s320/DSC_9098.jpg" width="240" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: right;">
Meg színezni való levelű növény (:</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-fJ8ep3dhrhg/VcEjPQHbuDI/AAAAAAAAEbc/0KX-dGOIsZ4/s1600/DSC_9099.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://1.bp.blogspot.com/-fJ8ep3dhrhg/VcEjPQHbuDI/AAAAAAAAEbc/0KX-dGOIsZ4/s320/DSC_9099.jpg" width="240" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Aztán az egyik fordulónál szétváltunk. Gondoltam, hogyha látom a kilátót, akkor rövidítek. Ez lett az én vadvizslatásom a mai napra. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Még a kiscsapat riasztott fel egy őzet, ami előttem az úton átfutott. De láttam, hogy merre. Megálltam, figyeltem. Osontam az úton amikor még lehetett nem zörögve közlekedni. Megállt, figyeltem. Egyszer rám nézett és nyugodtan sétált el. Utána beléptem én is a füves bozótos terültre, már lehetetlenség volt csendben maradni. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Megkerestem a saját kis ösvényem, kerülgetve a keresztbe dőlt fákat, átlépkedve a szúrós szederágakat és néha átmászva egy-egy alacsonyabb ágon. Aztán felértem, és meg is találtam a kis ösvényt. És a kilátót.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-J9A8zajWpWg/VcEjP4U3feI/AAAAAAAAEbg/-RhNeBgIpPE/s1600/DSC_9103.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://4.bp.blogspot.com/-J9A8zajWpWg/VcEjP4U3feI/AAAAAAAAEbg/-RhNeBgIpPE/s320/DSC_9103.jpg" width="240" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
NaplemenTés kilátás</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-hK3JHdLtYKY/VcEjRPvFKsI/AAAAAAAAEb0/ZhoRFljfXHU/s1600/DSC_9105.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://4.bp.blogspot.com/-hK3JHdLtYKY/VcEjRPvFKsI/AAAAAAAAEb0/ZhoRFljfXHU/s320/DSC_9105.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-d380xfVMt-4/VcEjRXBqAjI/AAAAAAAAEb4/ELNfC3WbMiA/s1600/DSC_9107.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://3.bp.blogspot.com/-d380xfVMt-4/VcEjRXBqAjI/AAAAAAAAEb4/ELNfC3WbMiA/s320/DSC_9107.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
És a szivárvány piknik (: mindenki megtömte a kis pociját, vagyis elpusztítottuk amit magunkkal hoztunk, megkönnyítve azok dolgát, akik a hátizsákot cipelték.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-39PE7sLqlTs/VcEjQhxaJRI/AAAAAAAAEbw/AhzAWriKTcc/s1600/DSC_9104.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://1.bp.blogspot.com/-39PE7sLqlTs/VcEjQhxaJRI/AAAAAAAAEbw/AhzAWriKTcc/s320/DSC_9104.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Visszafelé történt hogy a szűk ösvényen libasorban sétálgattunk lefelé. Mögöttem Kriszta "Te Csabi, ezt miért csinálod?"</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
"Hát azt hittem nem érzed, nem reagáltál... *röhög* mások ilyenkor már csapkodnak" </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
A fűszál 20. találkozása Kriszta nyakával.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Aztán lefelé a gyerekek rókáztak. *rókásat játszottak</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Előre szaladtak, elbújtak egy bokor mögé és megijesztettek minket. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Utolsó alkalommal: Csabi a térdein támaszkodva marad.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
"Anya gyere idee..."</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
"Jajj Csabi mit kell nézni? valami bogár vagy... sikló" - Csabi meredten néz a kisterpeszénél a földre</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
"Jajj Csabi, ugye nem állat?"</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Csabi félig röhögve... "Anya, szerinted ez egy állat?????" </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
pedig csak a szederinda nem engedte el a zokniját...</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Szerinted ez egy állat??</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Höhö</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Sötétedett, de azért még egy virág (mire rájöttem, hogy összecsukódott virág... fura is volt, hogy mintha felfelé nem így nézett volna ki) </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-5vQ2BKSDn0k/VcEjSi3GxXI/AAAAAAAAEcM/z25ZrcPB5A4/s1600/DSC_9115.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://1.bp.blogspot.com/-5vQ2BKSDn0k/VcEjSi3GxXI/AAAAAAAAEcM/z25ZrcPB5A4/s320/DSC_9115.jpg" width="240" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Kis facsoport</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-3oCfxiUnuOE/VcEjTE2QrdI/AAAAAAAAEcQ/0gI48-LDltY/s1600/DSC_9118.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://1.bp.blogspot.com/-3oCfxiUnuOE/VcEjTE2QrdI/AAAAAAAAEcQ/0gI48-LDltY/s320/DSC_9118.jpg" width="240" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Búcsú naplemente (cseppet digitális zoooom... ): ) de talán annyira nem rossz...</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-4_LUzyvgnIg/VcEjSRT1l9I/AAAAAAAAEcE/210N2nbjCDM/s1600/DSC_9116.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://3.bp.blogspot.com/-4_LUzyvgnIg/VcEjSRT1l9I/AAAAAAAAEcE/210N2nbjCDM/s320/DSC_9116.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: right;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<br />Clairehttp://www.blogger.com/profile/16794909380999665038noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6405850026734549875.post-90208266287279011232015-08-03T13:43:00.001-07:002015-08-03T13:43:56.424-07:00SziklarengetegFák. Kövek. Sziklák. Calsia feeling.... és persze találtam két gubacsot. Hmm.. nem tudom miért csak az jut eszembe hogy mit is lehet faragni belőle...<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-YfB4rX0GgcY/Vb_QeBxfKlI/AAAAAAAAEYk/6M26V2EPKAo/s1600/DSC_9060.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://1.bp.blogspot.com/-YfB4rX0GgcY/Vb_QeBxfKlI/AAAAAAAAEYk/6M26V2EPKAo/s320/DSC_9060.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-e1t3eJSEYwo/Vb_Qd1DzLII/AAAAAAAAEYc/SSNQgMGWb6Q/s1600/DSC_9061.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://3.bp.blogspot.com/-e1t3eJSEYwo/Vb_Qd1DzLII/AAAAAAAAEYc/SSNQgMGWb6Q/s320/DSC_9061.jpg" width="240" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-bFfAUsWWdq0/Vb_QeAqAqbI/AAAAAAAAEYg/ZcbZ9pIFCms/s1600/DSC_9062.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://2.bp.blogspot.com/-bFfAUsWWdq0/Vb_QeAqAqbI/AAAAAAAAEYg/ZcbZ9pIFCms/s320/DSC_9062.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-NnmHhXzU1rc/Vb_Qjfmy5GI/AAAAAAAAEY0/XOuT18jwJqU/s1600/DSC_9063.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://1.bp.blogspot.com/-NnmHhXzU1rc/Vb_Qjfmy5GI/AAAAAAAAEY0/XOuT18jwJqU/s320/DSC_9063.jpg" width="240" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-JfpYCJkpMh8/Vb_QjRv51DI/AAAAAAAAEY4/103vfENZYkE/s1600/DSC_9064.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://4.bp.blogspot.com/-JfpYCJkpMh8/Vb_QjRv51DI/AAAAAAAAEY4/103vfENZYkE/s320/DSC_9064.jpg" width="240" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-oDtsMvGJeKg/Vb_QjaxYuyI/AAAAAAAAEY8/vnfi6vjwZX4/s1600/DSC_9066.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://3.bp.blogspot.com/-oDtsMvGJeKg/Vb_QjaxYuyI/AAAAAAAAEY8/vnfi6vjwZX4/s320/DSC_9066.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-XpFsEz63fWk/Vb_Qlv09x_I/AAAAAAAAEZM/kNMVTfoA7rw/s1600/DSC_9068.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://3.bp.blogspot.com/-XpFsEz63fWk/Vb_Qlv09x_I/AAAAAAAAEZM/kNMVTfoA7rw/s320/DSC_9068.jpg" width="240" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-wvkstPKyHek/Vb_QmycwEDI/AAAAAAAAEZU/JC9HNdW7yhk/s1600/DSC_9069.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://1.bp.blogspot.com/-wvkstPKyHek/Vb_QmycwEDI/AAAAAAAAEZU/JC9HNdW7yhk/s320/DSC_9069.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-fagfefG53Uk/Vb_QnJhFEiI/AAAAAAAAEZY/K2NBxP4j2l0/s1600/DSC_9070.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://4.bp.blogspot.com/-fagfefG53Uk/Vb_QnJhFEiI/AAAAAAAAEZY/K2NBxP4j2l0/s320/DSC_9070.jpg" width="240" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-vF5c-yOlGpo/Vb_QoBpk3hI/AAAAAAAAEZk/LNvlr9QbUTo/s1600/DSC_9072.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://3.bp.blogspot.com/-vF5c-yOlGpo/Vb_QoBpk3hI/AAAAAAAAEZk/LNvlr9QbUTo/s320/DSC_9072.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-FjVncdb8AvY/Vb_QpkOMHDI/AAAAAAAAEZs/18vpZEKlRoU/s1600/DSC_9076.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://4.bp.blogspot.com/-FjVncdb8AvY/Vb_QpkOMHDI/AAAAAAAAEZs/18vpZEKlRoU/s320/DSC_9076.jpg" width="240" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-NdltidKOSq8/Vb_Qp0rSP6I/AAAAAAAAEZw/Gm4D2-Ub7os/s1600/DSC_9078.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://2.bp.blogspot.com/-NdltidKOSq8/Vb_Qp0rSP6I/AAAAAAAAEZw/Gm4D2-Ub7os/s320/DSC_9078.jpg" width="240" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-d0lypBW3nKY/Vb_QqUtjQfI/AAAAAAAAEZ8/Z1t-G6RHtYE/s1600/DSC_9080.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://2.bp.blogspot.com/-d0lypBW3nKY/Vb_QqUtjQfI/AAAAAAAAEZ8/Z1t-G6RHtYE/s320/DSC_9080.jpg" width="240" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-_xG7r6TihLc/Vb_QsCrxhHI/AAAAAAAAEaE/U8M-Cgy8Boo/s1600/DSC_9082.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://4.bp.blogspot.com/-_xG7r6TihLc/Vb_QsCrxhHI/AAAAAAAAEaE/U8M-Cgy8Boo/s320/DSC_9082.jpg" width="240" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-eBWXLT9LecU/Vb_QstASEdI/AAAAAAAAEaI/cuLB4IY_yNM/s1600/DSC_9084.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://4.bp.blogspot.com/-eBWXLT9LecU/Vb_QstASEdI/AAAAAAAAEaI/cuLB4IY_yNM/s320/DSC_9084.jpg" width="240" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-zrTk_XIc8ic/Vb_QtNAPSII/AAAAAAAAEaQ/HoTs4e8OoiQ/s1600/DSC_9086.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://1.bp.blogspot.com/-zrTk_XIc8ic/Vb_QtNAPSII/AAAAAAAAEaQ/HoTs4e8OoiQ/s320/DSC_9086.jpg" width="240" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-gfyC5yB9Sq0/Vb_Qtu0cpyI/AAAAAAAAEaY/NWGz40O3FD0/s1600/DSC_9089.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://3.bp.blogspot.com/-gfyC5yB9Sq0/Vb_Qtu0cpyI/AAAAAAAAEaY/NWGz40O3FD0/s320/DSC_9089.jpg" width="320" /></a></div>
<br />Clairehttp://www.blogger.com/profile/16794909380999665038noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6405850026734549875.post-73893472424808584832015-07-26T06:01:00.001-07:002015-07-26T10:46:51.611-07:00Horvátország egyszer-kétszerTavaly kimaradt egy élmény. Tavaly két nap volt amit családdal nyaralni voltunk, kicsi fürdés, hosszú kirándulás, kilátás, tenger, tavak, vízesések, sok jó érzés, jó idő.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-1n1H2RXLS5s/VbTOZvEKXhI/AAAAAAAAEQg/P3csdneHBMs/s1600/DSCN0658.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://2.bp.blogspot.com/-1n1H2RXLS5s/VbTOZvEKXhI/AAAAAAAAEQg/P3csdneHBMs/s320/DSCN0658.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-O7U4bSBfxZM/VbTOY95hHCI/AAAAAAAAEQc/tj3KNqMDpcA/s1600/DSCN0698.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://2.bp.blogspot.com/-O7U4bSBfxZM/VbTOY95hHCI/AAAAAAAAEQc/tj3KNqMDpcA/s320/DSCN0698.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-2QKsX9rJHGU/VbTOZvsrzTI/AAAAAAAAEQo/s3k9u2tPFiI/s1600/DSCN0821.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://3.bp.blogspot.com/-2QKsX9rJHGU/VbTOZvsrzTI/AAAAAAAAEQo/s3k9u2tPFiI/s320/DSCN0821.JPG" width="240" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-OU6Qz8GkVuo/VbTOiq1o0gI/AAAAAAAAEQ0/XHHL3ycAG_o/s1600/DSCN0834.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://1.bp.blogspot.com/-OU6Qz8GkVuo/VbTOiq1o0gI/AAAAAAAAEQ0/XHHL3ycAG_o/s320/DSCN0834.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-qpocUCC4g3Y/VbTOjW6ZO4I/AAAAAAAAEQ4/bGsLmXC4PnI/s1600/DSCN1001.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://1.bp.blogspot.com/-qpocUCC4g3Y/VbTOjW6ZO4I/AAAAAAAAEQ4/bGsLmXC4PnI/s320/DSCN1001.JPG" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Idén egy hétre mentünk. Mindannyian. Először is szeretném megjegyezni, hogy annyi sok laza pillantunk volt... amikor senki nem idegeskedett vagy úgy oldottuk meg a dolgokat hogy mindenkinek jó legyen. Sokan vagyunk... ez elég nehéz kérdés. De jól éreztük magunkat (:</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Első nap mikor odaértünk elfoglaltuk a szállást és mentünk is csobbanni. Apa "folyik rólam a víz" hááát... "bent is folyni fog", úgyhogy csobbantunk, Illetve ők... én meg lassan bearaszoltam XD meg kellett szoknom a vizet, hideg volt azért... és nem szeretek fázni. Persze ez viszonylag hamar megváltozott, pár nap múlva már gondolkodás nélkül bementem én is. (: Este pedig felfedeztünk (: a várost, a kis utcákat (:</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-ooDCKrKGUIk/VbTRRwK2M3I/AAAAAAAAERU/gU3fZt6SJzE/s1600/DSC_8796.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://3.bp.blogspot.com/-ooDCKrKGUIk/VbTRRwK2M3I/AAAAAAAAERU/gU3fZt6SJzE/s320/DSC_8796.jpg" width="240" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-7LyRBFCK9FE/VbTRR8CpytI/AAAAAAAAERY/DDSjeZBCdxk/s1600/DSC_8797.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://2.bp.blogspot.com/-7LyRBFCK9FE/VbTRR8CpytI/AAAAAAAAERY/DDSjeZBCdxk/s320/DSC_8797.jpg" width="240" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-x07gZ8VtvMk/VbTRRfFSBJI/AAAAAAAAERQ/_A8HQelGwvE/s1600/DSC_8806.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://1.bp.blogspot.com/-x07gZ8VtvMk/VbTRRfFSBJI/AAAAAAAAERQ/_A8HQelGwvE/s320/DSC_8806.jpg" width="240" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
A második nap részemről álomszerűen és ágyba kv val kezdődött. Olyan nagyon nyugisan és léleksimogatóan ;) A célkitűzés pedig a sziget volt. Átúsztunk, átcsónakoztunk egy egész délelőttre ^^ naggyonkirálysááág</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-57K_3Y6R6WU/VbTRfpW61TI/AAAAAAAAERo/5M8zfB4ULP8/s1600/DSC_8818.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://3.bp.blogspot.com/-57K_3Y6R6WU/VbTRfpW61TI/AAAAAAAAERo/5M8zfB4ULP8/s320/DSC_8818.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-qDMaDCpTZn0/VbTR3sOo4LI/AAAAAAAAER4/sTSZIC1T67M/s1600/DSCN1663.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://4.bp.blogspot.com/-qDMaDCpTZn0/VbTR3sOo4LI/AAAAAAAAER4/sTSZIC1T67M/s320/DSCN1663.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-ErSthPBe_Tc/VbTR3sZau7I/AAAAAAAAERw/t5yWj5GwZE4/s1600/DSCN1672.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://1.bp.blogspot.com/-ErSthPBe_Tc/VbTR3sZau7I/AAAAAAAAERw/t5yWj5GwZE4/s320/DSCN1672.JPG" width="240" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-t5gFYMyJodo/VbTR3yrxChI/AAAAAAAAER0/pNpCyOxDlAQ/s1600/DSCN1676.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://2.bp.blogspot.com/-t5gFYMyJodo/VbTR3yrxChI/AAAAAAAAER0/pNpCyOxDlAQ/s320/DSCN1676.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-8usnLX6k2eo/VbTR9CQCzPI/AAAAAAAAESI/rPbrH9mMYTw/s1600/DSCN1687.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://1.bp.blogspot.com/-8usnLX6k2eo/VbTR9CQCzPI/AAAAAAAAESI/rPbrH9mMYTw/s320/DSCN1687.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-0Jtzym1nil8/VbTSILK_MiI/AAAAAAAAESQ/ikINLTcE0SA/s1600/DSCN1648.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://3.bp.blogspot.com/-0Jtzym1nil8/VbTSILK_MiI/AAAAAAAAESQ/ikINLTcE0SA/s320/DSCN1648.JPG" width="240" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Délután pedig újra strand és strand és strand (: ezt még soookszor fogom írni, mert tenger *.* </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Tulajdonképpen másnap is ez volt a program, csakhogy nem hagytuk ám hogy kimaradjon a környék megismerése, úgyhogy egyenesen Krk szigetére mentünk át kalandot és strandot keresni</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-UITUFBX2CNY/VbTTHyCRL_I/AAAAAAAAESc/gZT4H8zQkuA/s1600/DSCN1704.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://4.bp.blogspot.com/-UITUFBX2CNY/VbTTHyCRL_I/AAAAAAAAESc/gZT4H8zQkuA/s320/DSCN1704.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-53vX8-Hbz1Q/VbTTIGJBvMI/AAAAAAAAESg/e00FTycll48/s1600/DSCN1723.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://3.bp.blogspot.com/-53vX8-Hbz1Q/VbTTIGJBvMI/AAAAAAAAESg/e00FTycll48/s320/DSCN1723.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-FVDzdhOCogY/VbTTLdgwmAI/AAAAAAAAES0/vM8hDbAlSLk/s1600/DSC_8870.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://3.bp.blogspot.com/-FVDzdhOCogY/VbTTLdgwmAI/AAAAAAAAES0/vM8hDbAlSLk/s320/DSC_8870.jpg" width="240" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-gcQ60bFvLZU/VbTTmyKlGMI/AAAAAAAAES8/2P9OjWt-mw0/s1600/DSCN1734.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://4.bp.blogspot.com/-gcQ60bFvLZU/VbTTmyKlGMI/AAAAAAAAES8/2P9OjWt-mw0/s320/DSCN1734.JPG" width="240" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Aztán strandon kívül mást is csináltunk ám (: én például olvastam. Mindig nálam volt a könyv amit elhoztam magammal és ha tehettem elővettem. Aztán mikor kicsit már meguntuk a strandolást voltam sétálni is anyával, fényképezni kis utcákat... apróságokat...</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Bár esti séta mindig volt.. és abból is a legjobb amikor kicsit elkalandoztam... vonzottak a sziklák, amin "ugrálni" mászni lehetett.... nagyon-nagyon jó érzés volt *.* meg egy kis erőpróba.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-moEqU_x2RQw/VbTUnp5FkeI/AAAAAAAAETQ/vfHkauYmxA8/s1600/DSCN1741.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://1.bp.blogspot.com/-moEqU_x2RQw/VbTUnp5FkeI/AAAAAAAAETQ/vfHkauYmxA8/s320/DSCN1741.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-hoRC5qR5Rz4/VbTUnA_zSPI/AAAAAAAAETI/lPSrDNJS024/s1600/DSCN1742.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://1.bp.blogspot.com/-hoRC5qR5Rz4/VbTUnA_zSPI/AAAAAAAAETI/lPSrDNJS024/s320/DSCN1742.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-IN_ZlsxwnL0/VbTUnt1wknI/AAAAAAAAETM/BnMX_3Idj28/s1600/DSCN1744.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://2.bp.blogspot.com/-IN_ZlsxwnL0/VbTUnt1wknI/AAAAAAAAETM/BnMX_3Idj28/s320/DSCN1744.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/--X098PAcR00/VbTUz07jWxI/AAAAAAAAETg/7moMlokXyOk/s1600/DSCN1755.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://4.bp.blogspot.com/--X098PAcR00/VbTUz07jWxI/AAAAAAAAETg/7moMlokXyOk/s320/DSCN1755.JPG" width="240" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-LOWhTYoHdUI/VbTU1vxT3tI/AAAAAAAAETs/zMQPMVwTEOE/s1600/DSCN1759.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://4.bp.blogspot.com/-LOWhTYoHdUI/VbTU1vxT3tI/AAAAAAAAETs/zMQPMVwTEOE/s320/DSCN1759.JPG" width="240" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-TjeIUPhg3RU/VbTU1OFI25I/AAAAAAAAETo/vrKA2OjCixI/s1600/DSCN1768.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://1.bp.blogspot.com/-TjeIUPhg3RU/VbTU1OFI25I/AAAAAAAAETo/vrKA2OjCixI/s320/DSCN1768.JPG" width="240" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-kC8d6KvEmNs/VbTVAxAd0EI/AAAAAAAAET4/5SMzHVq6pgQ/s1600/DSCN1779.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://2.bp.blogspot.com/-kC8d6KvEmNs/VbTVAxAd0EI/AAAAAAAAET4/5SMzHVq6pgQ/s320/DSCN1779.JPG" width="240" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-RIbmccMlDtY/VbTVDaom6eI/AAAAAAAAEUE/LR0tErla3z0/s1600/DSCN1780.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://4.bp.blogspot.com/-RIbmccMlDtY/VbTVDaom6eI/AAAAAAAAEUE/LR0tErla3z0/s320/DSCN1780.JPG" width="240" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-lTFA9VByv6o/VbTVDU3J5gI/AAAAAAAAEUA/ITM8iQp-bDA/s1600/DSCN1787.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://4.bp.blogspot.com/-lTFA9VByv6o/VbTVDU3J5gI/AAAAAAAAEUA/ITM8iQp-bDA/s320/DSCN1787.JPG" width="240" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-2GjhpSwDlSQ/VbTVNNXWWXI/AAAAAAAAEUQ/gDfEpBwZZcE/s1600/DSCN1791.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://1.bp.blogspot.com/-2GjhpSwDlSQ/VbTVNNXWWXI/AAAAAAAAEUQ/gDfEpBwZZcE/s320/DSCN1791.JPG" width="240" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-i7B3L2uD6Ek/VbTVQlt3fNI/AAAAAAAAEUY/ev9-pgxmwpM/s1600/DSCN1793.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://4.bp.blogspot.com/-i7B3L2uD6Ek/VbTVQlt3fNI/AAAAAAAAEUY/ev9-pgxmwpM/s320/DSCN1793.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-qjpG6RhANyw/VbTVQ6kUhJI/AAAAAAAAEUc/a2TvCs8eock/s1600/DSCN1795.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://4.bp.blogspot.com/-qjpG6RhANyw/VbTVQ6kUhJI/AAAAAAAAEUc/a2TvCs8eock/s320/DSCN1795.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-T11LOU8IbCw/VbTVUMI3XgI/AAAAAAAAEUo/aLDX20Usamg/s1600/DSCN1797.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://1.bp.blogspot.com/-T11LOU8IbCw/VbTVUMI3XgI/AAAAAAAAEUo/aLDX20Usamg/s320/DSCN1797.JPG" width="240" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Esténként pedig mindig csillagokat néztem... egyik nap, és csak aznap este láttam hullócsillagot... van aki tanúsíthatja ;) utána észre is vettem a "sárkánycsillagképet", így arról rajz is készült végül... már bármikor megtalálom ^^</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
És még felfedezésre várt a szomszéd falu strandja, érdekes vízzel, ami felül édes és jéghideg a forrásból, alul langyos sós (: Itt aztán érdekes volt fürdeni. Ott vannak a kis barlangok is a képeken, mind mond új felfedezésre váró dolgok.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-eFF7hrbuKGE/VbTXMJfDPPI/AAAAAAAAEU4/gVeNJVpCRME/s1600/DSC_8922.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://4.bp.blogspot.com/-eFF7hrbuKGE/VbTXMJfDPPI/AAAAAAAAEU4/gVeNJVpCRME/s320/DSC_8922.jpg" width="240" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-lCt-fIfX3sE/VbTXLzbnxiI/AAAAAAAAEU0/1N2GXuMlp0E/s1600/DSC_8925.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://1.bp.blogspot.com/-lCt-fIfX3sE/VbTXLzbnxiI/AAAAAAAAEU0/1N2GXuMlp0E/s320/DSC_8925.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
És aztán már csak egy nap volt és mentünk haza. De nem hagytuk ki a kirándulást, meglátogattuk Senj-t ahol sétáltunk és fagyiztunk, várat néztünk, sólyomfiókát találtunk, érdekes templomdíszeket tanultunk el és újabb kis utcákat fedeztünk fel.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-UAscYW-6yIU/VbTYEsW3NLI/AAAAAAAAEVI/2sfHq7Mfz74/s1600/DSCN1814.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://4.bp.blogspot.com/-UAscYW-6yIU/VbTYEsW3NLI/AAAAAAAAEVI/2sfHq7Mfz74/s320/DSCN1814.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-N7M8m2B1xDE/VbTYEYGwMgI/AAAAAAAAEVE/3lBxwSHSRFA/s1600/DSCN1815.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://2.bp.blogspot.com/-N7M8m2B1xDE/VbTYEYGwMgI/AAAAAAAAEVE/3lBxwSHSRFA/s320/DSCN1815.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-2fLCDCpXSFs/VbTYEpniLWI/AAAAAAAAEVM/n-4HbAMrx7o/s1600/DSCN1824.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://4.bp.blogspot.com/-2fLCDCpXSFs/VbTYEpniLWI/AAAAAAAAEVM/n-4HbAMrx7o/s320/DSCN1824.JPG" width="240" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-UVkUb0AOoxg/VbTZPLqW9zI/AAAAAAAAEXI/TwZnkUbi1qQ/s1600/DSC_8957.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://3.bp.blogspot.com/-UVkUb0AOoxg/VbTZPLqW9zI/AAAAAAAAEXI/TwZnkUbi1qQ/s320/DSC_8957.jpg" width="240" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-JWz58djwki4/VbTZPM43YFI/AAAAAAAAEXE/848S62rqzIU/s1600/DSC_8947.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://1.bp.blogspot.com/-JWz58djwki4/VbTZPM43YFI/AAAAAAAAEXE/848S62rqzIU/s320/DSC_8947.jpg" width="240" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Strandolni már nem volt ugyan jó idő, de hosszú volt a hét, és el is fáradtunk kicsit, és hosszú út állt előttünk. még egy utolsó kilátás mielőtt z autópályára kanyarodtunk... pont az ahol tavaly kezdtük...</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Én meg szedem össze a kis emlékeket... és hát ehhez még más is tartozik...</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
A nyaralás végére azért összegyűjtöttem még fákat, és naplementét és kilátást (: minden napra jutott egy fa (sőt többre is) és mindig volt mit megmutatni az otthon maradóknak.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-L58CK-Gywls/VbTYxao78cI/AAAAAAAAEVc/SXUisf9TsLU/s1600/DSC_8794.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://3.bp.blogspot.com/-L58CK-Gywls/VbTYxao78cI/AAAAAAAAEVc/SXUisf9TsLU/s320/DSC_8794.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-s-ZM3rEYqA8/VbTYyP0fauI/AAAAAAAAEVk/LLPtT1cSns4/s1600/DSC_8799.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://2.bp.blogspot.com/-s-ZM3rEYqA8/VbTYyP0fauI/AAAAAAAAEVk/LLPtT1cSns4/s320/DSC_8799.jpg" width="240" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-ZOcyTNsNLkw/VbTYyDVpYFI/AAAAAAAAEVg/afdTE_tCahk/s1600/DSC_8814.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://3.bp.blogspot.com/-ZOcyTNsNLkw/VbTYyDVpYFI/AAAAAAAAEVg/afdTE_tCahk/s320/DSC_8814.jpg" width="240" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-N-NB7DyAIbA/VbTYzAMDUGI/AAAAAAAAEVw/7iCtdfTO4yE/s1600/DSC_8860.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://2.bp.blogspot.com/-N-NB7DyAIbA/VbTYzAMDUGI/AAAAAAAAEVw/7iCtdfTO4yE/s320/DSC_8860.jpg" width="240" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-LzEZnGYnNU4/VbTY085kDtI/AAAAAAAAEWA/cbtd6-GgPlY/s1600/DSC_8875.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://4.bp.blogspot.com/-LzEZnGYnNU4/VbTY085kDtI/AAAAAAAAEWA/cbtd6-GgPlY/s320/DSC_8875.jpg" width="240" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-EdcGNHf7wHA/VbTY08k_2DI/AAAAAAAAEV8/l0fFTgSvsv4/s1600/DSC_8912.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://2.bp.blogspot.com/-EdcGNHf7wHA/VbTY08k_2DI/AAAAAAAAEV8/l0fFTgSvsv4/s320/DSC_8912.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-Vl6v-7QIJ9k/VbTZBDEJfNI/AAAAAAAAEWQ/BXTWWqkodGo/s1600/DSCN1766.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://3.bp.blogspot.com/-Vl6v-7QIJ9k/VbTZBDEJfNI/AAAAAAAAEWQ/BXTWWqkodGo/s320/DSCN1766.JPG" width="240" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-83nFoiN0u6Y/VbTZHxK1HiI/AAAAAAAAEWk/Y1DXF8X1KE8/s1600/DSC_8926.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://2.bp.blogspot.com/-83nFoiN0u6Y/VbTZHxK1HiI/AAAAAAAAEWk/Y1DXF8X1KE8/s320/DSC_8926.jpg" width="240" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-8UTggJp0C_s/VbTZHVLYDVI/AAAAAAAAEWc/wpqAUYFra9I/s1600/DSC_8942.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://2.bp.blogspot.com/-8UTggJp0C_s/VbTZHVLYDVI/AAAAAAAAEWc/wpqAUYFra9I/s320/DSC_8942.jpg" width="240" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-cp5gl5_ksxs/VbTZH99-MnI/AAAAAAAAEWg/vVLcs3FWRdg/s1600/DSC_8959.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://2.bp.blogspot.com/-cp5gl5_ksxs/VbTZH99-MnI/AAAAAAAAEWg/vVLcs3FWRdg/s320/DSC_8959.jpg" width="240" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-h4x19uGbz5c/VbTZBJF3toI/AAAAAAAAEWM/WJcPzPsJS9Q/s1600/DSCN1750.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://2.bp.blogspot.com/-h4x19uGbz5c/VbTZBJF3toI/AAAAAAAAEWM/WJcPzPsJS9Q/s320/DSCN1750.JPG" width="240" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-8PjEcIZMG44/VbTZOdGOMyI/AAAAAAAAEW0/cOcIvw3vSOI/s1600/DSC_8937.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://1.bp.blogspot.com/-8PjEcIZMG44/VbTZOdGOMyI/AAAAAAAAEW0/cOcIvw3vSOI/s320/DSC_8937.jpg" width="240" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-ghN395RkL5w/VbTZ7zAJwlI/AAAAAAAAEXU/1Xc8aQ7xHl4/s1600/DSC_8791.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://3.bp.blogspot.com/-ghN395RkL5w/VbTZ7zAJwlI/AAAAAAAAEXU/1Xc8aQ7xHl4/s320/DSC_8791.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-ucCqGrp83ss/VbTZ7gll73I/AAAAAAAAEXQ/KjzqQIvwMOY/s1600/DSC_8921.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://1.bp.blogspot.com/-ucCqGrp83ss/VbTZ7gll73I/AAAAAAAAEXQ/KjzqQIvwMOY/s320/DSC_8921.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<br />Clairehttp://www.blogger.com/profile/16794909380999665038noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6405850026734549875.post-53901915861840426752015-07-17T15:52:00.002-07:002015-07-17T15:52:51.816-07:00Egy és mégegy éjszaka a nyár újabb pillanatai: *.*<br />
<br />
Egyes végállomás, Móricz kv, Debussy kotta, pöttyös fagyi *.*, Bende poló, játékbolt epic kirakóval<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-Hq9Vmk55zXo/VamD7bIC2TI/AAAAAAAAEQE/F6Uaav6XGco/s1600/11748655_943198309064003_740123669_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://4.bp.blogspot.com/-Hq9Vmk55zXo/VamD7bIC2TI/AAAAAAAAEQE/F6Uaav6XGco/s320/11748655_943198309064003_740123669_n.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<br />
Sárkánytűz könyvesbolt - Tamsin - Bonesok, csat találás, pokemon tetkók, vesztettem, képnézegeTés, lilacsillagos sál *.*, színező és Téskép, néhány meglepetés ölelés, és egy kevésalvásos éjszaka<br />
<br />
Maradj még...<br />
<br />
Még 5 perc...<br />
<br />
Ú itt vagy *.*<br />
<br />
Zsófi és Bence a barátaim, barack piknik, Sanyika, Zéti, mese *.*, ez mind az óvóda (: (:<br />
posta - allee , bónusztárgy: kapunyitogató, sajtossülttészta with oregano and paradicsomkarikák, update: kész a színező *.*<br />
Csokoládé és nyugiság, Horvát kertben budán...a tési parasztadoniszok nyomán..., "aludtál vagy 6 percet", "lehet azt közben is csak figyelj"<br />
<br />
Süti pillanatok és befurakodások... avagy cukiSüti<br />
<br />
egy újabb kv és egy újabb reggel<br />
<br />
rengeteg ölelés és ölelés<br />
<br />
Köszönöm *.*Clairehttp://www.blogger.com/profile/16794909380999665038noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6405850026734549875.post-45819980921037848832015-07-09T14:53:00.001-07:002015-07-09T15:05:57.197-07:00... és neveTés<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Nem tudom melyik éjszaka volt igazából a legkülönlegesebb, de egyre jobban éreztük, hogy a kötődés megerősít, hogy szembenézzünk a veszedelmekkel. Hiszen egy igazi Süsü is volt a táborunkban... mondtam már? Na jó... ő azért nem volt veszélyes, inkább barátságos, ezért megemlítem személyét. Nade hol is tartottam?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Az 5. napunk volt az, amikor rájöttünk, hogy mennyi mindent csinálhatnánk még... én kanalat faragtam testvérem fülbevalót fűzött. Teljes volt a nyugalom, hiszen minket nem is köröznek... khm khm. Úgyhogy beállhattunk dalokat tanulni a helyiekhez, vicceket hallgathattunk (hmm Jézus boros volt, nem is a sört szerette?) vagy hogyan is kell birkákat kölcsönkérni.... de itt azért már máshol jártak a gondolataink... mi lenne ha.. elmennénk igazából vadászni... vagyis vadvizslatni?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Hát hajrá (: hamár egyszer a hangya az új keresztespók, akkor mi van ha a vadakat is félreismertük? De nem... A kismalacoknak még mindig csillog a szemük a célkeresztben és nem is a városi galambok eszik fel a kukoricát, hanem a vegetáriánus rókák. Bizonyítékul, hogy egy állat végül sebesülést szerzett, mi is begyűjtöttük a véres köveinket és nagy nyugalommal feküdtünk ki hogy a csillagászat rejtelmeibe beavathasson nővérem. Persze engem sem kell félteni.... meg is találtam a sárkányt a sötét égbolton, ott szállt el felettünk..... wow még sohasem láttam sárkányt ennyire közelről.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-JrUHinsWqM4/VZ7kjE3umnI/AAAAAAAADDo/qD1UYoPoaSY/s1600/DSCN1488.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><img border="0" height="240" src="http://3.bp.blogspot.com/-JrUHinsWqM4/VZ7kjE3umnI/AAAAAAAADDo/qD1UYoPoaSY/s320/DSCN1488.JPG" width="320" /></span></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Hát az éjszakánk már kevésbé volt vidám, de megint bebizonyosult, mennyire óvjuk egymást. Nem voltam lázas, mégis egy kis álmatlan órát okoztam testvéremnek, aki kitartóan őrzött, és mindig megbizonyosodott róla, hogy nem fáztam meg. Egy cseppet sem ;) Köszönöm! </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Elérkezett az igazi esküvő napja. Hogy szépek lehessünk még az utolsó pillanatokban is karkötőt és fülbevalót fűztünk. És az ebédutáni nagy készülődésben megint befontuk egymás haját, mert az esküvő fontos esemény, fontos (: </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Azonban nem felejtettük el betyár mivoltunkat, hamár meghívattuk magunkat, még elkövetünk egy pimaszságot. Hát csak megállítjuk az esküvőt, árkon bokron keresztül és próbára hívjuk a három vőlegényt. A próbákat azonban kiállták... minden gond nélkül, hmmm vajon betyárvér folyik az ereikben?</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Személyes meglepeTésünkre, találkoztunk egy új betyárral. (megkérdezte tőlünk, hogy hát hogy is van ez? mi testvérek vagyunk?... neeem?? az hogy lehet? de nem nagyon magyarázkodtunk, hiszen fontos azért az álca) Az új betyár pedig előkerülésével még egy újabb érdekes felfedezést tett... hiszen ő Julcsa édesanyja! és mi végig azt hittük, hogy Julcsa Milfait Ferkó lánya? Hát ezt a családi csavart... de nem baj... azért Ferkó csak nem adta a lányát, még ha ez a maradékos tál kiönTésével is járt... nem irigyeltük bizony a kérőt... igen nagyon babgulyásos lett az biztos. Ígyhát ez egy izgalmas estének bizonyult. </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Be kell vallanom hogy a lelengeTés után igen elérzékenyültem. Egymás vállára borulva mormoltuk el búcsú szavainkat, pedig még egy egész nap volt hátra a nagy elválásig. De hogy ez is mennyire azt bizonyítja hogy ebben a világban szerezhetünk lelki társakat....</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Elalvás előtti utolsó perceinket még színezéssel töltöttük, és a fa új hajtásokkal és színekkel gazdagodott. De majd még folytatjuk (:</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Korán keltünk, hogy még az utolsó Parasztadonissziában töltött pillanatainkat kellően tartalmassá tegyük. Egy kis rablással éltünk, hogy plusz kekszeket és barackot zsákmányoljunk, de aztán megkaptuk a reggeli fejadagokat is, így büszkén tértünk vissza társainkhoz. </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Ujjongásunkat azonban azon tény törte ketté, hogy... az egészet csak képzeltük? Az orvosok biztosítottak minket hogy képzelgéseink nem valósak, és tessék itt a reggeli gyógyszeradag is...</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Hát ennyi volt? Csak egy álom az egész?</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Nehéz feldolgozni... de aztán arra gondoltam... HáTés? És ha csak álom volt? Amit éreztem, amit átéltem, amit tanultam az valóság... és az viszont megmarad. </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Összekaroltunk hát és még méltóan töltöttük el az utolsó délelőttöt a nagy búcsú előtt. </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Sajnáltuk, de mégis így volt a jó, hogy hirtelen jött az ötlet és hirtelen jött a busz is, amire fel kellett szállnom. De villámölelés és sok sok *kézzelformált szív* biztosított a szeretetről és az összetartozásról. Nekünk nincs olyan hogy felejTés.... neveTés viszont annál több... és ez mind mind rajta van a mi kis Tésképünkön ami az élményeinket jelöli.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-lJu-nQhAp0c/VZ7tS7JctFI/AAAAAAAADEA/QCfR-7Fr1yk/s1600/IMG_1330.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://1.bp.blogspot.com/-lJu-nQhAp0c/VZ7tS7JctFI/AAAAAAAADEA/QCfR-7Fr1yk/s320/IMG_1330.JPG" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<i>"Barátokkal, akikkel elég egy fél szó, egy összenézés és tudjuk mire gondol a másik. Ha nem látjuk egymást évekig, akkor is visítva borulunk egymás nyakába."</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Clairehttp://www.blogger.com/profile/16794909380999665038noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6405850026734549875.post-7633560617579240992015-07-09T11:52:00.000-07:002015-07-09T15:04:04.291-07:00NapsüTés...<i>dedicated to o.n. alias Tési tesó</i><br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Két kérdésem van: Nektek egyen poncsótok van? és hogy Ti honnan ismeritek egymást?</span></div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><br /></span></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Ez volt az első két dolog, ami mindenkit érdekelt velünk kapcsolatban, minket meg az érdekelt, vajon milyen lesz ez a hét együtt?</span></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><br /></span></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">De ahogy megtaláltuk a helyünket a Parasztadoniszok között és sikerült megtervezni Sobri Jóskával Rozi megszökteTését, már biztosak voltunk benne, hogy mindenki egyenjogú tagnak tekint minket és innentől kezdve ez csak a mi hetünk lesz (: Betyárkodásra fel! </span></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Na de ez nem csak így megy.... gyorsan csatlakoztunk és elmentünk az esküvőre (szétverni azt), serpenyővel, vágódeszkával, mások kesztyűben és fakanállal (sokkoló sajnos nem volt nálunk). Megszöktettük Rozit, aki a nagy sietségben elhagyta a fogkeféjét, de boldogan borult Sobri Jóska karjaiba és elmenekültünk a Malomba... ott el lehet rejtőzni jól.... </span></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Itt kezdődött... egy olyan összetartó hét, ahol nem csak azt tanultuk meg, hogyan legyünk igazi betyárok, hanem azt is, hogy mekkora nagy érték a bizalom, a szeretet és az érinTés. Hogy hogyan vigyázzunk egymásra minden viszontagságban, éjjel-nappal, esőben (na jó eső nem volt) és melegben és hogy kiállunk amellett, ami igazán fontos. (Nem elcsábítani Rozit.....)</span></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><br /></span></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Ezzel kezdeném hát ezt a naplót, egy különleges hétről.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">A Malomban megtanultunk mindent, amit tudni lehet róla, és még aranyos pónikkal is tudtunk barátkozni, itt találkoztam először egy különleges lóval, akinek különleges folt volt az orrán... hiszen ez egy tünde ló! De ez már egy másik történet lesz...</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Sok sok lovazás után ettünk búzát, elkészültek az első közös képek és visszafele átverekedtük magunkat a házőrző macskán, vigyázat! csak a fejéhez szabad hozzányúlni!!!!</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Húha... és hogy itt már mennyire elkezdtünk elválaszthatatlanok lenni... látszott látszott....</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Az első közös vacsora után felöltöztünk, elfoglaltuk szállásunkat (kiderült hogy szivárvány alatt fogok aludni, és ez valahol nagyon nagy megtisztelteTés) szépítkeztünk és belevetettük magunkat a táncház... khm bocsánat, a Pajtadöngölő forgatagába. De szép is amikor együtt szökünk meg.... és elbújunk pihenni aludni... várva a LelengeTést. Hát elaludtunk.... de még idejében felébredtünk, hogy magunkra kapjuk a poncsónkat és egy nagy öleléssel biztassuk egymást hogy bizony állva nem kéne majd elaludni... hát nem is. Főleg hogy utána letettük a betyárfogadalmat, és teljes jogú tagjai lettünk Parasztadonissziának. A pincében igazán hangulatosan zajlott a szertartás, és elkezdhettünk gondolkodni azon, hogy ezután hogyan rejtőzködünk majd a pandúrok elöl? Kell egy hihetőbb személyleírás... na és egy név...</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">De erre volt egy éjszakánk kitalálni, ami jól is jött, mert nagyon fáradtak voltunk... nehéz volt úgy elaludni, hogy még bennünk voltak a nap izgalmas eseményei és egymást nyugtattuk, hogy éjszaka nem fognak megtámadni minket azok az ádáz pandúrok, kell a pihenés.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Így hát a másnapot azzal kezdtük, hogy kitaláltuk álcanevünket (így lettünk igazán testvérek) és elvállaltuk a Vizslató szolgálatot is. Tudniillik Sobrinak volt egy jó lova... a Vizsló. A mi feladatunk volt az eteTése, és hmm... hát a simogaTése is, mert attól jó erőre kap (:</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">A délelőtt folyamán táncokat tanultam, míg nővérem Vizslóra vigyázott, és utána közösen szálltunk szembe a ránk törő pandúrokkal...</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Jó bor és jó pizza mellől kellett felugranunk. De megmenekültünk és utána már nyugalomban költöttük el az ebédünket. Csepi után (igen, tanultam egy új fogalmat, de olyan fáradt voltam, hogy nem volt energiám magamtól elgondolkodni a jelenTésén.) betértünk egy előadásra és megismertük a cigányság szokásait (közben pedig hajat fontam, ami igen nagyon jól sikerült :3) utána én is kaptam szép fonatot, majd szükségét éreztük, hogy csatot is faragjunk bele, így hozzáfogtunk a faragás mesterségéhez.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-qXM8gOFTlDY/VZ7SeEZvm1I/AAAAAAAADDY/BKBzXT9UM6w/s1600/11667980_721893277939504_1079197831_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><img border="0" height="320" src="http://4.bp.blogspot.com/-qXM8gOFTlDY/VZ7SeEZvm1I/AAAAAAAADDY/BKBzXT9UM6w/s320/11667980_721893277939504_1079197831_n.jpg" width="240" /></span></a></div>
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><br /></span>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-Y-JJ_hGEumQ/VZ7SD0Ofs9I/AAAAAAAADDQ/6U-A2EniKAc/s1600/11737168_939400376110463_65277635_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><img border="0" height="240" src="http://4.bp.blogspot.com/-Y-JJ_hGEumQ/VZ7SD0Ofs9I/AAAAAAAADDQ/6U-A2EniKAc/s320/11737168_939400376110463_65277635_n.jpg" width="320" /></span></a></div>
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><br /></span>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace; text-align: justify;">Persze ezután már kihagyhatatlan volt, hogy meg ne ismerjük a helyi borászok és sajtkészítők remekműveit is, úgyhogy kezdetét vette a kóstolás. </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace; text-align: justify;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-gLZ9wRu92os/VZ7leY7o2OI/AAAAAAAADDw/MsBWmHOMnTw/s1600/DSCN1442.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><img border="0" height="240" src="http://4.bp.blogspot.com/-gLZ9wRu92os/VZ7leY7o2OI/AAAAAAAADDw/MsBWmHOMnTw/s320/DSCN1442.JPG" width="320" /></span></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace; text-align: justify;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace; text-align: justify;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace; text-align: justify;">Közben szőttük egyéni terveinket hogy bizony ma is szökünk, de csak hogy kiélhessük kreativitásunkat és Kalandra fel! színezünk (:</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Arra már igazán nem számítottunk hogy Sobri egyszer csak beront és valamit kivesz a hűtőből (csak félreolvasod... ez még véletlenül sem egy modern eszköz) majd elrohan.... Megrökönyödve vettük tudomásul, hogy később berontó társaink már arról adnak hírt, hogy Sobrit elfogták a pandúrok és tárgyalást, SambesíTést kérnek.... a területünket lezárták Lelengetni sem tudunk.... teljes kétségbeesés...</span></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><br /></span></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Hát így virradt ránk a hajnal, kéz a kézben a gondolatokkal vajon mit is csináljunk aznap. Végül miután megtudtuk hogy hívják a süket nyuszit (NYUSZI) elhatároztuk hogy portyázni indulunk és felderítjük a terepet. Eljutottunk Veszprém városáig, ahol körülnéztünk a helyi művesek körében jó tanácsokért. Milyen fegyvereket kovácsoljunk, milyen tárgyakat készítsünk magunknak és persze a varázslás egy rendkívül ritka formáját is eltanultuk... hogyan készítsünk hangszert aminek a hangjával akár el is altathatjuk az őrködő pandúrokat a cellák előtt. (psszt) </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Elmaradhatatlan volt, hogy találkozzunk egy régi ismerőssel, aki további történetekkel és információkkal látott el minket (alias Fecni) (pl hogy milyen az, ha valakinek a foga meghatározza a nyarát) aztán eljött a búcsú pillanata és a köszöngeTésé is. A sok-sok jó tanácsért.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Hazatérve már kész tervünk volt a másnapi tárgyalásra, így nyugodtan tértünk aludni, békés gondolatok ölelésében.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Másnap hajnalban engem és nővéremet ért a megtisztelteTés hogy fellengethettük a zászlónkat a nagy napra.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Gyors készülődés után elmentünk a tárgyalásra és mikor Sobrit elítélték, hát már nem bírtuk tovább. Minden tervünket félredobva kötelet ragadtunk és megkötöztük a polgármestert (az igazit!) hogy kiszabadítsuk nagy vezérünket. Ezután már minden betyártársunkat körözték.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">A biztonság kedvéért mi ketten elloptunk minden olyan köröző plakátot, amin mi szerepeltünk... ha más nem, hát mi maradjunk inkognitóban.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">A csiholóban a mai terv egy bőr tárgy készíTése volt, de hiába dolgoztunk vele egész nap. A fáradtság ledöntött a lábunkról, és a nagy izgalom, hogy be tudtunk szökni a Malom-parádéra is. Elgondolkodtunk azon, hogy a szépen szóló citerát ellopjuk, de nem láttuk értelmét a zenésze nélkül, így hát csak emlékezni próbáltunk az elbűvölő dallamokra.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">És ekkor jött az első próba... vajon mennyit tudok segíteni, ha társam bajba kerül? Ha más nem segít csak az, ha biztonságos helyre viszem és ott őrzöm álmát és pihenését. Azt mondta így érzi magát biztonságban hogy mellette vagyok, és mesélek neki... meséltem hát sárkányokról és érzelmekről. "Lesz láthatatlan sárkányom"^^ bizony bizony... és ő is őrzi majd az álmokat, és hatalma van a szivárvány varázsa fölött (:</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Tágítani sem mertem mellőle amíg mindketten álomba nem merültünk.</span></div>
</div>
<div>
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><br /></span>
<i><span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">To be continue..</span></i></div>
Clairehttp://www.blogger.com/profile/16794909380999665038noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6405850026734549875.post-49366447037521332112015-06-18T07:17:00.000-07:002015-06-18T07:17:06.890-07:00Egy őszinte gyerekrajz<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">A mai nap egyik legrandomabb pillanata volt (még a cuki hablabirintus előtt*), amikor Maki hajthatatlanul le akart rajzolni. Először is fiú.... mióta szeretnek a fiúk raajzolni?? (múltkor kaptam tőle rajzot Christiano Ronaldoról és Neymarról)</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Másodszor meg... engem??? (ja bocsánat... szó szerint az arcomat)</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Hát jó. Mondtam neki, hogy muszáj elmennem átöltözni mert lekésem a buszt, de most jól nézzen meg, és addig is rajzolja le amire emlékszik. Tényleg kb 5 perc, átöltöztem, igazából addigra készen is volt a rajz (majdnem).</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Szokásos kis emberfejrajz, nagy szempillákkal.... és rengeteg nagy pöttyel. Ezek még színezésre vártak, de egy perc múlva az összes piros volt...</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Igen, valóban, a kis piros pöttyök azt a két-három pattanást hivatottak ábrázolni, ami volt az arcomon... na de ennyiiiii??? Éva néni meg is jegyezte mennyi kiütés... azért ez így nem fair. De, valahol igen. Azt egészen jól eltalálta, hogy a nyakamon is van.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Na mindegy. Kérdeztem, hogy hát és a hajam??? az nincs? De ott van.... jahh az a pár satírozás... na várj csak Maki kibontom, a copf miatt igazából semmi nem látszik. Először véletlenül, aztán direkt hagytam hogy az összes hajam eltakarja az arcom... poénkodtam, hogy na ezt rajzold le :D Éva néni beközölte, hogy jaaa hát ezt ő is le tudná (:</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Úgyhogy elkészült a portré... </span></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-h70CZDjGxJo/VYLQvJPnoeI/AAAAAAAADC8/_i9LXG-W0W8/s1600/11421422_928018400581994_1814364664_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://1.bp.blogspot.com/-h70CZDjGxJo/VYLQvJPnoeI/AAAAAAAADC8/_i9LXG-W0W8/s320/11421422_928018400581994_1814364664_n.jpg" width="213" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Még nem döntöttem el, hogy megtartsam-e....</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
*<<i>ami akkor keletkezik, amikor mozdulatlanul fekszünk a kádban, miközben a telefonnal egyensúlyozunk, hogy nehogy beleessen a vízbe chatbeszélgetés közben... na és akkor... de csak akkor, a hab belabirintusozódik körülöttünk</i>></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
Clairehttp://www.blogger.com/profile/16794909380999665038noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6405850026734549875.post-17401140047315275992015-05-27T11:09:00.000-07:002015-05-27T11:09:41.832-07:00Love me....<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit;">.....<a href="https://www.youtube.com/watch?v=_SoWPGzeN30" target="_blank">like you do</a></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Nagyon nehezen kezdek bele abba,
hogy érzésekről beszéljek. Néha már könnyebb, de az a látszat, hogy sokat beszélek
róla, nem olyan egyszerű elmondani őket. Még kevésbé egyszerű megélni. És <i>Te
</i>mondtad egyszer hogy mindig új, és mindig más. Nem erre gondoltál, tudom, de
erre is igaz. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Egyébként nagyon könnyű néha kimondani
egy-egy érzést, és még könnyebb fogadni. Ha van kinek. De ahányszor kimondjuk,
halványodik…. van, aki ezt gondolja, valóban. Mégis én azt mondom, hogy ha
kimondom, <i>szeretlek</i>, az mindig ugyanazt fogja jelenteni. Ha pedig majd azt
mondom, hogy jobban, akkor az csak egy foka lehet a szeretetnek, ami a
megismeréssel, egyre biztosabb lábakon álló érzés…. és egyre nehezebb elnézni
mellette. És nehezebb megélni. Az idő múlik, és a kapcsolatok alakulnak.
Folyamatos változásban van minden. Minden apróság…. van, amit szeretünk a
másikban és aztán, ahogy egyre több idő telik el, idegesít, kibírhatatlanná
válik…. aztán azt kívánjuk, bárcsak már vége lenne. Hogy jutottunk el idáig? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Csak az van, hogy én ebben is <i>más</i>
vagyok. Mint mindenben, amit nehéz megérteni bennem. Az idő az megmutatja ki az,
aki marad és ki az, aki megy. Ha valaki marad, úgy értem _tényleg_ marad, akkor
azt szeretem. Majd mindjárt leírom az én definíciómat a szeretetre. <br />
És aki nem maradt, azokat mind ismerheted. Láthattad, hogy jöttek és mentek az
életemben. Itt elkezdhetek gondolkodni, hogy Te maradtál. Hihetetlen mi? Hogy
éppen<i> te</i>. Persze minden változik, az élet megy a maga útján majd egyszer ennek
is vége lesz blablabla… <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Hát nem. Attól, még mert nem
látod, nem jelenti azt, hogy nem létezik. Attól, még mert elsodor az élet, a
szív nem felejt. Az enyém soha. Bátran mondom ezt ki, mert bármilyen
hihetetlen, ezt legalább ismerem magamban. _Nem_ felejt. Mindig is ki fog
tartani, nem számít, hogy mennyire ritkul a találkozás, vagy hogy nő a
távolság. Ne haragudj érte, hogy ez az életemhez tartozik. A <i>távolság</i> köztünk. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Őszintén szeretek. De minden
szeretetkapcsolatom messze van…. _minden_. Az a kevés, ami maradt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">A szeretet: önzetlen, és ahogy
egyre mélyül, úgy küzd meg a nehézségekkel. Úgy küzd meg az egyre jobban
előkerülő karakterekkel, amit az emberek igenis megutálnak egymásban, azzal,
ami az embereket idegesíti. Ha szeretsz valakit, a hibáival<i> együtt</i> szereted….. Szeretem.
<br />Nekem nem számít a hiba, ha megszerettem. Inverz módon, a legidegesítőbb
dolgokat tudom a legjobban szeretni az emberben. A kapcsolatban. <i>Ezért</i>
nyugodtan panaszkodhatsz, nyugodtan vinnyoghatsz, én elbírom a terhet. Sokkal
nagyobb terheket is elbírok. Mondd ki, öntsd rám, nem leszek ideges, nem zavar.
Ha majd nem bírom el, akkor szólok. Meg úgyis észre veszed. De rakd le egy pillanatra nyugodtan, nem
lesz tőle bajom és nem is foglak kevésbé szeretni. Lehet, hogy első körben majd
nem tudok mit kezdeni vele. Mert annyira nagyon számít, hogy reagál az ember.
Hát elmondom, hogy felém nem….. egyáltalán nem a reakció számít itt, hanem az érzés,
amit tükrözni próbál. Nem az a kis szerencsétlen mondat, amit megpróbálunk
elmotyogni egymásnak, mert tehetetlennek érezzük magunkat az érzéseivel és a
problémáival szemben. De ezért az egyért bocsánat. Ha nem tudom úgy átvenni
tőled, ahogy neked kényelmesebb, pedig így is szeretném inkább átvenni. A
terhet, a panaszt, a bajokat. Csak arra a pár pillanatra, amíg beszélgetünk,
utána tudod úgyis, hogy nem maradhat nálam. De utána hátha könnyebb küzdeni.
Remélem, hogy ettől könnyebb lesz.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Szóval nekem ez nem számít.
Innentől kezdve az sem, ha a lehető legnagyobb bántó dolgot kapom vissza. Lehet,
hogy összeszorul majd a szívem, de csak mert megküzd a szeretet azzal a
pillanatnyi gyengeséggel ami akkor éri. És hát győz. Pofon csaphat a legjobb
barát is, elhagyhat, de nem tudom abbahagyni szeretni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Furcsa mi? Mert senki sem működik
így. Ez hatalmas képtelenség. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">És hogy hogy jön ez egyáltalán
ide? Hát úgy hogy szeretlek. Pedig ezt is hatalmas képtelenségnek tartod. Mások
is…. egyébként.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">De ez van. Ezt kell szeretni.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">(Awww meg kéne már számolni, hányszor
írtam le ezt a szót különböző alakokban. Érdekes lenne.)<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Iszonyú szeretetéhségem van. És
<i>akik</i> képesek ezt enyhíteni, azok mind messze vannak. Nem tudom ez rosszabb-e
annál, hogyha nincsen senki, de hogy sokkal nehezebb élni vele, abban biztos
vagyok. Nem nyávognék, ha nem lenne senki. Természetileg vagyok olyan, hogy
elüldögélnék szépen otthon, csinálgatnám a kis dolgaimat, pont azt a
rengetegmindent, amire anya azt mondta, hogy „mindig van mit csinálnod”.
Egyáltalán nem hiányoznának a kapcsolatok. De ez nem jelenti azt, hogy nem
örülök azoknak, amik kialakultak és maradtak. Igazából <i>hálás</i> vagyok érte. 30
évesen, ha majd visszanézek, kapcsolatok nélkül azt mondhattam volna, hogy nem
ért semmit az életem. Tehát köszönöm. Most már <i>ér</i> valamit. Még akkor is, ha
nehéz. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Kérdezted mit látok benned. És
akkor valamit válaszoltam. Amellett kitartok, de nem éreztem soha teljesnek a
választ. Helyesebb lenne, ha azt kérdeznéd a szívem mit lát benned?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Ééés… nem tudok válaszolni a
kérdésre. De <i>látja</i> a láthatatlant. Látja a szívedet, nem pedig a kis dolgokat
az életedben, vagy a döntéseidet, (akár rosszak akár jók nem számít). Érzi,
amit érezni kell, hogy ne felejtsen el soha. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Még mindig a „nehéz elhinni”
kategóriában vagyunk. Annyi ilyet láthat az ember és mindnek az a vége hogy
egyszer csak <i>vége</i>. Hát tessék. Itt jövök én, aki majd megmondja a tutit, de
persze ez sem lesz más…. ironikus lesz majd akkor. De talán egyszer hihető
lesz, amit érzek. Itt vagyok példának és megküzdök rengeteg érzéssel, amit néha
úgy gondoltok, hogy <i>szerencsés</i> vagyok, hogy van. Főleg eggyel küzdök
rengeteget. Azt hiszem erről egyszer beszéltünk, de pont ez az, amiről aztán
nagyon nem merek. Nyilván köze van a szeretethez…. Ezzel az egy szóval
leírhatnánk az életemet, hmm?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">_Pont_ arra az érzésre gondolok,
ami a szeretet legnagyobb varázslata. Sokáig voltam összezavarodva, de
valamennyire még most is vagyok. Ezzel kapcsolatban. Azt mondtam már azt hiszem,
hogy régen éreztem már valakinél nem? De valahogy benne volt a mondatban hogy
<i>másnál</i> viszont igen. Hát, hm… Ezt az érzést azért már nem merem leírni, de
remélem, hogy majd megértitek, mire gondolok.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Na és pedig ehhez az érzéshez
csak tiszta <i>szeretet</i> kell… ennyi, amire rá tudtam jönni vele kapcsolatban. A
szeretet milyenségét most mellőzzük kérlek, mert nem tudnék róla beszélni,
hogyha az érzés csak egyetlen szeretetkategóriában létezne. Csak érj hozzám és megmondom,
éppen mennyire szeretsz.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Na jó, ez nyilván nem ennyire
egyszerű, ha mindig így lenne, már rég meguntam volna az <i>érzés</i>t, bármilyen
különleges is. De megmaradt különlegesnek. Csak nézz a szemembe. Bevallom, hogy
éreztem. Tehát így is létezik…. de abban a pillanatban tisztán szerettél, talán
még gondoltál is rá. Vagy azt gondoltad, hogy miért néz ennyire a szemembe?
Mégis mit <i>lát</i>? A szívemmel persze. Nem csak látok, hanem érzek… <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Meglep, ha azt mondom, hogy elég visszaemlékeznem
az érintésre, a szempárra és újra <i>érzem</i>? (és ilyenkor van értelme küldeni
bármit is) Mindegy ki vagy, ha egyszer érzem. Vedd nyugodtan magadra, bárki is
olvasod ezt. Nincs kivétel. És hát "Memories are something i really hold on to".<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Zavaros ez az egész. Mit írtam. Meg az érzés is. Vagy pont a
legtisztább, amiben olvasni tudok a szívemmel. Ki tudja? Nehéz viszont…. így
elengedni valakit. Mintha tényleg egy apró darabot elvinne belőlem, és nem is
tudja, hogy nála van. És ez nem olyasmi, amit ha megun az ember, majd visszaad,
mint egy félig kiolvasott könyvet… <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Na ugye hogy nehéz érzésekről
beszélni? De mégis…. hát <i>love me like you do</i> és én érezni fogom. Bármennyire is
félek kimondani, hogy érzem, és azt még jobban félek kimondani, amit <i>én</i> érzek…
mert soha sem tudhatom…. hogy hova tart az érzés… De nem akarok senkit
megijeszteni vele. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Hát most elmondtam. Hogy <i>érzem </i>nálad is és nálad is. Ennyi. Többet talán nem fog szóba kerülni. És lehet, hogy az lenne a jobb, ha nem
kerülne. Egy része érezhetetlen marad majd mindig, és be kell zárnom legmélyre,
még ha mondod sem engedhetem ki. Az túl sok lenne. Nekem is. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Ugye milyen furcsán szeretek… <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Na jó, még egy utolsó gondolat.
Tudod az<i> eső</i>. Hiszen az esőt is szeretem. Nahát ezért. Valamilyen oknál fogva
ilyenkor bennem van egy szorongató érzés, valami szeretet. Ilyenkor felébred
bennem minden, amiért elkezdek írni, vagy amiért elkezdek rajzolni. És elkezdek
rajzolni. Most is <i>kezdtem</i> egyet. Hiszen izgatott az eső, kihozta belőlem az érzéseket
megint. És ilyenkor kell egy zene. Aminek meg van a hangulata. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">De bármennyire is ideális ez az
állapot arra, hogy rajzoljak, nem tudok. Először nem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Megvan az eső. Megvan a zene.
Megvan a téma, és hogy kinek rajzolok. És megvan az <i>érzés</i> is. Csakhogy ezek
mind olyannyira szorongatnak _egyben_ _összekavarodva_ hogy kiesik a kezemből a
ceruza és az érzés nagyságának már nem felel meg a visszalátott rajz. Hát
ilyenkor kell összehangolni. Ha nem megy, csak szorongat és fáj és igazából szeretem,
ha fáj. Ha összehangolódik, akkor érzek és még sikerül is. Nem kevésbé
sikerélmény. Szóval… hát az eső. Nem tudom mi köze az érzésnek és az esőnek
egymáshoz, de emiatt szeretem. Nyilván azt nem mondtam, hogy mindig, mert van,
hogy nem szeretem. De többször igen. Olyankor szeretem az eső illatát. Szeretem,
ahogy egy-egy csepp éri az arcomat, vagy a kezemet. Néha szeretnék megázni….
csak a józan ész nem engedi. Joggal. De azt már nem tilthatja meg senki, hogy ne
simítsam végig a vizes leveleket, és ne érezzem azt, hogy az a pár csepp, ami a
kezemet benedvesítette bír valami varázserővel. Bármilyen hideg is. Finom
érintése a víznek, ami megborzongat. És a sors fintora…. hogy se érzést…. se
esőérzést rajzolni nem tudok… pedig abban minden és mindenki benne lenne….<o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Vallottam, ezt becsüljétek meg
kérlek. Nyilván nem ez az első ilyen
érzés, de eddig tartott, hogy beismerjem. Kérdezhettek róla, ha akartok, de
neked is és neked is mondom, hogy egyszerre nem tudok róla majd beszélni, csak
minden egyes embernek külön. Mert azért egyformán szeretni…. Olyan nincs. De a
különbözőségétől egyik szeretet sem kevesebb, vagy több, de <i>más</i>. Mindig más… és
máshova jutunk vele. Az utak… hát azokon valami elképesztően jó járni. Bárkivel
is sétálok rajta… és a legszebb az egészben, hogy csak <i>szeretni</i> kell hozzá….</span><o:p></o:p></div>
Clairehttp://www.blogger.com/profile/16794909380999665038noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6405850026734549875.post-8244789974080983132015-03-28T11:36:00.000-07:002015-03-30T13:25:25.394-07:00A távolságot mint üveggolyót...<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">… megkapom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Mi is a távolság? Annyira megfoghatatlan.
Először csak egy gondolat. Aztán idő. És messzeség is… Ki éppen minek látja.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Tisztán láttam az ajtót magam
előtt, nem tudtam, hogy be akarok-e lépni rajta. Csak egy karnyújtásnyira volt tőlem.</span><br />
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Igazából nem éreztem magam jól. Tudtam, és még sem, hogy hol vagyok. Egyszerűen
csak frusztrált a környezetem, pedig nem láthattam tisztán mi vesz körül,
egyszerűen csak éreztem, hogy ez nem olyan hely, ahol jól érezhetem magam. Innen menekülni akarok.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Tétován rátettem a kezem a
kilincsre. Még mielőtt tényleg végig gondoltam volna, már le is nyomtam és beléptem az ajtón. És akkor megszűnt a szorongásom, a lélegzetem is elállt attól, amit bent találtam.</span><br />
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Olyan
nagyon régóta szerettem volna látni ezt a szobát… élőben. Wow. Ez sokkal…. jobb
és szebb és otthonosabb, mint amilyennek képzeltem. A fal pontosan úgy
omladozott, ahogy a vásznon láttam, a téglák kilátszottak a
pasztell-tejeskávébarna vakolat alól. A bútorok kényelmesen elfértek és
tágasnak éreztem a teret. Az ablakok között sötétebben, kopottan ott voltak az
idézetek, bár átfutottam őket, már régen tudtam mi van odaírva. Annyit
próbáltam kibogarászni őket…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Tétován tettem egy lépést a
cseresznyepiros asztal felé hogy finoman végigsimítsak a felületén. Ahogy
körbesétáltam megnéztem rajta minden könyvet, minden tárgyat, az akváriumot…
annyira tökéletes…. Minden zöld, minden piros, minden barnás árnyalat és vöröses és .... minden szín…. Olyan harmónikusan
állt össze, hogy az ámulat mellett tiszta nyugalom töltött el, ahogy álltam a
szobában. Egyre jobban szerettem azt, aki ezt megálmodta. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Reméltem, hogy végtelen idő áll
rendelkezésemre így lassan, nagyon lassan szemügyre vettem mindent. Bár féltem
néha megérinteni… mintha attól, hogy hozzá érek, eltűnne, amit megérintek… és
azt akartam a legkevésbé, hogy eltűnjön. A furcsándöntött-összevissza polcok a
színes könyvekkel. A kalitka, amiben madár se lakik, de gyönyörű, pont annyira
illik a berendezéshez, mint a könyvhalom a kék padlón. Az egyik ablakon alig süt be a nap, az üveg matt színekkel lilás virágokkal volt telefestve, mintha csak egy kép lenne a falon, előtte a valódi lila virágokból összeállított csokor. Akárcsak az asztalon.</span><br />
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Nézegettem a polcokon
lévő, hol döntött, hol álló könyvgerinceket, de egyikre sem volt írva semmi,
találomra levettem egyet, hogy megnézzem, miről szól. Shakespeare Hamlet. Hát
persze.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Vigyorogva raktam vissza a helyére
és simítottam végig a könyvgerinceken, ahogy leengedtem a kezem. Még mindig hitetlenkedve fordultam körbe a
helységben, és most végre megálltam újra elolvasni az idézeteket.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Every wall is a door… <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Hirtelen úgy éreztem mintha ki
akarnának szakítani a szobából. Minden annyira távol lett tőlem, hogy képtelen
lettem volna megérinteni, és olyan közelinek tűnt, hogy egy lépés és elérem.
Nagyon összezavarodtam az érzéstől, és muszáj volt becsuknom a szemem. Azt
hittem ha kinyitom, akkor majd máshol találom magam, mintha csak időn és téren
át utaztam volna, de nem. Továbbra is a szobában voltam, és az érzés is
megszűnt. Újra nyugalom töltött el, de körülnéztem, hogy nem változott-e semmi.
Az aranyhal csiga lassúsággal ereszkedett alá az akvárium aljára, a fadobozok
még mindig tökéletesen félrecsúszva álltak egymáson olyan rendezett
rendetlenségben, mint a könyv és noteszhalmok. A színes könyvgerincek mellettem
mozdulatlan csöndbe borultak. És az egyik polcon megláttam egy üveggolyót. Nem
emlékeztem, hogy korábban ott lett volna, de most mágnesként vonzott. Ahogy
közelebb léptem hozzá újabb ámulattal töltött el. Mintha egy hang suttogna a
fejemben hogy vegyem el.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Érte nyúltam és elvettem a
polcról. Míg csak kívülről néztem, annyira távolinak és élettelennek tűnt.
Annyira természetesnek és helyénvalónak hogy ott van a polcon. És
bizonytalannak, hogy létezik-e egyáltalán.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Viszont a kezemben fogva láttam
benne az egész világot. Mindent amit a távolság elválasztott tőlem és valahol
éreztem, hogy ez az üveggolyó nem a szobához tartozik… ez az enyém, hozzám van
rendelve. Megkapom…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Láttam benne a csillagokat,
láttam egy rétet, egy várost, egy utcát, egy kávézót, szobákat, elérhetetlen
helyeket a világ másik felén, és elérhető élményeket, felejthetetlen emlékeket,
amiket az idő már eltávolított tőlem messze… sosem kerülhetnek már elég közel
hozzám, de ha az üveggolyóba nézek, láthatom, mozdulatról mozdulatra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">10…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">A suttogás megijesztett, és
majdnem kiejtettem a kezemből a kis gömböt. Félve szorongattam és kerestem
benne a félbehagyott gondolatot. Talán újra megrázhatom mint egy hógömböt és
akkor újra és újra közel érezhetem a közelséget.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">9..<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Körülnéztem ki suttogja a számot, de
nyilván nem láttam senkit.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">8…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Újra a gömbbe néztem és
elgondolkodtam… mindenen ami távol van tőlem. Nem csak helyek… nem csak
városok. Ott volt.... érintettem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">7…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Nem éreztem hogy képes lennék
visszatenni a gömböt. Nem tudnám elengedni. Hiszen végre az enyém, a kezemben
fogom a csodálatos távolságot. Itt van… érzem…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">6… 5…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Az emberek, a barátaim, minden
érzés, minden. A kezemben tarthatom, és ha leteszem hiányozni fog. Tehát ha nem teszem, akkor örökre az enyém lehet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">4… 3… 2…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Görcsösen kapaszkodtam az
elfelejtett pillanatokba, abba a pillanatba, amíg a távolságot leküzdve minden
a közelemben van. Minden amit az élet nem enged könnyen a közelembe. Nem tudok
elszakadni az üveggolyótól és azoktól a gyönyörű képektől, amit látok benne…. A
csillagoktól…. olyan szépek. Olyan végtelenek. Ha leraknám, olyan távol
lennének megint.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">1…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Hiányozna ez a nyugalom….
hiányozna, hogy megérinthetem, hogy hallhatom a szavakat és láthatom a csillogó
szemeket, a végtelen tájat, vagy a forgalmas utcákat, hogy érezhetem a szellő
simogatását és a nap melegét…. egyszerre. Szinte megrészegített az érzés, a
részemmé vált, hogy is engedhetném el. Mint a gyűrű… hogy adhatta volna más
kezébe a gyűrűhordozó, mikor az övé volt…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Zéró…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Összerezzentem. Az üveggolyó
kiesett a kezemből… mintha lassított felvétel lett volna, láttam, ahogy zuhan…
és összetörik a földön darabjaira. A csillagok kivesznek belőle…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Az aranyhal közömbösen nézett
rám, a tárgyak hangtalanul reszkettek meg. Eltörtem… így már nem is az enyém…eltörtem
valamit, ami ehhez a szobához tartozott és ha a megálmodója meglátja, akkor én…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Kétségbeesetten, szorongva
rohantam ki a szobából, nyitottam az ajtót és… kiléptem a semmibe.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Hátrafordulva még láttam, ahogy
becsukódik mögöttem a barna, kicsit modern (de nem az az elrugaszkodott
modernségű, hanem szinte átlagosnak és nem mellesleg szépnek mondható) ajtó.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Még legalább egy percig álltam
előtte és néztem, csodáltam. Minden apró famintázatát, repedését, a kilincsét. Vajon ha
kinyitom, máshova nyílik majd? Meg kell próbálnom… Bár kicsit megmosolyogtam
önmagam, hogy hiszen az ajtók mindig csak ugyanoda nyílnak, hogy is juthatott
eszembe. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Így újra a szobában voltam és
körülnézve eszembe jutott az üveggolyó. Újra a polcon volt egészben... </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">A
könyvek elé léptem és csak nézegettem. Messziről. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Pontosan emlékeztem milyen volt a
kezemben tartani. És közel lenni ahhoz, amit benne láttam. Hiányzott. Őrülten
hiányzott. Minden nevetés és minden pillantás. Minden szó és minden kaland. De
nem kaphatok meg mindent egyszerre. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Így ahogy csak álltam és néztem
az üveggolyót, nyugalom töltött el. Hiszen nem is kell a kezembe vennem ahhoz,
hogy elérjem, és bár csak messziről figyelhetem a távolságot, korlátozottan
kapom meg az élményeket, de mégis…. valahogyan megkapom őket. És ha újra eljön
az ideje leemelhetem a polcról. Olyan világba röpít majd, olyan emlékeket teremt,
ami az életem része lesz. Talán soha nem lesz olyan hogy sokáig foghassam a
kezemben, de majd megtanulom, hogyan lehet mégis így megosztani mindent, és hogy
nem baj, ha hiányzik. Ha egy rövid időre érinthetem, utána el kell engednem, úgysincs
más választásom. Hiányozni fog mindig. Őrülten hiányozni. Minden egyes kézben
tartott alkalom után erősebben, aztán elcsitul az érzés. De hiányozni fog, még
ha nem is érzem ezt minden pillanatban. Még ha a távolság, mint üveggolyó mindig
is ott lesz. Ez az enyém. Ezt kaptam, és nem tudok változtatni rajta, hát
csodálom. Majd megtanulok élni vele.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Csodálom és amikor a kezemben
tarthatom, megbecsülöm minden pillanatát a csodának. Hiszen már tudom, hogy
akkor is létezik, ha nem foghatom a kezemben. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Lassan elfordultam a polctól és újra körülnéztem. Mennem kell. búcsút kell vennem egy rövid időre a szobától, bármennyire is volt kényelmes itt lenni. Ez csak az álmom része, bár nem voltam benne biztos hogy álmodok. De ez túl szép hogy igaz legyen. Megpróbáltam a szoba képét mélyen elraktározni az agyamban, hogy majd később... egyszer... lerajzolhassam. Itt jártam és ez valóság. Ha emlékszek rá, akkor meg kellett hogy történjen. Még ha talán soha többet nem léphetek be az álmokból épült szobába. Bár ez nem az én álmom volt, csak kívülről csodálhattam. Az üveggolyó az egyetlen a szobában, ami az enyém, nem is értem hogyan kerülhetett ide. Miért nem egy olyan szobába nyílt az ajtó, amit az én tudatalattimból született... Milyen is lenne, ha én álmodhatnám...</span><br />
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><br /></span>
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Hirtelen kinyílt az ajtó, és belépett... az álom tulajdonosa. A szobáé...</span><br />
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><br /></span>
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Ahogy meglátott csak elmosolyodott, bár már mondott volna valamit, de mintha újra gondolta volna csendben maradt. Talán percekig álltunk így, majd lassan odalépett a polchoz és óvatosan a kezébe vette az üveggolyót. Pár pillanatig nézegette, aztán elrejtette a tenyerébe és felnézett rám.</span><br />
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><br /></span>
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">- "A távolság jelentéktelen dolog. Egyedül az első lépés az amit nehéz megtenni."- Mélyen a szemembe nézett miközben beszélt hozzám. </span><br />
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><br /></span>
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">- Madame Marie du Deffand - tette hozzá, csak úgy mellékesen. Zöld szemeiben különös fény csillant.</span><br />
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">- A távolság, lehet hogy akadálynak tűnik. De láthattad, hogy itt van... mindig van ami távol lesz tőled. Önmagadtól is tartasz egy lépés távolságot, ha úgy szeretnéd látni ki vagy, ahogy azok teszik akik ismernek. Kérdezz csak meg akárkit. Biztosan más lesz a véleménye rólad, mint amit te hiszel magadról, nem?</span><br />
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><br /></span>
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Elgondolkodtam azon mennyire igaza van. </span><br />
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><br /></span>
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">- Nézz csak körbe. - Hallottam újra a hangját. - Ami legközelebb van hozzád, az is lehet elérhetetlen. És amit nagyon messzire tekintve látsz, pár lépés után a kezedben tarthatod. Ha nem látsz valamit, az még nem jelenti azt hogy nincs ott. </span><br />
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><br /></span>
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Hangja egy pillanatra elcsuklott, de a mosoly az arcán megnyugtató volt. Egy pillanatra körbetekintett a szobában, és elégedettséggel a szemében nézett újra rám. Kinyitotta a tenyerét és láthattam az üveggolyót.</span><br />
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><br /></span>
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">- Azt hiszem ez a tiéd. - Nyújtotta felém. Az átlátszó üvegben most nem látszott más csak a színes mintázat és sok apró buborék ami csak széppé tette, pedig van aki hibásnak látta volna emiatt. </span><br />
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Félig meddig még éreztem hogy nyugalmat sugároz felém, de arra koncentráltam, hogy az üveggolyót elérjem, de ahogy nyújtottam a kezem felé, mintha még mindig ugyanolyan messze lett volna....</span><br />
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><br /></span>
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Elhalványodott körülöttem minden és csak éreztem hogy mi történt velem. Felébredtem. Az a nyugalom töltött el, amit addig éreztem míg a szobában voltam. Emlék lett belőle, és csak álom volt. Pedig biztos voltam benne hogy ott vagyok. Ott voltam.</span><br />
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Az oldalamra fordultam, és próbáltam felidézni a részleteket, ahogy nőtt az emlékek körül a homály... és valahol egészen máshol folytatódott az álmom. Álomtávolságra a <i>szobától</i>.</span><br />
<br />
<br /></div>
Clairehttp://www.blogger.com/profile/16794909380999665038noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-6405850026734549875.post-87042659683114363132015-03-01T09:47:00.000-08:002015-03-01T07:03:26.617-08:00Üvegfal<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://ytimg.googleusercontent.com/vi/xvUBuNmhYZw/0.jpg" frameborder="0" height="266" src="http://www.youtube.com/embed/xvUBuNmhYZw?feature=player_embedded" width="320"></iframe></div>
<br />
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i>Csak akkor olvasd el, ha elfogadod.</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i>Csak akkor olvasd el, ha megérted.</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i>Csak akkor olvasd el ha érdekel, ha fontos, ha nem kiskapukat és hazugságokat látsz mögötte.</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i>Ha akkor is érted, amikor nem magyarázom. És ha elhiszed, hogy létezek.</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i><br /></i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i>Hogy én vagyok az, akivel szemben állsz és nem valaki más, nem valaki, akivel beszélgetni frusztráló, mert nem érzed a beszélgetést olyan értékesnek, mint amilyennek kéne lennie. Mert milyen most egy beszélgetés? Kérdezek, válaszoltok. Kérdeztek válaszolok. Normálisnak tűnik igaz? De nem az. Nem az, ha azt érzem elvárások emelkedtek közöttünk, ha azt érzem, meg kell felelnem, hogy értékes legyen amit mondok, ha ez az érték általam elérhetetlen. Tulajdonképpen.... tudja valaki mi is ez? Mármint.... értitek, tudjátok minek kéne lennie? Mi lenne az, ami miatt végre azt érezné mindenki, hogy figyelnek rá, hogy érdeklődnek iránta, hogy tényleg beszélgetünk, hogy nem kell ezen erőlködni és nem kell miatta szabadkozni vagy bocsánatot kérni?</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i><br /></i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i>Miért épült fel közénk ez a fal? Sugározza magából a tehetetlenséget és elkeseredettséget. Nem kérdezhetem azt, hogy.... mert az fogja gondolni rólam, hogy... hogy erőlködök mikor felteszem a kérdést, hogy legyen egyáltalán bármi aprócska téma, amiről tudunk beszélni, és azt fogja gondolni, igazából nem is érdekel. Azt fogja gondolni, hogy csak azért beszélgetek vele, mert nincs más dolgom. Pedig valójában miattad vagyok itt. Azt nem látja senki, hogy még mindig gondolok rá. Hogy még mindig eszembe jut a nap minden percében, hogy na ezt majd elmesélem mert... ezt de jó lenne, ha látná... ezt meg szeretném majd mutatni... </i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i><br /></i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i>Régebben így volt. De most már ettől is félek.... mert akkor önző leszek és csak magamról fogok tudni beszélni. Ha kérdeztek annyi minden jut eszembe.... még mindig olyan távolról kezdem a történetet, hogy már idegesítő, hogy még mindig nem mondtam el a lényeget. Mert még mindig fontosnak tartok minden részletet.... mert.. mert csak akkor láthatjátok a teljes képet. </i></span><br />
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i>Mostanában.... nem ... látjuk... a teljes képet. Úgy tűnik, hogy igen. Tudom, hogy úgy tűnik. De nem... Be kell ismernem, hogy nem látjuk. És vajon ez az, ami fontos? Mármint ez az, ami ennyire behatárol minket?</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i><br /></i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i>Sokat gondolkodok, mindig is túlagyaltam a dolgokat. Ez vagyok én, nem? Vagyis... szerintetek csak voltam. És nem számít hogy én mit érzek, amíg előttünk van egy fal. Addig amíg ez áll, én sem annak látszom ami vagyok. Addig az üvegfalon túl mást láthattok belőlem, mert torzítja a képet. Fura az élet. Ki tudja miért hozta létre ezt a falat. Miért játssza velünk az agyunk ezt a játékot, és miért tartja életben a torz képet. Mert lehet hogy én is torz képet látok. Csak úgy gondolom, hogy nem, mert mindenki azt gondolja magáról, hogy ő nem.... bár lehet hogy azt mondhatjuk, hogy nem, én már elfogadtam, én már látom, én már tudom.... de semmi nincs ami ezt igazolná. És mindenkinek csak igazolásra van szüksége.... bizonyítékra, hogy a másik felfogta azt amiről beszél, amit gondol. De várjunk csak.... hiszen... én is felfogtam. Annyira részletekig menően odafigyelek a beszélgetésekre, hogy mindent a ti szemetekkel látok. Minden mondatomat a ti szemetekkel látom, hogy miért hangzik hazugságnak. És hiába vagyok őszinte, ha... tudom hogy nem az őszinteséget látjátok benne.... igaz? Most azt mondhatjátok nem. Ez nem így van, mert pontosan tudjuk, hogy mit mondasz és mit teszel helyette. </i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i>Hát nem. De igen. De nem. De hidd már el. De értsd már meg hogy.... figyelj már oda hogy.... mert ezt nem így... hanem inkább...</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i><br /></i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i>És hiába próbálom... előttem van az üvegfal... a torz képet nem én tudom megváltoztatni. Hiába akarom, hiába szeretném, hiába próbálom, hiába érzem azt hogy sikerült... az eredmény. Semmi.</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i><br /></i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i>Segítség nélkül nem megy. De emlékszek. Emlékszek mindenre. Annyira könnyű volt... miért nem tesszük könnyűvé megint? Akármilyen nehéz, de miért nem tesszük? Tudja valaki egyáltalán, hogyan és mit is kéne tenni, hogy könnyű legyen?</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i><br /></i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i>Mert az őszinteség végül nem használt. A figyelem végül nem használt. A kérdések végül nem használtak. Most az idő került elő. De majd erre is rá jövünk hogy nem is az idővel van baj. Mert hiába van rengeteg időm, ha elvesznek a percek, és sokkal kevesebbnek tűnnek az órák, amiket ide szánok. Nos, utálok ilyet mondani, de ha megszámolnánk az órákat, az időt, amit igyekeztem itt tölteni (és nem csak az elmúlt egy hétben) akkor meglepődnénk, hogy de... ezt én nem így éreztem... mert mindig dolgod volt... és mentél... </i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i><br /></i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i>És ha mégis úgy érzem hogy most rengeteg időnk van, és végre, de jó, majd beszélgetünk, mert van IDŐNK egymásra... akkor kiderül számomra, hogy hiába van időnk ha nem mondtunk egymásnak semmit. Legalábbis a ti szemetekkel nézve így látom magam, hogy nem mondtam semmit, nem tettem a beszélgetést értelmessé, értékessé, tartalmassá... aztán elfogytak a kommentek, elfogytak az ötletek... ó már csak 5-10 perces lefutással érkezett valami válasz, gondoltam hogy... </i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i><br /></i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i>És nem számít, hogy az az 5 perc azért van mert.... akarom a beszélgetést, és lehetőségeket futtatok át az agyamon, hogy mi lenne a jó válasz. Mi lenne értékes válasz? Mert ha azt mondom, akkor azt fogja mondani, hogy... azért mondtam mert. Ha azt kérdezem, azt gondolja rólam... ha mégis inkább ezt mondanám? Akkor tudni fogja hogy... hiszen ez egyértelmű... És aztán, már nem mondok semmit. Mert az agyam, mindenhez hibát generál, kísérletezni meg nem akarok. Az sem vezet sehova... vagy lehet hogy csak nem kísérletnek, hanem próbálkozásnak kéne hívni? De ez sem hangzik jól. Van ami jól hangzik?</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i><br /></i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i>Szóval tényleg elég csak akarni? Tényleg elég csak kérdezni? Elég csak a másik gondolatait lesni? Elég csak a másik szemével látni a dolgokat? Elég csak... azt mondani, most van időm (: és akkor majd csettintésre értékesnek érzi mindenki a beszélgetést.</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i><br /></i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i>Együtt másztunk bele... együtt kell majd kimásznunk is.</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i><br /></i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i>Át akarom törni ezt az üvegfalat. Mert nekem igenis fontos, hogy azt érezd, hogy fontos vagy nekem. Hogy azt érezd nem kell aggódnod a beszélgetés milyensége miatt. Hogy nem kell elvárásokat támasztani. Senki nem szeret elvárásokkal élni. </i></span><br />
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i>Fontos az is, hogy elengedjük az összeset. Hogy elengedjük a gyomorszorító érzéseket, ettől majd jobban érezzük magunkat. Hiszen tudjuk már talán mindannyian, hogy nincsenek elvárások, nincsenek megfelelések... nincsenek... aggodalmak. Köztünk sosem voltak. De valójában hiába tudjuk, ha nem tudjuk érezni. Ha nem lazítunk, és nem tudunk olyan időt adni a másiknak, amit ő kér. És ez tűnik fontosnak. Ha most ezt befejezem és azt írom "itt", de tudom hogy majd... mennem kell, mert mise meg család... akkor úgy fogok tűnni, hogy "ja már megint csak pár percre ugrott be és lelép". Ha nem jelentkezek be, akkor pedig azt érzem, hogy elhalasztottam egy pillanatot, egy órát (?) hogy beszéljünk, hogy lássalak valamelyikőtöket, vagy ti fogjátok azt gondolni hogy ignoráltalak titeket. Utálom ezt a szót....</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i><br /></i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i>Talán látok megoldásokat, talán nagyjából tudom is mit kéne tennem. De ez még nem lesz elég ha... egyedül állok az üveg túloldalán és kétségbeesetten verem, ütöm, de... nem tudom áttörni.</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i><br /></i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i>Nem elég csak írni, és gondolkodni. Hát nem. Most éppen nem. Hiába emlékezek, hogy ez régen hogy működött. Hiába emlékezek, régen mi lett volna a válasz, attól még most nem lesz az. Attól még most nem fog úgy működni. Mindenki más indokokat lát egy mondat mögé. De biztosak vagytok benne, hogy az a mondat azért hangzott el? Azt az értelmet tulajdonítjuk neki? Hiszen lehet hogy semmi hátsó szándék nem vezérelt amikor leírtam.</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i><br /></i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i>A szemeteket kéne látnom, hogy elhiggyem hogy engem láttok. Hogy újra engem láttok, nem egy hátsó szándékot. A szemetekbe kéne néznem, hogy én is biztos legyek abban, amit érzek rólatok. A szemetekbe kéne néznem, hogy ... biztos legyek abban, hogy már nincs benne a szilánk. Az amivel magamat látom másnak.</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i><br /></i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i>De ha azt kérdezitek hogy csináljuk? Hogy éreznénk magunkat újra olyan szabadnak mint régen?</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i><br /></i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i>Nem tudom a választ. Ó, bárcsak tudnám... Ha vissza mehetnék az időben, sem tudnám mi az, amit másképp kellett volna csinálni. Nem is biztos, hogy van bármi amit meg kell változtatni... hiszen a mostban élünk.</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i><br /></i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i>Azt gondolom a megértés az fontos. Meg fontos, hogy emlékezzünk arra az emberre akit megismertünk, mert igen van ami változik... de attól még rengeteg minden van, ami nem változott. Csak most nem vesszük észre, mert mindenki arra koncentrál ami megváltozott. És a változástól mindenki fél. Én most leginkább. </i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i>És kell az, hogy szeressünk. Sablonos, tudom. De én nem arra a szeretetre gondoltam amire ti. És lehet hogy ez az, amit sosem tudtam eléggé elmagyarázni nektek. </i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i>Ez az a szeretet ahogy én érzem. Hiszen ha szeretek valakit, akkor azt nem akarom bántani. Hiába minden körülmény, nem akarom bántani. Akit szeretek, arra nem tudok haragudni. Az emberek nagy része haragszik. Mert az a természetes reakciója, ha megbántottnak érzi magát. Én nem tudok olyan emberekre haragudni, akiket szeretek. Azt hiszitek igen, de ebben nem úgy működök. Akármilyen természetes lenne is. Lehet hogy furán érzem magam akkor, de ... még a tesztben is alig voltam dühösnek mondható. A tesztben alig kaptam rá pár pontot. Legalább ezt eltalálta. A rosszindulatot nem. Az agresszivitást sem. De talán mindegy is.</i></span><br />
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i>Akit szeretek, attól sértődés nélkül elfogadom a kritikát. Akit szeretek, azt csak megérteni próbálom, és elfogadni próbálom, akármit is tesz ellenem, vagy legalábbis elgondolkodok, hogy tényleg ellenem tette? Nem lehet, hogy értem?</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i>Akit szeretek azért sokmindent... bármit megtennék. Hányszor de hányszor tettem már ezt. Nem emlegetni akarom.... csak emlékeztek, hányszor.... csak egy ölelésért. Csak egy élményért. Csak az együtt töltött időért. És most is megtenném. Újra és újra. Alig várom, hogy legyen látszólagos indok.... hogy megtegyem. Csak nem vagyok benne biztos hogy tényleg kell indok. De félek felemlegetni a témát, mert félek hogy mégsem látnátok olyan szívesen, mint amennyire én titeket. Vagy egyikőtöket. Sosem vártam el, hogy ti ráérjetek. Úgy értem mindketten. Csak nektek is mindig egyértelmű volt találkozunk. Nem? De ezt nem én kényszerítettem rátok ugye? Ez most annyira hülyén hangzik...</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i>Tiszta szeretetből mentem, és ti vagytok azok akiktől ezt mindig is visszakaptam. De nem önző érdekből. Én ezt sosem tenném. Az aki én vagyok, ezt nem tenné. Ismertek....</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i><br /></i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i>Szóval újra kell kezdeni? Most nyugodtan teszem fel a kérdést, mert leírtam azt hiszem mindent. Nektek. Mert tudom, hogy megértitek. És hogy akiket én ismerek, azok elfogadják. Elfogadnak engem. Ezért vagyunk egymásnak. Csak ezt ne felejtsük el soha.... és ne dőljünk be a látszatnak.</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i><br /></i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i>A mostban is azok vagyunk, akik... akiket megszerettünk egymásban. És tudom, hogy ez nem a külsőségeken múlik. Az csak egy apró részlet. És nem is biztos, hogy az az egy apró részlet számít.</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i><br /></i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i>Ismerlek titeket? Gondolkodás nélkül rávágom hogy igen. Még ha van is egy-két dolog amit nem elsőre értek meg. Naiv vagyok.... tuuuuudom. (:</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i>Meg értetlen... és a lehető leghülyébb kérdéseket tudom feltenni... Bocsi bocsi (: *szépennéz*</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i><br /></i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i>De mindig rátok gondolok a legtöbbet, és veletek osztom meg a legtöbbet... most is.</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i><br /></i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i>Nehéz... lesz ezt visszaszerezni. De át fogom törni azt a falat... át fogom.</i></span></div>
Clairehttp://www.blogger.com/profile/16794909380999665038noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6405850026734549875.post-10309995849002154952015-02-28T11:53:00.003-08:002015-02-28T12:34:38.821-08:00Rókák<div style="text-align: right;">
<div style="text-align: justify;">
<i style="color: #252525; font-family: sans-serif; font-size: 14px; line-height: 22.3999996185303px;">"A <b>róka</b> a ragadozók (Carnivora) rendjén belül a kutyafélék (Canidae) családjában a rövid lábú rókák (Vulpini) nemzetség névadó neme. Rókának Magyarországon többnyire a vörös rókát (Vulpes vulpes) hívják.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i style="color: #252525; font-family: sans-serif; font-size: 14px; line-height: 22.3999996185303px;"><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i style="color: #252525; font-family: sans-serif; font-size: 14px; line-height: 22.3999996185303px;">Elterjedése:</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i style="color: #252525; font-family: sans-serif; font-size: 14px; line-height: 22.3999996185303px;">Az északi féltekén szinte mindenfelé előfordul; Afrikában csak a kontinens északi partvidékén. Ausztriába betelepítették.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i style="color: #252525; font-family: sans-serif; font-size: 14px; line-height: 22.3999996185303px;"><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i style="color: #252525; font-family: sans-serif; font-size: 14px; line-height: 22.3999996185303px;">Megjelenés, felépítés:</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i style="color: #252525; font-family: sans-serif; font-size: 14px; line-height: 22.3999996185303px;">Mérete a kis, illetve közepes termetű kutyákéhoz hasonló, de azoknál karcsúbb, nyúlánkabb. Koponyája hosszabb, arcorra hegyesebb a kutyákénál.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i style="color: #252525; font-family: sans-serif; font-size: 14px; line-height: 22.3999996185303px;">Füle nagy, farka hosszú és bozontos, pupillája függőlegesen megnyúlt elliptikus. A nőstényeknek általában hat emlőjük van.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i style="color: #252525; font-family: sans-serif; font-size: 14px; line-height: 22.3999996185303px;"><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i style="color: #252525; font-family: sans-serif; font-size: 14px; line-height: 22.3999996185303px;">Életmódja:</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i style="color: #252525; font-family: sans-serif; font-size: 14px; line-height: 22.3999996185303px;">A kutyafélék többségétől eltérően a fajok többsége helyhez kötött (állandó földalatti rejtekben, úgynevezett kotorékban él)."</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i style="color: #252525; font-family: sans-serif; font-size: 14px; line-height: 22.3999996185303px;"><br /></i></div>
<div style="text-align: right;">
<i style="color: #252525; font-family: sans-serif; font-size: 14px; line-height: 22.3999996185303px;">forrás: Wikipédia</i></div>
</div>
<span style="background-color: white; color: #252525; font-family: sans-serif; font-size: 14px; line-height: 22.3999996185303px;"><br /></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-WDk0CIlQtK8/VPH-JJ1rmkI/AAAAAAAADA0/_az69scUWSk/s1600/10258576_745880595443137_1934830473862236147_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/-WDk0CIlQtK8/VPH-JJ1rmkI/AAAAAAAADA0/_az69scUWSk/s1600/10258576_745880595443137_1934830473862236147_n.jpg" height="213" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Ha valaki szeretne tudni pár dolgot a rókákról ezt találja róluk. De azt senki nem fogja tudni róluk, amit én tudok ;)</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Mostanában valahogy elég gyakran kapcsolatba kerültem a rókákkal.... szinte jelnek tudom tekinteni ezt az állatot és valahogy egyre közelebb húz hozzá a szívem. Mikor utaztam a vonaton, láttam egyet... meg is lepett, mert nem túl gyakori, hogy ilyen közelről szemlélhetek rókát. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Úgyhogy elgondolkodtam, mit is mondanék róluk, ha felütnék egy olyan könyvet, amiben Calsia állatai, és növényei vannak. Hogy is hangzana a róka leírása egy Calsiai könyvben....</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Talán így:</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<i>"Róka (Xorfy)</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<i>A Xorfy a kistestű ragadozók közé sorolható. Rokonságban áll a Xorfy-Dron sárkány család egyedeivel. </i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<i>Leginkább Taudron erdejében elterjedt, de megtalálható Calsia bármely területén. Jobban kedveli a fás, erdős területeket. Nagyrészt kerülik a nyílt terepet. Hangtalanul közlekednek, saját ösvényeket kialakítva, ami emberek számára észrevétlenül húzódik a bokrok, bozótosok alatt. Mozgásuk ritkán megfigyelhető. </i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<i>Külsőre teljesen azonos a Földön élő rókákkal, azonban szokásaiban eltérést figyelhetünk meg. A xorfy családok vadászterülete változékony, gyakran vándorolnak tovább. Föld alatt húzódó barlangokat alakítanak- ásnak ki, itt élnek míg egy-egy vadászterületet használnak. Ha visszatérnek egy korábban már "használt" területre, visszatérnek az odújukhoz is, így egy családnak egyszerre több barlangja is létezik életük során. </i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<i>Varázserővel rendelkeznek, azonban ez nem mutatkozik meg vadászatuk során. Varázserejüket kizárólag a természet óvására használják, kártevők és betegségek ellen. Nagy segítségei a tündéknek. Ha varázserejük nem terjed ki egy-egy növény komolyabb mértékű sérülésére, jelet hagynak és így könnyen megtalálhatóak a beteg növények a tündék számára. A jeleket a tündék messziről "érezhetik". (További információ a welfary varázslatnál található)"</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Azt hiszem ezért tisztelik Calsiában annyira. Jó jelnek számít ha valaki láthat egy példányt, talán még szerencsét is hoz. A szóbeszéd úgy tartja, ha valaki egy xorfy szemébe néz, az látja a növények lelkét.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Ha a xorfy valakinek a védő állata, (vagy totemje), azt hiszem szerencsés embernek mondhatja magát. Ők biztosak lehetnek benne, hogy egy nap találkoznak egyel. Nagy ajándéknak tartják, ha a xorfy kiválaszt valakit. Nagyon ritkán fordul elő. Viszont ha valakit kiválaszt, az megkapja tőle a varázserő egy részét és képes lesz úgy gyógyítani, ahogy ők teszik. Ráadásul azt hiszem, sokkal közelebbi kapcsolatba kerülhet a természettel. Talán a tündék között van a legtöbb kiválasztott. Irigylem őket egy kicsit érte. Csodálatos érzés lehet a növényekkel, fákkal kapcsolatban lenni, érezni a természet rezdüléseit....</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Hát ezért tartom olyan nagy dolognak ha láthatok egy rókát. Sajnos nem nézett a szemembe. Pedig ha egyszer én is találkozhatnék vele, úgy, hogy lássam a szemét.... </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Néha eltöprengek, hogy milyen színű is lehet, mert azt hiszem nem átlagos állatok... bár nyilván nem a szemük színe az, ami számít, csak... </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Meglepő nyugodtság fogott el aznap is, amikor láttam. Nem tudom, de valahogy... reméltem, hogy aznap nem érhet semmi rossz, vagy legalábbis talán történik valami különlegesebb. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Igazából nem tudom eldönteni így volt-e, de különös érzéssel éltem végig a napot, és nem aggódtam annyit, mint egy mostanában átlagos napon. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Rókák... hmm... talán kicsit elfogult vagyok egy ideje velük, hiszen valamiért folyamatosan előkerülnek mostanában. Szeretném azt hinni, hogy ez nem véletlen, és nem csak valami hóbort, hogy egyre jobban érdekelnek. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Talán egyszer ez is kiderül, de addig is, rókák... (: Egészen véletlenül találtam ezt a képet is, de azt hiszem ez fejezi ki legjobban, amit gondolok róluk (: És valaki egészen nagyon megragadta a bennük rejlő varázslatot..... </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-GTJ-jexfsiM/VPIaKkbsXqI/AAAAAAAADBE/YYG7-FQycWs/s1600/10398026_1516369435290521_4525890242350522556_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/-GTJ-jexfsiM/VPIaKkbsXqI/AAAAAAAADBE/YYG7-FQycWs/s1600/10398026_1516369435290521_4525890242350522556_n.jpg" height="320" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="background-color: white; color: #252525; font-family: sans-serif; font-size: 14px; line-height: 22.3999996185303px;"><br /></span></div>
Clairehttp://www.blogger.com/profile/16794909380999665038noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6405850026734549875.post-67441891162834970412015-02-18T08:47:00.000-08:002015-02-18T08:56:25.206-08:00Etihw-Thgin III.<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><br /></span>
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Emlékeztetőül (:</span><br />
<a href="http://claire-blogja.blogspot.hu/2013/02/etihw-thgin.html" target="_blank"><span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Etihw-Thgin I.</span></a><br />
<a href="http://claire-blogja.blogspot.hu/2013/03/etihw-thgin-ii.html" target="_blank"><span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Etihw Thgin II.</span></a><br />
<br />
„Mikor felébredtem, csak azt
éreztem, hogy fáj az oldalam. És ráadásul valami apró kavicson is feküdtem,
mert nagyon nyomott. A vízesés hangosan zúgott pár méterre tőlem, először
bántóan hangos volt, de pillanatok alatt megszoktam, elvégre aludni is tudtam
mellette eddig. Szürkés fény világította be a barlangot. Nem voltam benne
biztos, hogy meddig aludtam, a vízfal visszafogta a fényt előlem. Beletelt azért
pár percbe, mire realizáltam hol is vagyok, és miért.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Pánikszerűen fordultam körbe. A
macska eltűnt. De szerencsére a nyulamat nem nyúlta be. Mármint a húst. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Teljesen felültem és
végiggondoltam mi legyen. Valahogy fel kellett, hogy ébredjek, úgyhogy mély
levegőt vettem és kitisztítottam a fejem, megpróbáltam mindent felfogni, ami
körülöttem van és elkezdeni gondolkodni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Felálltam és elindultam kifelé….
elindultam volna… de megállított, hogy csak ekkor vettem észre, hogy
megváltozott a ruhám. Nem az egész, de a felső. Teljesen fedte a testem, és
éppen a vállamról csúszott le egy köpenyszerű anyag, ami leginkább arra
szolgált, hogy takarózzak vele. Annyira természetes volt, hogy nem fáztam
éjszaka, nagyon nem tűnt fel ez sem….<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Újra végig néztem magamon és
elmosolyodtam. Ez már inkább vagyok én, mint a tegnapi rövid cucc. Na jó, asszem
rám fér egy alapos arcmosás hideg vízzel.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Azonban ahogy elindultam, valami
más jutott eszembe. Lassan odasétáltam a zúgó vízfal mellé és a biztonság
kedvéért óvatosan kinyújtottam a kezem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Hmm… nem is volt olyan hideg….
majdnem langyos…. Mélylevegő…. és a vízesésen keresztül belevetettem magam a
vízbe. Bár mélyebb volt, mint gondoltam, annyira jól esett, és szinte nem is
éreztem, hogy hidegebb a víz. A sodrás rögtön magával ragadott és cipelt a
hátán a folyó. Lassan eveztem a part felé, hogy belekapaszkodhassak egy parti
sziklába. Annyira nem érdekelt, hogy tiszta víz lettem. Nevetve néztem vissza a
vízesésre. Még egyszer…. Megkapaszkodtam
a sziklába és lassan kimásztam a partra. Séta közben kifacsartam egy kicsit a
vizet a hajamból, ami összevissza lógott. A ruha a testemhez tapadt, és
éreztem, hogy azért korán van még, nincs meleg. De nem is fáztam nagyon.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Bemásztam a vízesés mögé és
kicsit beljebb mentem. Csöpögött rólam a víz és a csizmám is átázott, reméltem,
hogy nem csúszok el. Megfordultam és nekiiramodtam. Teljes lendületemmel
ugrottam át a vízfalon, ami iszonyú sebességgel esett…. nyomott le. Mint az
előbb, most is elmerültem a vízben, de még kevésbé éreztem hidegnek. Kicsit
hadakoztam a sodrás ellen és visszafordultam a vízesés felé. Megpróbáltam egy
helyben lebegni, még ha közben ez sok erőfeszítésembe is került. Jó volt.
Felébresztett. Az nem kifejezés. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Aztán újra hagytam, hogy vigyen a
víz. A hátamra fordultam, igyekeztem úgy tartani magam, hogy lebeghessek.
Néztem az égen a narancssárgás felhőket, amik már majdnem elvesztették a
színüket, a nap szinte teljesen felkelt.
Nyugalom volt körülöttem. Egy furcsa árny úszott el a két felhő között,
amit néztem, de csak egy pillanat volt az egész, nem voltam biztos benne hogy
láttam egyáltalán bármit is. A fák kitakarták az égbolt azon részét. Viszont
így észrevettem, hogy mint egy madár úszik felettem a felhő… vagy sárkány…. ki
minek látja, igazából, ha most a feladatomra gondolok, akkor ez. Vagy az. A mellette
lévő, meg mint egy ló. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Egy apró morgás térített el az
álmodozásból, csapkodva egyensúlyoztam a vízben a hang forrását keresve. A
sárkánymacska bámult rám a partról, megvető tekintettel. Mintha valami
égbekiáltó hibát követtem volna el.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="text-indent: -18pt;">- Most meg mi van?</span></div>
<div class="MsoListParagraph" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Hátracsapta a füleit és felemelte
a fejét. Tüntetőleg elfordult és elvonult a parton a barlang irányába. Megadóan
néztem fel a semmibe, majd kimásztam. Oké oké, nincs több örömködés.
Koncentráljunk. Újra kicsavartam a vizet a hajamból, de most sem igazán
érdekelt, hogy kisebb tócsákat hagyok magam mögött. Mielőtt beléptem volna a
barlangba még körülnéztem, hogy majd merre tovább, de persze ösvény igazán nem
vezetett sehova. Beléptem hát és elkezdtem összeszedni a cuccaimat. A macska
meg csak békésen ült és mosakodott. Minden mancsdörgölésnél megmozdultak a
tüskék a hátán, amik egyébként normál esetben hozzásimultak a testéhez. Közben feldobtam a tegezt a vállamra és az íj
is a helyére került. A batyut felkötöttem az övemre és nyúltam volna a
köpenyért…. de az már nem volt sehol. Hmmm…. Gyorsan végignéztem magamon, de a
felsőcsere maradt. Fogtam a nyúlbőrt és teletöltöttem vízzel, hogy később
legyen vizem, ha kell majd és megindultam kifelé. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Halk morgást hallottam magam mögül,
úgyhogy visszanéztem. A macska négy lábbal kapaszkodott a talajba és fújt. Heh?
Ez most mi? Végül megrázta magát, a szárnyait az oldalához simította és
megfordult. Elindult befelé a barlangba. Pár pillanat és eltűnt a sötétben.
Ekkor tűnt fel, hogy sokkal mélyebb az egész, mint amennyire gondoltam, vagy
amennyit eddig egyáltalán észrevettem magam körül belőle. Biztos nem véletlen
hogy felhívta erre a figyelmem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Egy újabb hirtelen ötlettől
vezérelve megfordultam és elindultam befelé. Az eszembe sem jutott, hogy öt
perc múlva majd az orromig sem látok el és maximum a barlang falán tapogatózva
juthatok előre…. áááá dehogy vagyok felelőtlen. Szóvak kissé majdnem megint a
frász kerülgetett, amikor a macska hozzám dörgölőzött. Kis híján bevágtam a
fejem a sziklákba. Csak onnan tudtam, hogy ő az, hogy dorombolt. Még jó hogy….</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="text-indent: -18pt;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="text-indent: -18pt;">- Áú…..</span></div>
<div class="MsoListParagraph" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Ez most komoly? Egy kisebb
tűzgömbbel ajándékozott meg, de ahelyett hogy biztos távolságra lett volna
tőlem, majdnem a fejemnek vágódott.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 0px;">
<span style="text-indent: -18pt;">- Oké, köszi… tényleg, de légyszike ha ilyet
csinálsz, azért szólj már előtte….</span></div>
<div class="MsoListParagraph" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Jó nyilván nem fog szólni, pedig
igennagyon értelmesen nézett rám, így is eltartott egy ideig mire rájöttem,
hogy a gömb bevilágítja a barlangot…. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Meglepődve néztem rá, aztán
lassan leguggoltam. Hálás voltam érte, hogy segít… tényleg. És ezt ő is érezte,
mert büszkén felemelte a fejét, és behunyt szemmel dorombolt. Elnevettem
magam…. tipikus… macska.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Óvatosan megérintettem a fejét,
de nem húzódott el, hanem ahogy az lenni szokott beledörgölte a fejét a
kezembe. Kicsit éreztem, hogy érdesebb a tapintása, de pikkelyekhez képest még
mindig meglepően puha volt. Lassan végigsimítottam a hátán, és a farkát is úgy
fogtam mintha egy igazit simogatnék végig. Aztán felbátorodva ezen
megérintettem a vállát és végighúztam a kezem a szárnya mentén. Elképesztő
érzés volt…. törékeny, de erős…. szinte elállt a lélegzetem, ahogy csodáltam
ezt a teremtményt. Kis Tüskék voltak a szárnya végén, de óvatosan meg tudtam
érinteni azokat is. Aztán tekintetem hártyaszerű szárnyára esett és mintha
kitalálta volna a gondolatomat elmozdult. Kicsit belapította a fülét és
jelentőségteljesen rám nézett zöld macskaszemeivel. Vagy sárga… nem… zöld <i>és</i> sárga… wow. Nem mertem egy pillanatig
megmozdulni, az egyértelmű volt, hogy nem enged több tapogatást, de nem is
lépett ki a körből. Tisztán éreztem, hogy ez most több…. valahogy. A tűzgömb
fénye minden egyes pikkelyére különös árnyékot vont, szemében a sárgaság
tisztán kiélesedett a zöld mellett. Lehet, hogy csak a furcsa megvilágítás
tette, de valahol elvesztette macskaságát, és láttam benne a ragadozót. És ez a
ragadozó most áraszt el bizalommal…. bizalommal? és ragaszkodással… Megijedtem
egy pillanatra a gondolattól, de annyira ámulatba ejtett, hogy nem tudtam nem
viszonozni neki, és ha tudtam volna gondolkodni, igazából akkor is ezt tettem
volna. Mindig is húztam a…. macskák felé. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-eEwamO0lBiI/VOTABBpIGQI/AAAAAAAADAM/QZMgxUFkYV8/s1600/11004345_865072120209956_1307034007_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/-eEwamO0lBiI/VOTABBpIGQI/AAAAAAAADAM/QZMgxUFkYV8/s1600/11004345_865072120209956_1307034007_n.jpg" height="320" width="240" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Lassan lehunyta a szemét
elfordította a fejét. Megszakadt a kapcsolat, de körüllengett minket. Felállt, és mint aki kaját szimatol,
elsurrant az alagút sötétebb része felé maga után vonva a tűzgömböt. Még néztem egy pillanatig utána aztán lassan
én is felálltam és követtem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Nem tudtam mennyi ideje
gyalogoltunk, de kezdtem kicsit fáradni és a sötétség nyomta a lelkem. Időnként
hátra nézegetett, hogy megvagyok-e még, majd újra nekiiramodott. Legalább egy
órán keresztül mentünk a sötétben, amikor csobogást hallottam. Majd a tűz
fényéhez természetes fény is társult. Ki is oltotta a varázslatot és egy
pillanatra elszürkült a világ. Amikor újra láttam rendesen, egy fallal találtam
szembe magam…. vagy nem is…. mintha megnyílt volna a barlang teteje, vezetett
felfelé egy járat. Víz csordogált a sziklák oldalán, mohák zöldelltek a kiálló
kőpadokon.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A macska egy ugrással és egy
kevés szárnysegítséggel pár „emelettel” feljebb tornászta magát és dacára a
vizes köveknek megindult felfelé. Nagyjából egy-két embernyi nyílás volt,
egyenetlen kövekkel és padkákkal.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Megfordítottam az íjat és a
tegezt félvállra vettem, hogy könnyebben tudjak mozogni és neki tudjam majd
vetni a hátam a sziklának, aztán fogást kerestem a falon, hogy elérjem az első
padkát, ahova a sárkánymacska felugrott-szállt.
Érdekes volt a csizma a lábamon, mert nem akadályozott. Először
gondolkodtam, hogy levegyem-e, hogy a kis résekbe meg tudjam majd akasztani a
lábam, de nem volt rá szükség, mert mindent éreztem a talpam alatt, könnyedén
megakasztottam a lábfejem a kövekben. Csúszott ugyan a szikla, de volt hova
nyúlnom. Ahol szűkösebb volt a hely, megtámasztottam a hátam, és néhol térddel
nyomtam feljebb magam. Élveztem az egészet. Mindig is szerettem mászni, és nem
zavart, hogy fáraszt. Alig száradt meg a ruhám, most újra vizes lettem, a
lefelé utat törő víztől. Egyre világosodott, ahogy haladtam felfelé, és aztán
egyre kevésbé lett meredek. Kicsit talán bővült is. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A macskát már nem is láttam, csak
a sziklákra, mohákra, vízre koncentráltam és egyenesen meglepődtem, amikor
elértem a csatorna peremét. Majdnem négykézláb tudtam kimászni egy újabb
barlangba, aminek a száját szintén vízoszlop zárta el. Ismerősként fogadtam a
lezúduló víz robaját, és megnyugtatott, hogy még a macska is itt van. Ledobtam
a cuccokat és leültem a fal tövébe, hogy kifújjam magam. Mikor körülnéztem,
akkor jöttem rá, hogy valójában <i>ez</i>
volt az a barlang, amibe Itali felhozott, és nem az ahonnan jöttem. Ez kisebb
volt, és nem volt tovább járat befelé, a fal a félhomályban véget ért. A
falakon jelek voltak körbevésve. Egyedül egy helyen szakadt meg egy kicsit ez a
minta, de ott sem nagyon, csupán egy faragott tenyérlenyomat akasztotta meg a szokott
stílust.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Mire ideértünk, kint már sütött a
nap és melegebb volt idefent. Elővettem a maradék gyümölcsöt, meg nyulat, és
kiraktam. Hagytam, hogy a sárkánymacska elvegyen belőle pár darabot és én is
falatoztam. Közben azon gondolkodtam,
hogy akkor innen tényleg merre tovább, mert akármennyire is bízok a macskában,
nem tudom merre tartok. Jó lenne, ha látnám a célt vagy valami.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Mint aki érti min agyalok, nézett
fel rám hirtelen. Csapkodott a farkával
és szúrósan nézett… _megint_.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Namár. Oké oké, nem kételkedek.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 0px;">
<span style="text-indent: -18pt;">- Te pontosan tudod, miért vagyok itt…. és hol
találom meg, amit keresek.</span></div>
<div class="MsoListParagraph" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Lehet, hogy csak képzeltem, de
mintha bólintott volna. Aztán visszafordult és marcangolta tovább a húst. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Én is ettem még egy keveset, meg
a gyümölcsökből is, aztán a megmaradt két darab húst még elraktam. Meg tudtam
volna még enni. De nem akartam, jobb, ha marad.<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; text-indent: -18pt;"> </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="text-indent: -18pt;">- Kéne még húst szerezni nem? vagy legalább
gyümölcsöt…. – gondolkodtam hangosan, és úgy döntöttem körül nézek odakint.</span></div>
<div class="MsoListParagraph" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Emlékeim szerint kell lennie
gyümölcsfáknak errefelé. Úgyhogy elindultam kifelé.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A macska nem helytelenítette,
úgyhogy nyugodtan tettem egy kört odakint. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Találtam is fákat, amiken olyan
hétköznapi gyümölcsök voltak, mint a narancs. Egész pontosan narancs. Finom
édes illat lengte körül a környéket. Ezen az oldalon nem jártam Italival, új
volt a felfedezés.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Egyet kapásból meghámoztam és
megettem, aztán még hármat eltettem. Finom volt, édes, de nem olyan telítően,
mint Calsia különleges gyümölcsei. Mert egyszerűen csak gyümölcs volt. És mégis
lehetett érezni, hogy ez itteni, és magában hordozza az erdő erejét.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Ahogy sétáltam visszafelé, hogy
megmossam a kezem, mozgásra lettem figyelmes. Megálltam. Nem éreztem
fenyegetést, de azért próbáltam körültekintő lenni. Végül észrevettem a fán a
kis állatot.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A squyrel. Pont olyan szürkés
vöröses színe volt, mint a mókusoknak szokott lenni. Egyenesen engem nézett. Fürkészett.
Félre döntötte a fejét és csak bámult. Mintha pont úgy nézett volna ki, mint
amelyikkel tegnap találkoztam. Valamiért elkezdett érdekelni, ki is lehet ő, a lelke
legmélyén, és mi mozgatja, mi érdekli ennyire bennem. De aztán újra megmozdult.
Végigvágtatott az ágon és átugrott egy alacsonyabbra. Ez az ág pont fölöttem
nyújtózott, de ahelyett hogy átfutott volna rajta belekapaszkodott egy
vékonyabb gallyba, amit lehúzott a súlya.
Közel volt. Annyira közel, hogy végül a fejemmel egy magasságban állt
meg a szemem előtt és újra csak engem nézett. Most láthattam, mennyire
szokatlanul kék a szeme. Mármint mégis milyen színű lehet egy mókus szeme
egyáltalán? Inkább barna, nem?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Ismerős volt és azt is tudtam,
honnan. Világosabb kék… Tisztán éreztem
az erőt, amit küldött, és mintha megnyugodott volna, hogy…. hogy jól vagyok?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Hééé ez---- tényleg… ő. És nem,
nem sérültem meg… <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Nyugodtan elengedhetsz, nem lesz
bajom, de ha szükségem lesz a gyógyításra….
Itt leszel. Értem. Köszönöm, Ohn.
És nem tudom, hogy csinálta, de ez most meglepett. Hogyan lehetséges ez
egyáltalán?</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Persze ez a pillanat sem tartott
sokáig. Csak csekkolt és már itt sem volt. Szinte láttam, ahogy a mókus szeme elbarnul
és aztán ijedten mászott fel az ágon. Figyeltem, ahogy végigugrál az ágakon,
majd eltűnik a szomszéd fa lombjában. Egy sóhajjal fordultam meg. Tényleg
nagyon köszönöm.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A patakban lemostam a kezem, majd
visszamásztam a barlangba. Ahogy ránéztem a macskára újra elgondolkodtam, azon,
hogy és ő vajon ki lehet, de ez csak gondolat volt, ő nem <i>más</i>, mint aki. <i>A</i>
sárkánymacska. Vajon lehet-e az állatoknak is olyan nevük, amit ők
választottak, vagy adtak nekik? Belül… nem pedig, ahogy egy ember ránéz a kis háziállatára
és elnevezi. Elvégre Tehwin-gith sem véletlenül lett az, aki. Neki sem igazán
én adtam nevet.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
És már megint. A macska felnézett
és mindentudóan a szemembe fúrta a tekintetét. Huh…. erre nem voltam
felkészülve…. hogy ennyi gondolatot küldjön. Hirtelen láttam magam előtt az
erdőt, a sziklákat és a fák sűrűjét, ahogy a magasban egymásba kapaszkodnak az
indák. Aztán a patakot, ahogy megtörik a köveken és a víz apró cseppekre esik
szét, hogy leesve újra egyesüljön a patakkal, a mohás köveket, amint ösvényként
vezetnek át gázlóként rajta. És egy láthatatlan ösvényt, ami sűrűbe vezetve
megnyílik előttem, a füvek elhajolnak és a fák ágai szinte mutatják, merre kell
mennem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Döbbenten álltam. Alig fogtam
fel, hogy újra a sárkánymacskát nézem, és elveszek a zöld szemben. Nem tudom
megfogalmazni, amit akkor éreztem, de… ez volt <i>Ő</i>. És ez emberi nyelven megfogalmazhatatlan…. vagy talán.. majd
később, ha teljesen megértem ezt a világot.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 0px;">
<span style="text-indent: -18pt;">- Ez a neved?....</span></div>
<div class="MsoListParagraph" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Mit sem törődve nyalogatta meg a
mancsát és állt fel. Megrázta magát és újra leült. Várt. Szinte már
türelmetlenül. És rá kellett jönnöm…. hogy akkor indulunk?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Felállt, odasétált a
sziklafalhoz, két lábra ágaskodott, és kinyújtotta a mancsát a vésett minták
felé. Értetlenül néztem rá, de kiadott valami nyávogómorgás szerű hangot,
úgyhogy mögé léptem. Nem tudtam mit kéne csinálnom. Végül rászánta magát és
felugrott, hogy egy pillanatra megtartsa magát a szárnyaival a levegőben és a
tenyérlenyomatra bökjön. Majd lassan visszaereszkedett.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 0px;">
<span style="text-indent: -18pt;">- Érintsem meg?</span></div>
<div class="MsoListParagraph" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Biztatóan nézett rám, úgyhogy
felemeltem a bal kezem és beleillesztettem a vésetbe.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Hirtelen izzani kezdett a kezem
alatt és a jobb kezemen a gyűrű is fénylett. Ajtó nyílt a falban, végül egy
fáklyákkal kivilágított folyosóba bámultam bele. <o:p></o:p></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Hát akkor… menjünk.<o:p></o:p></div>
Clairehttp://www.blogger.com/profile/16794909380999665038noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6405850026734549875.post-5036315608893325472015-01-21T09:28:00.002-08:002015-01-21T09:33:00.080-08:00Resonance<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i>Nem vagyok naív. Sokszor mondják páran, de nem. Az hogy egyszerűen szinte mindig kell a feedback, hogy biztos legyek magamban az nem jelenti azt, hogy elnézném a dolgokat.... vagy hogy félreérteném. De ezer más szemszöget látok amit ti nem, így van?</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i>Talán.</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i>Elég sok minden van amivel igenis tisztában vagyok, akár hiszik akár nem, akár túl fiatal vagyok akár nem. Utálom már hogy mindig azt kapom vissza, hogy mert te ezt nem érezheted, te ezt nem láthatod, ezt nem értheted meg. DE!. Sokkal jobban értem....</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i><br /></i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i>Nem, nem gondolnám, hogy ma nagyon meglepődtem. Pontosan tudom mi a helyzet, csak azért szarul esett. Esett? Az arcomba vágódott. És nem a felismerés. Hanem hogy minden, amit próbáltam jobbnak látni, az pont olyan jó, mint gondoltam. Hogy igen, ismerlek ennyire anélkül, hogy megmutattad volna igazán ezt az arcodat. És hogy becsaptál. Hogy annyiszor nemet mondasz a kérdésemre és hogy nem vagy őszinte. De hidd el, pontosan tudom mit teszel. Érzem. Hiába mondasz nemet. Egy szavadból, egy lépésedből látom az igazságot. Nem kell kézzel foghatóan érezzem, hogy olyan jelekkel bizonyosodjak meg, amiket mások látnak. Nem kell, nekem nincs rá szükségem. Amikor megláttalak ma tudtam hogy csak azért fordulsz hátra mert talán... talán elsikkadunk a tények felett. És lehet hogy el is fogunk. Lehet hogy mire hazaérsz elfelejtem az egészet. Lehet hogy mire minden rendbe jön, addigra olvasod el ezt, mert már régen nem teszed. Elfelejtetted, elfelejtettél. </i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i>De én itt vagyok, egyenest fejest ugrok a végtelenbe, csak mert fontos vagy és mert a legfontosabb. Annyiszor megkérdezed miért, de ez az amire én is szeretnék rájönni. </i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i>De ezt az utat választottam. Igen, választottam. És látom hol lehet a vége. Nem biztos hogy ott fény van. Nem biztos hogy ott boldogság van. De ha ez csak egy véletlen lenne, akkor letérnék. Nem, nem is a véletlen miatt, hanem a boldogság miatt. </i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i>Talán megoldjuk, talán nem lesz több hazugság. Pedig legtöbbet csak magadnak hazudsz. És ehhez én kevés vagyok hogy láthasd miért térsz le TE. </i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i>Pontosan tudom, hogy a mi utunkon, sok és még annál is több könny fog hullani, és sok, talán még ennél is több fájdalom fog kísérni. De nem térek le. Mert... mert.</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i>Pont azért amiért néha teszek dolgokat, amiért néha tudom mi lesz a következő lépés, hogy kapom a következő visszautasítást, mégis lépek, Mert egyszer más lesz. De addig lépni kell. Addig csendben kell maradni. És talán megtanulom azokat a lépéseket is közben, amik helyesebbek, mint a mostaniak.</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<i style="font-family: 'Courier New', Courier, monospace;">Persze, lehet hogy ez most fáj. De mire hazaérsz, nem fogod látni. Addigra erősebb leszek, és talán tényleg elfelejtem.</i></div>
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i><br /></i></span>
<br />
<div style="text-align: center;">
<a href="https://www.youtube.com/watch?v=MwpMEbgC7DA" target="_blank"><span style="font-family: inherit;">Another Love</span></a></div>
<i style="font-family: 'Courier New', Courier, monospace; text-align: justify;"><br />Napok óta ez a dal zúg a fejemben. Mindig felemel és utána ledob. Csak hallgasd majd meg egyszer. Úgy mintha szeretnéd azt a zenét is amit én hallgatok. Úgy mintha nem húznád el a szádat az első akkordokra, mert ez mai zene! Úristen, pont a mai világnak a része! Hát tessék figyelni, mert ez is én vagyok. </i><br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i>Figyelj a zongorára, mert fontos. Érezd ahogy sodor a vokál és neked is remegjen bele a tested-lelked a dobokba. A háttérbe, ami sokkal.... _sokkal_ fontosabb mint a szöveg vagy bármi. Hogy igen is ott a zongora dallama, ott vannak a lépegető tétovázó akkordok, és csak sodor, hogy ne tudj levegőt kapni tőle, hogy ne tudj megszólalni, hogy kicsorduljon a könnyed, mert igenis képes a zene átjárni... ez nem csak egy szófordulat. Végigsöpör a lelkeden és belerázkódik tőle a tested. Lebénulsz és csak a ritmust hallod, és felkavar és nincs megállás..... A szívdobogásoddá válik.</i></span></div>
<i style="font-family: 'Courier New', Courier, monospace; text-align: justify;"><br />Talán ezért kerül ez a dal a mai naphoz. Hiába napokkal ezelőtt jött elő. </i><br />
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-XFom4rxN160/VL_hmkYR8hI/AAAAAAAAC_0/AzNRL3hcfHM/s1600/10942289_851331191584049_753214235_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/-XFom4rxN160/VL_hmkYR8hI/AAAAAAAAC_0/AzNRL3hcfHM/s1600/10942289_851331191584049_753214235_n.jpg" height="320" width="159" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i><br /></i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i>De átgondoltam mindent, és van ami elsodorjon. Egy egészen más irányba. </i></span></div>
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i><br /></i></span>
<br />
<div style="text-align: center;">
<a href="https://www.youtube.com/watch?v=csYUGJLtZnw" target="_blank"><span style="font-family: inherit;">Resonance</span></a></div>
<i style="font-family: 'Courier New', Courier, monospace; text-align: justify;"><br /></i>
<div style="text-align: justify;">
<i style="font-family: 'Courier New', Courier, monospace; text-align: justify;"><i>Mert Sírni ettől is lehet, és mert ordítani akarok, azt akarom, hogy visszhangozzon a fejemben, az egész. És mert ki akarok lépni a valóságból a valóságba, és újra csak elakad a szavam és magával ránt, belém van kódolva a ritmus, a zene, az a pezsgés, amit soha senki nem fog megérteni, amit te sem érthetsz meg soha. Azt hogy másképp érzek, hogy ebből mást érzek. Nem csak a szöveg számít. Nem csak az számít amit a szemembe mondasz. Úgyis érzem azt is, amit nem. Nem vagyok naív.</i></i></div>
<br />
<br />Clairehttp://www.blogger.com/profile/16794909380999665038noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6405850026734549875.post-63024529282784617492015-01-10T13:38:00.001-08:002015-01-10T13:39:06.827-08:00Repülés <div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;">"</span>Nem tudom, miért csinálnak ebből
olyan nagy ügyet. És nem értem, miről beszélnek. Nem értem azt sem, hogy ők
ketten miért gondolják, hogy Sophie lenne az, akit jobban kéne szeretnem?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Megfordultam és amilyen gyorsan
és halkan csak tudtam, eltűntem a könyvtárból. Ennyi elég volt. Ennyi sok volt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;">Össze vagyok zavarodva. Olyan
érzelmekről beszélnek, aminek alig találom magamban a nyomát. És az emlékek,
amiket visszaszereztem, egyike sem szól <i>róla</i>.
Egyike sem mutat bármilyen kapcsolatot, ami szerintük velük volt nekem. Amit
most valósnak látok az <i>Más</i>.
Akármennyire is zavaros minden.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Egyelőre csak a kis történetek,
amikre egy-két megfogható emlékkel is hivatkoznak… csak azok bizonyíthatnák az
emlékek létezését.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">De akkor miért nem emlékszek? És
miért nem tudunk olyan emlékeket visszahozni Ay-al ami igazolja ezeket? Ehh… Az
lehet a baj, hogy nem is érdekel, nagyon nem érdekel. Nem érzem, hogy szükségem
lenne <i>rájuk</i>. És nem fektetek energiát
sem bele, ez egyértelmű. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Hanyatt vágtam magam az ágyon,
közben felértem a szobába. Bámultam a plafont és végre nem éreztem <i>semmit</i>. Nem vágytam senkire, csak
csendre. Meg valamire… ami megnyugtat. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Na jó. <i>EZT</i> tényleg nekik köszönhetem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Alig töltöttem el fél percet az
ágyon már sikerült annyira megnyugo</span>dnom, hogy létrehozzam a kapcsolatot. A<i> világgal</i>.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><br /></i>
<i>Etihw Thgin</i>. Ő határozottan szeretettel viszonyul hozzájuk. Ők
voltak, akik segítettek neki túlélni, és visszavezettek hozzá…. Nem, nem, nem. Mindegy
is, ez nem számít. A lényeg, hogy Ethet visszakaptam, az egyetlen dolgot, ami
tiszta, aki iránt az érzéseim tiszták. Ebből semmi nem törlődött ki, semmire
nem kellett emlékezni, azonnal <i>éreztem</i>
őt újra. Amint hozzáértem. Előkotortam a telefonom. Míg bekapcsolt, áttúrtam a
táskám, és bedugtam a fülembe a fülhallgatót. Berejtettem a ruhám alá, majd
kikerestem a számot… Túlságosan is feldúlták a lelkemet ahhoz, hogy most végig próbáljam
rágni magam az összes problémán.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i>Iris…</i>. Mintha az érzés, amiért szeretem ezt a számot, újra
megborzongatott volna. Eszembe jutott, mikor is hallottam ezt utoljára, és újra
repülni akartam…. de most nem úgy, ahogy Mac repített tánc közben, hanem úgy
ahogy <i>tényleg</i> repülni lehet….<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Behunytam a szemem, és hagytam,
hogy felkavarjon a szám mindent. _Mindent_ És lassan tisztuljon a kép. Calsiara
gondoltam és nyugalommal töltött el, hogy egy másodperc és ott vagyok. Még egy
pár pillanat. Ökölbe szorítottam a kezem és éreztem a váltást...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br />
Kinyitottam a szemem. Meglepő
módon a zene még mindig szólt a fülemben… a telefont még mindig szorítottam. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Körülnéztem, de amúgy is tudtam
nagyjából hol lehetek. Gondolattal hívtam Eth-et, nem volt messze, érzett
magától is. Eltettem a telefont, úgy hogy lehetőleg ne sérüljön meg majd
közben. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Elmosolyodtam, ahogy megjelent,
és méltóságteljesen leereszkedett elém a tisztásra. Ahogy megérintettem a
fejét, Calsia minden ereje lüktetett bennem. Teleszívta a tüdejét levegővel és
érdes hangon kifújta. Szárnyait a földön nyugtatta, egyenletesen lélegzett. Örültem,
hogy nem kapcsoltam ki a zenét, mert rendben tartotta a lelkem, és örömmel
tapasztaltam, hogy Eth-nek tetszik, hogy őt is átjárja az a fajta nyugalom, ami
engem. Áthangol.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Végigsimítottam a nyakán és a
vállain. Becsukott szemmel tűrte. Lassan szinte az ő szemével kezdtem látni a
világot, és ez volt az, amire most szükségem volt. Megálltam előtte és mély
lélegzetet vettem. Nem tudtam egyből ráülni. Először éreznem kellett őt, a
lényét, azt hogy az enyém, hogy egyek leszünk ott fent…..<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Aztán…. csak aztán másztam a
hátára. Előredőltem, hogy a kezem végigfusson a puha pikkelyeken. Még mindig
ámulatba ejtett, hogy az érdes keménység helyett mintha puha szőrön simítanék
végig. Nem tudtam hova akarok menni, nem tudtam, hogy akarok repülni, csak azt
akartam, hogy az a rend maradjon bennem, amivel Calsia irányít, az, amivel a
zene irányít, amivel Eth megnyugtat.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoListParagraph" style="margin-left: 32.2pt; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-stretch: normal;"> </span>Repülj és érezzünk…. hallod amit én hallok?
Azokat a hangokat, amik átjárnak?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Egy apró egyetértést mutatott
csak, és lassan, nagyon lassan megmozdult. Még nem nyitottam ki a szemem, de éreztem,
hogy két lábra áll. Aztán végighullámzik a testén a levegő, ahogy beszívta jó
mélyen és erőteljesen elordította magát. Jól esett. Mintha ettől a pillanattól
kezdve csak mi léteztünk volna.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br />
Visszaereszkedett, és megfordult.
Kiegyenesedtem és minden idegszálammal egyesültem vele…. és a zenével.
Közvetítettem számára a zene minden rezdülését, hangulatát és ez mind
keveredett az én érzéseimmel is…. Két ugrással már a levegőben is voltunk. És
tényleg…. tényleg csak éreztünk. Csodálatos volt. Soha nem gondoltam, hogy egy
zenének ekkora ereje lehet… Megborzongtam. Újabb pillanatokra csuktam be a
szemem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br />
Először egyenletesen repült,
emelkedtünk. És EKKOR szűnt meg a nyugalom. Most fájt minden, <i>minden</i>, amit hallottam, amit érzek, amin
nem tudok kiigazodni, az hogy elvesztettem három évet és hogy erre nem elég az,
hogy megpróbálnak emlékeztetni. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br />
Eth hirtelen kanyarodott és éles
ívben repült felfelé. Egy sziklafal mellett suhantunk el.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br />
Pedig én <i>akarok</i> emlékezni. Nagyon. Akárki akármit mond. De minden
összezavar. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br />
Eth már szinte egyhelyben
forgott, úgy haladtunk felfelé.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br />
Émelyegtem. És <i>ő</i> annyira szeret…. végig villámlott a
testemen az érzés, csak attól, hogy <i>rá</i>
gondoltam. Csak attól, hogy magam elé képzelem az érintését. Annyira igyekszik
segíteni, csak nekem sok ez a rengeteg minden. Nem lehet két hónap alatt három
évet bepótolni. Nem lehet.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br />
Felértünk a hegy mellett a
csúcsra. Körberepültük… Láttam hogy szép, de most nem ez volt az amire vágytam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br />
És a <i>másik</i>…. nem tudom, hogy tudnám szeretni, mikor csak az a pár
pillanat áll az oldalán, amit a kórházban mutatott. Talán igaza lehet, de
akárhogy próbálkozik, nem tud hatni rám…. És nem tudom, hogy akarom-e hogy
hasson. Csak azt érzem, hogy be akar zavarni a.. az érzéseimbe, azért hogy önző
módon <i>őt</i> szeressem és ne… <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br />
Eth zuhanásba kezdett.
Gyorsultunk, a levegő megakadt a torkomon, a szívem összeszorult és aztán már
nem éreztem mivel jár a zuhanás…. azt éreztem lebegünk….<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><br /></i>
<i>Őrá</i> gondoltam…. és a <i>másikra</i>….
nem tudom összeegyeztetni a kettőt… de nem is akarom. Most döntöttem el…..
Ennek véget kell vetni. Beszélnem kell <i>vele</i>.
Nem akarom ezt játszani. Ha már így érzek, akkor az legyen tiszta, még ha
sehova sem vezet, akkor is. Ha nincs jövője, akkor is.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
És ebben a percben már felfogtam,
hogy zokogok. Zuhantunk és a fájdalom teljesen eltompított. Azt hittem már nem
bírom tovább, amikor Etihw visszarántotta magát egyenesbe és engem is a
valóságba. A zene szinte ordított a fejemben…. „<i>I just want you to know who I am”<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i>De vajon melyikőtök az, aki tényleg tudja?<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br />
Hirtelen egy másik sárkány zúgott
el a fejem fölött, ekkor vettem csak észre, hogy valójában szinte egyhelyben
állunk. Édes kacaj hallatszott előttem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoListParagraph" style="margin-left: 32.2pt; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-stretch: normal;"> </span>Na mivan? Mit nézel? – kiabált vissza. – Inkább
gyere, mutatok valamit. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Kivettem a fülhallgatókat és
utána eredtünk. Jó volt látni, bár nem gondoltam, hogy ebben a pillanatban
ennyire fogok neki örülni, de mint mindig, magával rántott a közelsége. És mint
mindig hirtelen elfelejtettem azt, hogy egyedül akartam lenni, egyszerűen bevonzott.
Nem tudtam hova visz, felülről nem is ismertem fel semmit a tájból. Erre még
biztos nem jártam, de hogy hogyan is jutottunk ide.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Aztán a lélegzetem is elállt.
Hallottam már hogy léteznek a repülő sziklák, de nem gondoltam, hogy ennyire….
lenyűgözőek…. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br />
Alighogy megpillantottam őket,
Eth megállt. A sárkány távolodott, kisebb pánikba estem, hogy eltűnik a <i>lehetőség</i>. Ethet nem tudtam rávenni,
hogy tovább repüljön. Köröztünk egy darabig. Aztán sikerült vele megértetnem,
hogy de én akkor is utána akarok menni. Nem tudom mi ez az ellenállás.
Mostanában. <i>Iránta</i>. Mikor az én
szívem hozzá húz.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br />
Végül belevesztünk a sziklák
rengetegébe, és úgy éreztem álmodok. A sebesség, a látvány, az érzés és én csak
visszafojtott lélegzettel figyeltem a sziklákat. Az egész olyan varázslatos
volt. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Persze megint ő térített vissza.
Kacagva kapott utánam, ahogy elzúgtak mellettünk, az ábrándozásom megint
lassította a repülésünket. Na de majd most…. Belevetettük magunkat az indák és
kövek rengetegébe, igyekeztem utolérni. Cikáztunk egymás körül, élveztem a
sebességet és a társaságát, Ő meg folyton vigyorgott, és néha kinevetett. Csak
szeretett és kész. Miért irigylik Őt tőlem?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Persze sikerült megelőznöm, mert
azért Eth gyorsabb egy Hnymmou-nál. De nem érdekelt már a verseny.
Leereszkedtünk egy szikla szélére. Az arcomat melegítette a nap, és átjárt a
pillanat varázsa. Lenéztem a mélybe, figyeltem Őt, imádtam figyelni mindig is,
és ahogy repült még pár kört, a hajába bele-bele kapott a szél, majd felfelé
vette az irányt és leszállt mellénk. Amilyen közel csak tudott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Megfejthetetlen számomra. Mindig
is az lesz, akármennyire kerülünk egymáshoz közel.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br />
Kinyújtotta felém a kezét.
Elmosolyodtam és összekulcsoltuk az ujjainkat. A jól ismert villámlás futott
végig a testemen, és a szívem a torkomban dobogott. Alig bírtam megszólalni. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoListParagraph" style="margin-left: 32.2pt; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-stretch: normal;"> </span>Jó hogy itt vagy, Ay.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Elnevette magát. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoListParagraph" style="margin-left: 32.2pt; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-stretch: normal;"> </span>Örülök, hogy itt lehetek.<br />
<div style="text-align: start;">
<span style="text-align: justify;"><br /></span></div>
<div style="text-align: start;">
<span style="text-align: justify;">Olyan természetes volt és
annyira… vonzott. Nagyon szívesen megöleltem volna… <span style="font-size: large;">"</span></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<o:p></o:p></div>
Clairehttp://www.blogger.com/profile/16794909380999665038noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6405850026734549875.post-27491298916052754042015-01-05T10:18:00.001-08:002015-01-06T01:50:46.557-08:00Karácsony és más ajándékok<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i>Kezdjük ott, hogy nem tudom hol kezdjem. Mondjuk, hogy volt karácsony. Bár igazság szerint nem nagyon éreztem azt a napot karácsonynak, csak egy különlegesebb napnak, mint az eddigiek. Utólag sokkal többre értékelem, mint akkor... Most jut eszembe, hogy ugranom kéne a történetben... visszafelé... úgy még egy hónapot. Na jó nem, de történt egy s más, ami mindezt megelőzte. Röviden:</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i>- Volt Sophie szülinap, a legrövidebb szülinap evör, és igenigen, utaztam már fel kevesebbért is ilyen rövid időre, de jelenleg első helyen áll a rövid látogatások között, habár a többi is hasonlóan felejthetetlen... ;)</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i>- Aztán azóta volt még koncert.</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i>- Meg karácsonyi koncert.</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i>- Meg még karácsonyibb koncert.</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i>- És néztünk Gru-t (:</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i>- És aztán volt a legkarácsonyibb koncert.</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i>- És rajzoltam szemléltető macskát az eccarvúhoz.</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i>Körbeértünk (: tádáááá Christmas time (:</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i><br /></i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i>És van még mit sorolni. Például ott van a The Best Offer gyakorlatilag ezzel át is csúsztunk 24.-ébe. Aztán a karácsonyi sárkányok, a kis karácsonyi üdvözlet ;)</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i>Díszítettünk karácsonyfát (lila, és ezüst... és fehér, a legtetején az angyalom :3 és azóta két lóóó ((: lila kis takaróval ugyebár)</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i>És kreatívkodtam mézeskalácsot:</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i><br /></i></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-xMFv2OvOcbM/VKrJiJFbikI/AAAAAAAAC-Y/_QcIXgMV8j4/s1600/10814151_842920272425141_763365393_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/-xMFv2OvOcbM/VKrJiJFbikI/AAAAAAAAC-Y/_QcIXgMV8j4/s1600/10814151_842920272425141_763365393_n.jpg" height="320" width="240" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-zP3IZv4-a0Q/VKrJiB_M1aI/AAAAAAAAC-g/vOU5ZFIGTNA/s1600/10884728_842920242425144_160433397_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-zP3IZv4-a0Q/VKrJiB_M1aI/AAAAAAAAC-g/vOU5ZFIGTNA/s1600/10884728_842920242425144_160433397_n.jpg" height="240" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-bb5LMg5dSC4/VKrJiBn2S0I/AAAAAAAAC-c/R8ycmCZ0cyo/s1600/10904657_842920215758480_1302987906_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-bb5LMg5dSC4/VKrJiBn2S0I/AAAAAAAAC-c/R8ycmCZ0cyo/s1600/10904657_842920215758480_1302987906_n.jpg" height="240" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-AggVNqlKpco/VKrJi3y-tXI/AAAAAAAAC-k/3EkR7430BDQ/s1600/10913593_842920252425143_1113578056_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://4.bp.blogspot.com/-AggVNqlKpco/VKrJi3y-tXI/AAAAAAAAC-k/3EkR7430BDQ/s1600/10913593_842920252425143_1113578056_n.jpg" height="320" width="240" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i>Mindenkinek van (:</i></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i><br /></i></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i>Aztán néztünk Nővérem hugát. És elkészültek az utolsó ajándékok, a kis hópehely és maci ((: Utána hiányérzetem is volt, hogy nincs több ajándék, amit csinálni lehet. De helyette legalább duplán csomagolhattam.</i></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i><br /></i></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i>És aztán esett a hó *.* És jöttek a nagybátyámék ((: És volt második karácsonyom, kaptam Dixitet, nagyjából fejenként egy nyakbaugrással sikerült megköszönni ^^</i></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i><br /></i></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-f7mX3QQL6ZY/VKrLQfWc2mI/AAAAAAAAC_A/kYsYE6b9E_M/s1600/10887867_842766955773806_1951633522_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-f7mX3QQL6ZY/VKrLQfWc2mI/AAAAAAAAC_A/kYsYE6b9E_M/s1600/10887867_842766955773806_1951633522_n.jpg" height="177" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i>És Szilveszter ((: o.n.-al (: sajnos Rózsaszál nélkül, de az nem a mi napunk volt. Majd lesz helyette másik ;)</i></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i>Persze a szilvesztert sem feltétlenül éreztem szilveszternek, csak egy naggyon happy hónapváltásnak. Szoknom kell, hogy ne csak leírni tudjam hogy 2015 van XD</i></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i>És persze tele emlékekkel, vegyessel. </i></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i>Ééés Dixittel kezdődött az év... hmmm. Metró után. Egészen konkrétan. Az év első tanulsága, hogy Sanyi az egyik best of játékos, ha társasjátékról van szó.</i></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i><br /></i></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i>Aztán ajándékot vs. naptárt gyártottunk.</i></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i>És Sanyi megint főzött ;) finomat (: </i></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i>De lassan lejárt a közös idő. Egyrészről.</i></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i><br /></i></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i>Ez volt az a pont, ahol kocsiba ültünk - best stop ever.</i></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i><br /></i></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i>És valahol itt kezdődött igazán az év. A harmadik karácsonnyal...</i></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i><br /></i></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-wzgnQIwoYvA/VKrLQXnp-8I/AAAAAAAAC_E/90UgOmykPWY/s1600/10893328_842773135773188_260812422_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/-wzgnQIwoYvA/VKrLQXnp-8I/AAAAAAAAC_E/90UgOmykPWY/s1600/10893328_842773135773188_260812422_n.jpg" height="177" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-0hlZ1-xm0Ao/VKrLQAMG18I/AAAAAAAAC-8/7ayNTEDVJck/s1600/10904653_842774329106402_976037923_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/-0hlZ1-xm0Ao/VKrLQAMG18I/AAAAAAAAC-8/7ayNTEDVJck/s1600/10904653_842774329106402_976037923_n.jpg" height="320" width="177" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i>Rejtélyes ajándékok ;) és az új mappám *.* A masnival, mert mint megtanultam "mindig van idő masnizni".</i></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i>Aztán láttam még hogy cserélt gazdát a többi ajándék, ahogy felfedeződik az ajtótábla, és végül o.n. mesélt...</i></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i>a végén össze is kellett kapnom magam, hogy ne sírjak <de végül a levélolvasás alatt úgyis sikerült.></i></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i><br /></i></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i>Ééés festettem Végzet hegyét :D</i></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i>Meg kértem-kaptam nagyölelést <3 Hiányzott...</i></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i><br /></i></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i>Aztán keltünk korán, Tolkien-napra vihhííí</i></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i>Beutaztattuk a Végzet-hegyét a moziba.</i></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i>Kaptunk díszítés feladatot meg tündejelmezt. (megjegyezném, hogy díszítésből 5-ös: kiraktunk egy hosszú szalagfeliratot... amit még soha senki)</i></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i>Végül mi lettünk a (Kókuszos) Magányos hegy állomás</i></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i><br /></i></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-FING_cEmSk0/VKrPFREJsdI/AAAAAAAAC_g/arChH3fIgws/s1600/10884599_880367688674924_24088628_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-FING_cEmSk0/VKrPFREJsdI/AAAAAAAAC_g/arChH3fIgws/s1600/10884599_880367688674924_24088628_n.jpg" height="240" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
fotó: Sophie</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<i style="font-family: "Courier New", Courier, monospace;">Hallgattam tündékről előadást (:</i></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i>De az úgy volt, hogy miután becsórtam két színezőt csak vitt valamerre a lábam, történetesen el az előadás mellett: "A tündéknél a terhesség 12 hónapig tart" ígyhát ott ragadtam XD de valószínűleg a lábam jobban tudta, mint én, hogy hova kell menni ;)</i></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i><br /></i></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i>Aztán tündéztünk együtt ((:</i></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i><br /></i></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i>És elfáradtunk. És aludtunk sokat. Lehet, hogy az veszélyesebb mint kialvatlannak lenni? "köszi klári a kávét, szívesen sophie <a szörpöt>, kell két kanál klári?" Hogy volt a többi?</i></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i>És néztünk Lostot, végre 3-an egy térben és nem csak egy időben... *copyright by Picur*</i></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i><br /></i></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i>Ettünk megint finom ebédet. (: Borsóóóós ;) nyammm</i></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i><br /></i></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i>És hát. Köszönöm, mert jól esett, köszönöm hogy lehetett és hogy ölelés. Mert ez is hiányzott. </i></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i>És hát "örökemlékes"...</i></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i><br /></i></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 20pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 20pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i><br /></i></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i><br /></i></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i><br /></i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i><br /></i></span></div>
Clairehttp://www.blogger.com/profile/16794909380999665038noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6405850026734549875.post-79864151169233707902014-09-29T07:08:00.000-07:002014-09-29T07:11:56.653-07:00Ahova a lábam visz....<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i>Egészen véletlenül jutott ma eszembe... már nem is emlékszem pontosan mikor, de végül a gondolatból séta lett... </i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i><br /></i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i>Eszembe jutott hogy menjek, hogy kicsit érezzem a nyugalmat, egy kicsit kiszakadjak a világból.</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i><br /></i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i>Így hát mikor az irodából kiléptem azzal a boldog tudattal hogy elintéződött amit szerettem volna, a lábam csak vitt... az Emlékösvények felé.</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i><br /></i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i>És újra elindultam az emlékösvények egyikén... meglátogattam a Sárkányfát (: elsétáltam _addig_ az utca sarokig, ahonnan az ösvény nem megy tovább, hanem visszafordul. Viszont most nem fordultam vissza... letértem az eredeti ösvényről csak követtem a megérzést, tovább. Felfedeztem egy újat...</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i>Aztán mikor az visszavezetett újra rátértem egy másik emlékösvényre, és hagytam hogy megint vigyen a lábam... bár idefelé úgy gondoltam szedek gesztenyét, most egy pillanatra elgondolkodtatott, hogy nem azon az úton járok. Itt nincs "majd visszafelé szedek" gesztenye. De ha erre a sétára ez van megírva akkor nem szedek (: helyette madárfigyelésbe kezdtem, és ha vezetném a madárnaplóm, (ami még nincs is) akkor újabb megfigyeléseket jegyezhetnék fel, mert láttam szépségeket (: hát azért hozott erre a lábam...</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i>Aztán persze sétáltam még... tovább. És a következő kanyar után:</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i>"Na tessék, gesztenye".</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i>Így szedtem párat és gyűjtöttem hozzá mást is. </i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i><br /></i></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-ygqWKIyjcxg/VCllzTr2LgI/AAAAAAAAC84/qhQIaF4QUWI/s1600/DSC_7437.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-ygqWKIyjcxg/VCllzTr2LgI/AAAAAAAAC84/qhQIaF4QUWI/s1600/DSC_7437.jpg" height="240" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i>Tulajdonképpen ez az emlékösvény már elvezetett az emlékek végéig. Visszatértem a Szivárványhídra, s a túloldalon már várt az Életem. </i></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i><br /></i></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i>Hívtak, hogy munka (: lesz lesz. Aztán Rózsaszál... hát hazaértem.</i></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i><br /></i></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i>A kincseimet pedig a megfelelő formába öntöttem (: Sophie megverne ha azt írnám C... így hát csak Makka (: </i></span></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-fN_Okp8FbE4/VCllzSjc-VI/AAAAAAAAC88/Wh-5NPEiAMA/s1600/DSC_7439.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/-fN_Okp8FbE4/VCllzSjc-VI/AAAAAAAAC88/Wh-5NPEiAMA/s1600/DSC_7439.jpg" height="240" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i>pssszt........ fel ne ébresszétek, ő még álmodik........ helyettem is.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><i><br /></i></span></div>
Clairehttp://www.blogger.com/profile/16794909380999665038noreply@blogger.com0