Köszönöm a kávét. Köszönöm az ölelést. Köszönöm a könyvet, köszönöm az estét. Köszönöm a sétát, köszönöm a bögrét, köszönöm hogy volt és köszönöm, hogy emlék.
Köszönöm az érzést, köszönöm a virágot, a levelet, a rajzfüzetet, a beszélgetéseket, azt hogy velem, és hogy együtt, és hogy itt....
itt maradt, egy kémcső. Fanni azt mondta nem ez az egyetlen amit itt hagyott... maradt még a kihűlt kávém is....
Köszönöm az érintéseket, mindegyikért hálás vagyok, még ha akkor nem is tűntem annak. Köszönöm a reggeleket, a vonatokat nem tudom úgy elengedni, hogy előbb el ne tűnjenek a szemem elől. Sírni nem tudok... de könnycseppeket már ejtettem....az már megy...
És csak szólok, hogy minden sarokban és utcán elhagytunk valamit, előre is bocsánat, de nem tudom összeszedni az elhagyott "tárgyakat"... valahogy mindig újra kiesnek a kezemből és ott maradnak a sarkokban és kávézóban és mindenhol...
Ha eddig szerettem, a várost, most még jobban szeretem (:
Köszönöm az idézetet a könyvbe, az árát majd utalom (: csak előbb újra és újra el kell olvasnom....
Köszönöm a türelmet, hogy elviseltetek és hogy vártatok... hogy ennyi utat megtettetek. Köszönöm a fáradságot.
Jó volt a kártyaparti, és Sohasem aludtam a koli konyhában...
Kényelmesebb a földön... és jó látni a reggeli arcokat. Közel.
Cimbik...
Kösz a körömfestést, a mezítláb járást, a fonásokat a hajamba.... azóta is dicsérik. Még megvannak az ostorfák... a huszast megtartottam, a szivárvány híd még áll... csak a gondolataim összevisszák.
Örültem az új random közös ismerősnek, és hogy annyi sokat beszélgettünk. Örültem a szivárványnak, van már két tünci sörösüvegem, és sohasem sohasemeztem nutellával és sohasem éreztem ennyire természetesnek az itt létet. Mikor voltatok itt korábban?
A napok tanulsága, hogy minden érintésben van valami igazság, valami valódiság az érzések mögött. (csak hinnem kéne, hogy amit érzek nem csak én érzem) Bármilyen furcsa, de hagyni kell hogy érezzem, hagyni kell, hogy felfogjam, mert csak akkor válik valósággá és igazzá... és ne felejtsétek el hogy szeretlek Titeket. ;) Mégha két különféle szeretettel is, de semmi nem lehet egyforma... legalább asszimetrikusnak kell lennie... ja igen, és semmilyen felsőbb utasítás nem tántorít el attól, hogy a cserbenhagyás legkisebb esélyét is hagyjam érvényesülni.
A szívem darabkái még nálatok, vigyázzatok rá, addig úgy érzem még hogy mellettem vagytok, és bármikor lophatok bármelyikőtöktől ölelést... és megtartani ezt az érzést... még megpróbálom...
A történet darabkáit még össze kell raknom, de valahogy elhiszem, hogy megtörtént... és lehet hogy bizonyíték kell hozzá... azt van honnan előkeresni... lehet hogy a tóig kell gyalogolni a fához, vagy felnyúlni a polcra és rajzolni egy lapra.... de a varázslat az varázslat marad, és szívbőljövős....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése