Rómáról úgy általában...

avagy mi az ami feltétlenül szükséges egy városnézéshez...

Dedicated to all of my friends, who was with me in Roma City (:

Jókedv. Az feltétlenül szükséges, persze azt hozzá kell tennem, hogy ha még társaság is van hozzá, akkor az igazi.

Első nap, még utazás közben azért furcsa volt az egész. Sok idegen ember vett körül, és fogalmam sem volt, hogy hogy alakul az egész Róma nézés. Erről jut eszembe, kis barátaimat is vittem természetesen, a három lovat, Rómát látni :)

Na de visszatérve. Egy célom volt, mindennél többet megnézni, kalandot keresni. Tehát, amikor elcsíptem egy beszélgetésfoszlányt arról hogy mennek várost nézni, rögtön kicsit közelebb húzódtam és... ugye csatlakozhatok?
Attól a pillanattól kezdve kihasználtunk minden percet amit a városban tölthettünk :)

Végül aztán az egész másik kórus útnak indult, és egy pillanatra elgondolkodtam, hogy nem lett volna-e jobb ha a többi egyetemistához csatlakozom. Hát nem, nem lett volna jobb. Nem hinném hogy ennél jobb lett volna mint amibe végülis belekeveredtem ;)

Persze a spanyol lépcsőnél még mindenki megvolt, de rövid időn belül már nem tudtam megkülönböztetni a kórust a többi turistától. És innentől kezdve kezdődött a kaland. Jah, igen. Az ami már első percben kiderült számomra hogy térkép nélkül nem tud úgy létezni az ember, hogy ne aggódna állandóan, jó fele fordultam-e biztos erre van? de ha elmegyek a sarokig és még ott sem az van amire számítok?

Nah persze míg megvettem a magam kis térképét, addig csak sikerült úgy lemaradni, hogy egy lelket sem láttam aki ismerős lett volna. Hoppá. Józan ész bekapcsol. A Trevi kút. Arra felé tartottunk, szóval ott lesznek, csak el kell jutni odáig. Éés kezdődött a térképhajtogatás.

Első élmény a Trevi kút. És az egyetlen amit maximálisan szeretek még most is. 

És tényleg ott voltam, és tényleg láttam, ott ültem előtte... Wow. 

Jah persze előbb utóbb kiszúrtam a csapatot. És bátran állíthatom, hogy a csapatomat :) Legalábbis akkor még nem tudtam hogy később azok lesznek :)

Fénykép fénykép fénykép. Innen, onnan, elölről, hátulról.. na jó úgy nem, de sok sok sokk kép készült róla. Az 5 forintosom landolt az alján, az év első fagyija check. Természetesen kávés (: és banános volt (:

Aztán felfűztük még sorban a Pantheont, sok szép épületet, a Pinokkió boltot, az Argentína teret, a II Victor Emanuele emlékművet, elmentünk a Forum Romanum mellett, és láttunk egy csücsöknyi Colosseumot. Természetesen fel van állványozva. 

Aztán el is telt a délután és mehettünk haza. Metróval.
Hát igen a metró. Kihagyhatatlan élmény :)

Mi kapásból úgy kezdtük, hogy a 7 emberből ketten valamelyik másik ajtón szállt fel és a baromhosszú, valójában végtelen, egyetlenkocsis metróban hiába néztünk körbe nem láttuk meg a Szilvit. Szilviket. Hiába szólongattuk őket, Gábor is hiába próbálkozott, Szilvi nem hallotta. Egyik sem. Aztán észrevettük, hogy hoppá, ennek a metrónak a végállomása más, le kell szállnunk, és átszállni egy ugyanarra menő, de mégis az ellenkező irányba tartó szerelvényre. Lestünk vissza az ablakon, hogy látjuk-e a Szilvit. Valamelyiket. Hát nem... de jé... egy Helga anyu. Ő is a rossz irányba megy.. hát jó, mindenesetre mi átszálltunk, nehogy már Conca D'oro-n kössünk ki. Haza is értünk rendben, elveszett Szilvik megkerültek (megjárták a másik végállomást természetesen) és megkóstoltuk a "pasta"-t, ami megjegyzem mindig kedvencem marad.

Második nap, csak röpke kettő, két és fél  óránk volt délelőtt de úgy gondoltuk kihasználjuk. Ugyanaz a csapat, ugyanaz a metró... más megálló. 5 nap után simán felsorolom a megállókat legalábbis a Termini-ig. Rebibbia, Ponte Mammolo, S. M. del Soccorso, Pietralata, Monti Tiburtini, Quintiliani, Tiburtina, Bologna (ahol elmegy a metro Conca D'oro felé), Policlinico, Castro Pretorio... és Termini. Nah itt beözönlött a nép, már csak egymás cipőjét láttuk, Cavour, Colosseo és itt leszállunk!! Circo Maximo. Mármint szállnánk, ha nem csukódnának olyan gyorsan az ajtók. Helga anyu bátran kiteszi a kezeit a két ajtó közé, Terminitor Szilvi pedig odaugrik és szétfeszíti, mielőtt a szerelvény továbbmenne. Mindez pillanatok alatt történik, érdemes lett volna látni az arcukat. MIután a nagy megmentés megtörtént mindenkiből kitör a nevetés, a metróban mindenki minket néz, egymás nyakába borulnak... már mindenki megvan. Sosem fogom elfelejteni azt a nevetést. Szó szerint tőlünk zengett a metró, és megjegyzem nem ez volt az első sem az utolsó alkalom. A nagy izgalom után tettünk egy szép kört a Tevere mellett, láttunk szökőkutat, szép templomot, és a piramist is a végén. Metróra szálltunk és vissza ebédelni. Persze a metró ismét zengett tőlünk, valahogy az már a nevetés színhelye marad, akármi történik, az igazi poénok és események ott történtek. Délután útra keltünk a busszal és elbuszoztunk a Római Magyar Akadémiára. Jééé hát mi erre sétáltunk délelőtt! A sors fintora hogy csak pár utcányira kanyarodtunk el előtte. Próba próba próba. Este szereplés :) Azért a sok baki ellenére úgy érzem jól sikerült. Legalábbis a Tanárúr műve biztos :) A Fogadáson meglepően sok volt a szendvics. De tényleg. Mindenki egyfolytában zsákmányolt, mégis maradt, mégis elég volt. És finom. Elismerésem az előkészítőé, bőséges lakoma volt. Otthon persze tervezgetés a másnapra és ágybadőlés minél előbb. Éneklésből ennyi elég is, holnap újra felkerekedünk és irány Róma :)

Szombat. Annak ellenére hogy az egész napot kint töltöttük egészen gyorsan és röviden leírható, mi történt velünk. Végigjártuk a Vaticani múzeumot (ismét metrós hozzá szólás: azért hármunknak sikerült a Termininél úgy átszállni, hogy kitévedtek és egy aranyos úriember segített visszajutni a kapukon által.)

A múzeumon belül Sixtusi kápolna, utána Szent Péter Bazilika, Szent Péter tér, egy kis pizza... Angyalvár. Itt történt egy kis boka kificamítás, úgyhogy Helgáék elindultak haza... 3 órakor? Azt hiszem.

Mi még tettünk egy kisebb kört és végül 17:39 perckor checkoltunk be a metróba. A jókedv tetőfokára hágott, alig bírtunk leszállni a végállomáson. Éppen megnyugodtunk, amikor két ajtóval odébb leszálltak Helgáék. Nem is kell mondanom, hogy mennyire fetrengtünk a röhögéstől a lépcsőn, a korlátba kapaszkodva, a falnak dőlve. Az emberek meg csak néztek, csak néztek csak néztek, kik ezek az őrültek... 

Ez a szombat története.

Vasárnap A Piazza del Popolo-ról indultunk a cél a Pinokkiós bolt volt egyrészről, meg a kávé a Terminin. Amit végül nem találtunk meg de üsse kavics közben rengeteg szépet láttunk. Azt már felsorolni sem tudom. De szereztem vizet a Trevi kútból és a látványosságok között volt az Operaház is, a Négy Évszak szökőkút. Meg még sok másik szökőkút. Ja igen és a papagájok (: hárman kuporogtak egy pálmán, meg csiviteltek. Cukik voltak (:

Végül ismét a Colosseum volt a végállomás, amit ezúttal jó rendesen körbejártunk. Tényleg... még kávézóból is megcsodáltuk részemről egy Cappucino mellett :)

A másik kórus régi kórustagjaival is összefutottunk az utolsó 10 percben. Gábor gyorsan fényképezkedett is velük ;)

Aztán különösebb eltévedések nélkül, de hazaértünk... metróval.

És az utolsó nap. Mi azért még bátrak.. bementünk a városba, egészen pontosan a Terminiig. Éés utolsó nap templomai: Santa Maria Maggiore és Santa Maria degli Angeli... (remélem így van a neve de már összefolynak az olasz szavak).

Egy délutáni séta Assissiben a csajokkal, lévén csajos délután ;)

Sok sok sikátor és egy szelet pizza után még a zenészeinket is hallottuk hogy játszanak, aztán megkezdődött a végeláthatatlan busz utazás.

MIkor reggel 7kor hazaértünk kis városkánkba, nagy ölelkezések közepette búcsúztunk, (Szilvitől loptam mégegyet ;) ) és tovább kanyarodott a busz, hogy a rajta ülők még két órát utazva szintén hazaérjenek.

Azt hiszem mondhatom, hogy a kis csapatunk volt az egyik legjókedvűbb, legfelfedezőbb Rómában. Soha nem felejtem el ezt az 5 napot. KÖszönöm mindenkinek!!!

p.s.: Azért a meglepetés kekszet sem hagyom ki, az a figyelemelterelés Helga anyutól :) míg a hátam mögött megvették az oreo kekszet... köszönöm (: