Nem tudom melyik éjszaka volt igazából a legkülönlegesebb, de egyre jobban éreztük, hogy a kötődés megerősít, hogy szembenézzünk a veszedelmekkel. Hiszen egy igazi Süsü is volt a táborunkban... mondtam már? Na jó... ő azért nem volt veszélyes, inkább barátságos, ezért megemlítem személyét. Nade hol is tartottam?
Az 5. napunk volt az, amikor rájöttünk, hogy mennyi mindent csinálhatnánk még... én kanalat faragtam testvérem fülbevalót fűzött. Teljes volt a nyugalom, hiszen minket nem is köröznek... khm khm. Úgyhogy beállhattunk dalokat tanulni a helyiekhez, vicceket hallgathattunk (hmm Jézus boros volt, nem is a sört szerette?) vagy hogyan is kell birkákat kölcsönkérni.... de itt azért már máshol jártak a gondolataink... mi lenne ha.. elmennénk igazából vadászni... vagyis vadvizslatni?
Hát hajrá (: hamár egyszer a hangya az új keresztespók, akkor mi van ha a vadakat is félreismertük? De nem... A kismalacoknak még mindig csillog a szemük a célkeresztben és nem is a városi galambok eszik fel a kukoricát, hanem a vegetáriánus rókák. Bizonyítékul, hogy egy állat végül sebesülést szerzett, mi is begyűjtöttük a véres köveinket és nagy nyugalommal feküdtünk ki hogy a csillagászat rejtelmeibe beavathasson nővérem. Persze engem sem kell félteni.... meg is találtam a sárkányt a sötét égbolton, ott szállt el felettünk..... wow még sohasem láttam sárkányt ennyire közelről.
Hát az éjszakánk már kevésbé volt vidám, de megint bebizonyosult, mennyire óvjuk egymást. Nem voltam lázas, mégis egy kis álmatlan órát okoztam testvéremnek, aki kitartóan őrzött, és mindig megbizonyosodott róla, hogy nem fáztam meg. Egy cseppet sem ;) Köszönöm!
Elérkezett az igazi esküvő napja. Hogy szépek lehessünk még az utolsó pillanatokban is karkötőt és fülbevalót fűztünk. És az ebédutáni nagy készülődésben megint befontuk egymás haját, mert az esküvő fontos esemény, fontos (:
Azonban nem felejtettük el betyár mivoltunkat, hamár meghívattuk magunkat, még elkövetünk egy pimaszságot. Hát csak megállítjuk az esküvőt, árkon bokron keresztül és próbára hívjuk a három vőlegényt. A próbákat azonban kiállták... minden gond nélkül, hmmm vajon betyárvér folyik az ereikben?
Személyes meglepeTésünkre, találkoztunk egy új betyárral. (megkérdezte tőlünk, hogy hát hogy is van ez? mi testvérek vagyunk?... neeem?? az hogy lehet? de nem nagyon magyarázkodtunk, hiszen fontos azért az álca) Az új betyár pedig előkerülésével még egy újabb érdekes felfedezést tett... hiszen ő Julcsa édesanyja! és mi végig azt hittük, hogy Julcsa Milfait Ferkó lánya? Hát ezt a családi csavart... de nem baj... azért Ferkó csak nem adta a lányát, még ha ez a maradékos tál kiönTésével is járt... nem irigyeltük bizony a kérőt... igen nagyon babgulyásos lett az biztos. Ígyhát ez egy izgalmas estének bizonyult.
Be kell vallanom hogy a lelengeTés után igen elérzékenyültem. Egymás vállára borulva mormoltuk el búcsú szavainkat, pedig még egy egész nap volt hátra a nagy elválásig. De hogy ez is mennyire azt bizonyítja hogy ebben a világban szerezhetünk lelki társakat....
Elalvás előtti utolsó perceinket még színezéssel töltöttük, és a fa új hajtásokkal és színekkel gazdagodott. De majd még folytatjuk (:
Korán keltünk, hogy még az utolsó Parasztadonissziában töltött pillanatainkat kellően tartalmassá tegyük. Egy kis rablással éltünk, hogy plusz kekszeket és barackot zsákmányoljunk, de aztán megkaptuk a reggeli fejadagokat is, így büszkén tértünk vissza társainkhoz.
Ujjongásunkat azonban azon tény törte ketté, hogy... az egészet csak képzeltük? Az orvosok biztosítottak minket hogy képzelgéseink nem valósak, és tessék itt a reggeli gyógyszeradag is...
Hát ennyi volt? Csak egy álom az egész?
Nehéz feldolgozni... de aztán arra gondoltam... HáTés? És ha csak álom volt? Amit éreztem, amit átéltem, amit tanultam az valóság... és az viszont megmarad.
Összekaroltunk hát és még méltóan töltöttük el az utolsó délelőttöt a nagy búcsú előtt.
Sajnáltuk, de mégis így volt a jó, hogy hirtelen jött az ötlet és hirtelen jött a busz is, amire fel kellett szállnom. De villámölelés és sok sok *kézzelformált szív* biztosított a szeretetről és az összetartozásról. Nekünk nincs olyan hogy felejTés.... neveTés viszont annál több... és ez mind mind rajta van a mi kis Tésképünkön ami az élményeinket jelöli.
"Barátokkal, akikkel elég egy fél szó, egy összenézés és tudjuk mire gondol a másik. Ha nem látjuk egymást évekig, akkor is visítva borulunk egymás nyakába."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése