A bögrék

Elmosogattam tegnap este, nyolcra.

Rakosgattam a bögréket fel a polcra.
Köztük van kettő fületlen, de előlről szépek.
Előlről olyanok, mint a többi: épek.
Csak a hibás részt hátra kell tenni,
NEM kell azt a hibát úgy szemügyre venni.


Eszembe jutnak most felebarátok,
Kiket képletesen fületlennek látok.
Úgy teszem fel Őket életem polcára,
Hogy ne lássak mindig arra a hibára.
Hanem csak a szépre, hanem csak a jóra,
Mert ha egyszer én térek nyugovóra,
Úgy tesz el engem az igazságos Isten,
Ahogy a bögréket rakosgattam itt lenn.
A mennyei polcra, nagykegyelmű szemmel,
Hátrafelé az én letörött fülemmel.