....just because...
Reggel extra gyorsasággal keltem fel, ami azért nem ritka mostanában, de eredetileg nem ezt terveztem szombatra. Így alakult... és hogy mostanában hogy tud minden úgy alakulni, ahogy a legjobb...?
Rohantam hogy időben leérjek az állomásra, hiszen 7:07-kor beér Rózsaszál vonata. Totális fáradt fejjel léptem ki az ajtón, fülemben már szólt a Never let me go, ez persze hangolta a hangulatomat.
Naná, hogy első körben sikerült a lábaimnak arra menni, amerre nem akartam... dehát már nem fordultam vissza, hiszen a főutcán keresztül is odavezet az út. És milyen furcsa játékot űz velem a sors. Mert... ezzel kezdődött..
Ahogy befordultam a főutcára kisebb tulipán áradat terült el előttem.. ez nem lehet véletlen. Megjegyzem olyan érzéke volt valakinek a színek elrendezésében... csak tátottam a számat ahogy elmentem az ágyások mellett, mindegyik tele és tele tulipánnal. Annyira itta a szeme a szépet, hogy eszembe sem jutott fényképezni... akkor.
Persze, ha úgy vesszük elfelejtettem őket, de volt aki elterelje a figyelmem ugyebár... sebaj. Jött a következő emlékeztető.
Megjelent a spar legújabb matricás albuma (: Újra kezdődik a gyűjtés és én már arra értem haza tegnap, hogy egy hatalmas halom csomag és persze az album várja, hogy elkezdődjön a játék. Úgyhogy reggeli után nekifutottunk a hugommal... Erről ismét megszólalt bennem az ébresztő, hogy az előző albumba hogyan is kezdődött a gyűjtés... talán egy két matricára még mindig emlékeznék az elsők közül...azt nem én ragasztottam... az az igazság...
Egy kis közjátékkal eljutottunk a délutánig és Rózsaszál elhívott sétálni. Hogy is mondhattam volna nemet? Kinek van kedve ilyenkor szakdolgozatot írni, dacára a leadási határidőnek?
Úgyhogy nyakunkba vettük a várost a tulipántengeren keresztül... egy "bárcsak láthatná" gondolat után visszafordultam... kezdjük előlről a sort. És ekkor készültek el a képek. Sok kép... természetesen muszály (*j) lesz kiválogatnom párat, de szívem szerint most elküldeném virtuálisan az összeset. Bármikor elérhető nálam (: csak kérni kell :)
De ha a tulipánok nem lettek volna elegek, hát kaptam még sok sok virágot emlékezetbe a természettől... csak most kezdem észrevenni, hogy itt a tavasz... és persze a tó partján is... egy régi pad, amin egyszer régen beszélgettünk... azóta sem tudtam megmutatni a tavat újra. Pedig az egy jó hely... majd ha kevésbé leszünk fáradtak talán.. egyszer igazán megnézzük, és újra beszélgetünk.
Na igen... és a kávé... azért az nem maradhatott ki a napból... és ez hányadik emlékeztető is? a 4.? Nem inkább 5. A tulipánok kétszer számítanak ;) Oké... vettem :)
És mi történt még? Ja hogy még történt valami... Hát ... eső.. az esett... míg kávéztunk. Nem volt hirtelen és nem volt nagy zuhé, de esett... csakhogy még egyszer üzenjen nekem a nap...
Egy csokorral Tapol-cityből...
...minden közös emlékért :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése