Claire_T's Dragons

2012. január 1., vasárnap

Bocsáss meg....

Most azt hiszem nem kell a szép körítés, hogy így meg úgy jajj, milyen szegény vagyok...

Egyszerűen bevallom, hogy megint hibáztam és az a baj, hogy ez nem az első eset...
Pár napja elkövettem egy hatalmaas hibát. Persze mint az lenni szokott, most sem éreztem abban a pillanatban. Csak egy perccel később... és azonnal tudtam, mi lesz a következménye.. hogy kétségbe voltam esve? Az nem kifejezés...és nem mentegetem magam, mert  pontosan tudom milyen hülye és meggondolatlan voltam... 
Másnak talán nem tűnhet nagy gondnak, de én nem lépek túl rajta ilyen könnyen...Mert ezzel egy olyan embert veszíthetek el, aki fontos nekem. A háta mögött történt, igen... és befoghattam volna a számat, nem is kellett volna megtudnia. De én nem vagyok ilyen. Soha nem is voltam, akár elhiszi ezt akár nem. És most nem érzem magam jobban attól, hogy elmondtam. és nem is fogom még sokáig. Ha eddig nem is annyira, hát most kétszer olyan szarul érzem magam. 


Most nem bújhatok el senki háta mögé... nem mentegetőzhetek, és nem is tezsem. Egyszerűen csak arra kérem, bocsásson meg nekem. De ha nem, hát akkor teljesen meg értem, mert igaza van. Mert tudom, hogy igaza van... mint mindig. Az én hibám, az én felelősségem.
Csak szeretném, ha tudná, hogy soha nem akartam megbántani. De úgy érzem, el kellett modanom, hogy hibáztam, pedig igazán befoghattam volna a szám, és akkor talán soha nem tudja meg a hibám...
De én nem vagyok olyan ember aki elbújik. Vállalom a felelősséget a tettemért, mert tudom néha nagyon sok múlhat ezen. A beszélgetésünk után a szokásos vasárnapi mise volt a programom... lehet most furán fogalmaztam, mélyen vallásosoktól elnézést. 
Megragadt az agyamban egyetlen mondat: "és bocsásd meg vétkeinket...".
Csakhogy ez nem elég. Hiába bocsát meg neked az "univerzum" ha az, aki ellen vétettél soha többet nem áll szóba veled. Itt nem elég egy bocsánatkérés. Mert a seb megmarad és nem csak az én lelkemben, hanem azéban is, aki ellen elkövettem. Nah hát igen.. most írhattam volna, hogy "megondolatlanul elkövettem". De ha tudom mit tettem, az mennyiben meggondolatlan? vagy írhatom azt hiszem hogy utólag átgondolt...


Áh.... nem vagyok én senki, hogy ezt a hibát megbocsássák nekem. De nem akarok erről többet beszélni. Azt hiszem tudni fogja az, aki ellen vétettem, hogy miért írtam mindezt. És nem kérem, hogy bocsássa meg nekem, mert nem lehet. Sokmindent kell tennem azért hogy begyógyuljon az a seb, amit most ejtettem, mindkettőnk szívében. Szeretném lezárni magamban a hibáimat és ezerszer jobban odafigyelni, mert hiába figyeltem jobban.... a hiba bennem van, valami megváltozott bennem és sorra követem el a hibákat, de ez a legsúlyosabb és a legnagyobb, amivel a legtöbbet veszíthetek....  És nem kérem, hogy bármit is mondjon ez után az írásom után, csak bocsáss meg kérlek... még egyszer utoljára...

Szeretném lezárni magamban a hibáimat, mert mostanában egyre többször hibázok, de ez a legsúlyosabb és a legnagyobb hibám, amivel a legtöbbet veszíthetek....

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése