Claire_T's Dragons

2014. április 5., szombat

Egy csokorral...

Dedicated to o.n.
....just because...

Reggel extra gyorsasággal keltem fel, ami azért nem ritka mostanában, de eredetileg nem ezt terveztem szombatra. Így alakult... és hogy mostanában hogy tud minden úgy alakulni, ahogy a legjobb...?
Rohantam hogy időben leérjek az állomásra, hiszen 7:07-kor beér Rózsaszál vonata. Totális fáradt fejjel léptem ki az ajtón, fülemben már szólt a Never let me go, ez persze hangolta a hangulatomat.
Naná, hogy első körben sikerült a lábaimnak arra menni, amerre nem akartam... dehát már nem fordultam vissza, hiszen a főutcán keresztül is odavezet az út. És milyen furcsa játékot űz velem a sors. Mert... ezzel kezdődött..
Ahogy befordultam a főutcára kisebb tulipán áradat terült el előttem.. ez nem lehet véletlen. Megjegyzem olyan érzéke volt valakinek a színek elrendezésében... csak tátottam a számat ahogy elmentem az ágyások mellett, mindegyik tele és tele tulipánnal. Annyira itta a szeme a szépet, hogy eszembe sem jutott fényképezni... akkor. 
Persze, ha úgy vesszük elfelejtettem őket, de volt aki elterelje a figyelmem ugyebár... sebaj. Jött a következő emlékeztető.
Megjelent a spar legújabb matricás albuma (: Újra kezdődik a gyűjtés és én már arra értem haza tegnap, hogy egy hatalmas halom csomag és persze az album várja, hogy elkezdődjön a játék. Úgyhogy reggeli után nekifutottunk a hugommal... Erről ismét megszólalt bennem az ébresztő, hogy az előző albumba hogyan is kezdődött a gyűjtés... talán egy két matricára még mindig emlékeznék az elsők közül...azt nem én ragasztottam... az az igazság...
Egy kis közjátékkal eljutottunk a délutánig és Rózsaszál elhívott sétálni. Hogy is mondhattam volna nemet? Kinek van kedve ilyenkor szakdolgozatot írni, dacára a leadási határidőnek?
Úgyhogy nyakunkba vettük a várost a tulipántengeren keresztül... egy "bárcsak láthatná" gondolat után visszafordultam... kezdjük előlről a sort. És ekkor készültek el a képek. Sok kép... természetesen muszály (*j) lesz kiválogatnom párat, de szívem szerint most elküldeném virtuálisan az összeset. Bármikor elérhető nálam (: csak kérni kell :) 
De ha a tulipánok nem lettek volna elegek, hát kaptam még sok sok virágot emlékezetbe a természettől... csak most kezdem észrevenni, hogy itt a tavasz... és persze a tó partján is... egy régi pad, amin egyszer régen beszélgettünk... azóta sem tudtam megmutatni a tavat újra. Pedig az egy jó hely... majd ha kevésbé leszünk fáradtak talán.. egyszer igazán megnézzük, és újra beszélgetünk. 
Na igen... és a kávé... azért az nem maradhatott ki a napból... és ez hányadik emlékeztető is? a 4.? Nem inkább 5. A tulipánok kétszer számítanak ;) Oké... vettem :) 
És mi történt még? Ja hogy még történt valami... Hát ... eső.. az esett... míg kávéztunk. Nem volt hirtelen és nem volt nagy zuhé, de esett... csakhogy még egyszer üzenjen nekem a nap...

Egy csokorral Tapol-cityből... 















...minden közös emlékért :)



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése