Claire_T's Dragons

2014. március 29., szombat

Valami nincs sehol

Tegnap teljesen véletlenül belefutottam egy Váci Mihány versbe. Nem kell belőle mélyre ható következtetéseket levonni, mert egyszerűen csak tetszik, nem tudom köze van-e bármihez is, talán egy kis hangulatingadozáshoz, bár annak sem hiszem hogy ez volt az oka, csak tetszett, és tetszik (: Igazából még csak azt sem mondhatom, hogy ott nyílt ki a könyv, mert a tartalomjegyzékből tudatosan választottam ki. 


Valami nincs sehol

Süvítnek napjaink, forró sortüzek,
- valamit minden nap elmulasztunk.
Robotolunk lélekszakadva, jóttevőn,
- s valamit minden tettben elmulasztunk.
Áldozódunk a szerelemben egy életen át,
- s valamit minden csókban elmulasztunk.


Mert valami hiányzik minden ölelésből,
- minden csókból hiányzik valami.
Hiába alkotjuk meg s vívunk érte naponta,
- minden szerelemből hiányzik valami.
Hiába verekszünk érte halálig: - ha miénk is
- a boldogságból hiányzik valami.


...


Pedig így szólt az ígéret a múltból:
-"Valahol! Valamikor! Valami!"
Hitték a bölcsek, hitték a hívők,
- mióta élünk, e hitetést hallani.
De már reánk tört a tudás: - Valami nincs sehol!
- s a mi dolgunk ezt bevallani,
s keresni azt, amit már nem szabad
senkinek elmulasztani.


Újra kell kezdeni mindent
- minden szót újra kimondani.
Újra kezdeni minden ölelést,
- minden szerelmet újra kibontani.
Újra kezdeni minden művet és minden életet,
- kezünket mindenkinek újra odanyújtani.


Újra kezdeni mindent e világon,
- megteremteni,ami nincs sehol,
de itt van mindnyájunkban mégis,
belőlünk sürgetve dalol,
újra hiteti, hogy eljön
valami, valamikor, valahol...


(részletek)



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése