Két kérdésem van: Nektek egyen poncsótok van? és hogy Ti honnan ismeritek egymást?
Ez volt az első két dolog, ami mindenkit érdekelt velünk kapcsolatban, minket meg az érdekelt, vajon milyen lesz ez a hét együtt?
De ahogy megtaláltuk a helyünket a Parasztadoniszok között és sikerült megtervezni Sobri Jóskával Rozi megszökteTését, már biztosak voltunk benne, hogy mindenki egyenjogú tagnak tekint minket és innentől kezdve ez csak a mi hetünk lesz (: Betyárkodásra fel!
Na de ez nem csak így megy.... gyorsan csatlakoztunk és elmentünk az esküvőre (szétverni azt), serpenyővel, vágódeszkával, mások kesztyűben és fakanállal (sokkoló sajnos nem volt nálunk). Megszöktettük Rozit, aki a nagy sietségben elhagyta a fogkeféjét, de boldogan borult Sobri Jóska karjaiba és elmenekültünk a Malomba... ott el lehet rejtőzni jól....
Itt kezdődött... egy olyan összetartó hét, ahol nem csak azt tanultuk meg, hogyan legyünk igazi betyárok, hanem azt is, hogy mekkora nagy érték a bizalom, a szeretet és az érinTés. Hogy hogyan vigyázzunk egymásra minden viszontagságban, éjjel-nappal, esőben (na jó eső nem volt) és melegben és hogy kiállunk amellett, ami igazán fontos. (Nem elcsábítani Rozit.....)
Ezzel kezdeném hát ezt a naplót, egy különleges hétről.
A Malomban megtanultunk mindent, amit tudni lehet róla, és még aranyos pónikkal is tudtunk barátkozni, itt találkoztam először egy különleges lóval, akinek különleges folt volt az orrán... hiszen ez egy tünde ló! De ez már egy másik történet lesz...
Sok sok lovazás után ettünk búzát, elkészültek az első közös képek és visszafele átverekedtük magunkat a házőrző macskán, vigyázat! csak a fejéhez szabad hozzányúlni!!!!
Húha... és hogy itt már mennyire elkezdtünk elválaszthatatlanok lenni... látszott látszott....
Az első közös vacsora után felöltöztünk, elfoglaltuk szállásunkat (kiderült hogy szivárvány alatt fogok aludni, és ez valahol nagyon nagy megtisztelteTés) szépítkeztünk és belevetettük magunkat a táncház... khm bocsánat, a Pajtadöngölő forgatagába. De szép is amikor együtt szökünk meg.... és elbújunk pihenni aludni... várva a LelengeTést. Hát elaludtunk.... de még idejében felébredtünk, hogy magunkra kapjuk a poncsónkat és egy nagy öleléssel biztassuk egymást hogy bizony állva nem kéne majd elaludni... hát nem is. Főleg hogy utána letettük a betyárfogadalmat, és teljes jogú tagjai lettünk Parasztadonissziának. A pincében igazán hangulatosan zajlott a szertartás, és elkezdhettünk gondolkodni azon, hogy ezután hogyan rejtőzködünk majd a pandúrok elöl? Kell egy hihetőbb személyleírás... na és egy név...
De erre volt egy éjszakánk kitalálni, ami jól is jött, mert nagyon fáradtak voltunk... nehéz volt úgy elaludni, hogy még bennünk voltak a nap izgalmas eseményei és egymást nyugtattuk, hogy éjszaka nem fognak megtámadni minket azok az ádáz pandúrok, kell a pihenés.
Így hát a másnapot azzal kezdtük, hogy kitaláltuk álcanevünket (így lettünk igazán testvérek) és elvállaltuk a Vizslató szolgálatot is. Tudniillik Sobrinak volt egy jó lova... a Vizsló. A mi feladatunk volt az eteTése, és hmm... hát a simogaTése is, mert attól jó erőre kap (:
A délelőtt folyamán táncokat tanultam, míg nővérem Vizslóra vigyázott, és utána közösen szálltunk szembe a ránk törő pandúrokkal...
Jó bor és jó pizza mellől kellett felugranunk. De megmenekültünk és utána már nyugalomban költöttük el az ebédünket. Csepi után (igen, tanultam egy új fogalmat, de olyan fáradt voltam, hogy nem volt energiám magamtól elgondolkodni a jelenTésén.) betértünk egy előadásra és megismertük a cigányság szokásait (közben pedig hajat fontam, ami igen nagyon jól sikerült :3) utána én is kaptam szép fonatot, majd szükségét éreztük, hogy csatot is faragjunk bele, így hozzáfogtunk a faragás mesterségéhez.
Persze ezután már kihagyhatatlan volt, hogy meg ne ismerjük a helyi borászok és sajtkészítők remekműveit is, úgyhogy kezdetét vette a kóstolás.
Közben szőttük egyéni terveinket hogy bizony ma is szökünk, de csak hogy kiélhessük kreativitásunkat és Kalandra fel! színezünk (:
Arra már igazán nem számítottunk hogy Sobri egyszer csak beront és valamit kivesz a hűtőből (csak félreolvasod... ez még véletlenül sem egy modern eszköz) majd elrohan.... Megrökönyödve vettük tudomásul, hogy később berontó társaink már arról adnak hírt, hogy Sobrit elfogták a pandúrok és tárgyalást, SambesíTést kérnek.... a területünket lezárták Lelengetni sem tudunk.... teljes kétségbeesés...
Hát így virradt ránk a hajnal, kéz a kézben a gondolatokkal vajon mit is csináljunk aznap. Végül miután megtudtuk hogy hívják a süket nyuszit (NYUSZI) elhatároztuk hogy portyázni indulunk és felderítjük a terepet. Eljutottunk Veszprém városáig, ahol körülnéztünk a helyi művesek körében jó tanácsokért. Milyen fegyvereket kovácsoljunk, milyen tárgyakat készítsünk magunknak és persze a varázslás egy rendkívül ritka formáját is eltanultuk... hogyan készítsünk hangszert aminek a hangjával akár el is altathatjuk az őrködő pandúrokat a cellák előtt. (psszt)
Elmaradhatatlan volt, hogy találkozzunk egy régi ismerőssel, aki további történetekkel és információkkal látott el minket (alias Fecni) (pl hogy milyen az, ha valakinek a foga meghatározza a nyarát) aztán eljött a búcsú pillanata és a köszöngeTésé is. A sok-sok jó tanácsért.
Hazatérve már kész tervünk volt a másnapi tárgyalásra, így nyugodtan tértünk aludni, békés gondolatok ölelésében.
Másnap hajnalban engem és nővéremet ért a megtisztelteTés hogy fellengethettük a zászlónkat a nagy napra.
Gyors készülődés után elmentünk a tárgyalásra és mikor Sobrit elítélték, hát már nem bírtuk tovább. Minden tervünket félredobva kötelet ragadtunk és megkötöztük a polgármestert (az igazit!) hogy kiszabadítsuk nagy vezérünket. Ezután már minden betyártársunkat körözték.
A biztonság kedvéért mi ketten elloptunk minden olyan köröző plakátot, amin mi szerepeltünk... ha más nem, hát mi maradjunk inkognitóban.
A csiholóban a mai terv egy bőr tárgy készíTése volt, de hiába dolgoztunk vele egész nap. A fáradtság ledöntött a lábunkról, és a nagy izgalom, hogy be tudtunk szökni a Malom-parádéra is. Elgondolkodtunk azon, hogy a szépen szóló citerát ellopjuk, de nem láttuk értelmét a zenésze nélkül, így hát csak emlékezni próbáltunk az elbűvölő dallamokra.
És ekkor jött az első próba... vajon mennyit tudok segíteni, ha társam bajba kerül? Ha más nem segít csak az, ha biztonságos helyre viszem és ott őrzöm álmát és pihenését. Azt mondta így érzi magát biztonságban hogy mellette vagyok, és mesélek neki... meséltem hát sárkányokról és érzelmekről. "Lesz láthatatlan sárkányom"^^ bizony bizony... és ő is őrzi majd az álmokat, és hatalma van a szivárvány varázsa fölött (:
Tágítani sem mertem mellőle amíg mindketten álomba nem merültünk.
To be continue..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése